Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-10-01 / 20. szám
A lelátóról jelentjük... Az újjászervezett magyar öttusa-válogatott (Szombathelyi, Pajor, Fábián összeállításban) minimális különbséggel lett második a szovjet csapat mögött a warendorfi világbajnokságon. Az olimpiai ezüstérmes Szombathelyi Tamás a második helyen végzett az egyéni versenyben. Né Arany nélkül tértek haza a magyar vívók a Bécsben rendezett, idei világbajnokságról. A kardcsapat második, a női tőrözők pedig harmadik helyezést szereztek, az egyéni versenyben a magyarok ezúttal — csalódást keltve — nem jutottak a dobogóra. Né A Budai—Vaskúti kenu kettős mentette meg a magyarok becsületét a Tamperében rendezett világbajnokságon. A 10 000 méteres versenyben aratott győzelmük mellett az olimpiai műsorban szereplő számokban csak a Géczi—Povázsán női kajak-páros került a dobogóra, ezüstéremmel. A további helyezéseket (1 második, 2 harmadik) nem olimpiai számokban szerezték sportolóink. A magyar atléták, mint az várható volt, igen szerényen szerepeltek a Helsinkiben rendezett első világbajnokságon. A fedettpályás Európa-bajnok távolugró Szalma László a bronzérmessel azonos teljesítményt (812) ért el, de kisebb második ugrásával a negyedik helyre szorult. Bakos György gátfutó és Vanyek Zsuzsa távolugrónő szerzett még hatodik helyezést, de az érmet nyert huszonnégy ország versenyzői között sajnos nem akadt magyar. Né A fiatal magyar versenyzők szép sikereinek örültek a sportkedvelők. Az úszók 27 érmet, közte 9 aranyat nyertek az Ifjúsági Barátság Versenyen, a szocialista országok fiataljainak viadalán. A kajakkenu ifjúsági Európa-bajnokságon pedig háromszor hangzott fel a Himnuszunk, a magyar győzelmet köszöntve. Né Katzirz Béla, Pécs labdarúgócsapatának válogatott kapusa a Sporting Lisszabon csapatához szerződött. Az együttes kapuját korábban az ugyancsak válogatott Mészáros Ferenc őrizte. Né A Kínai Népköztársaság világbajnok női, majd férfi válogatottja szerepelt Magyarországon. Még ez évben kínai edző érkezik Budapestre, a magyar női válogatott szakmai irányítására. * Temesvári Andrea, legjobb női teniszezőnk South ürangeban majd Indianapolisban nyert újabb nagy nemzetközi versenyt és ezzel a Virginia Slims Grand Prix pontversenyben három amerikai játékos, Navratilova, Jaeger és Evert-Lloyd mögött a negyedik helyen áll. * Budapesten és Szekszárdon megkezdődött a totócsalók bűnügyének tárgyalása. Mint már jelentettük, különböző társaságok több, mint másfél száz alsóbb osztályú, a totószelvényeken is szereplő mérkőzés eredményét, az előzetes megbeszélésnek megfelelően alakították ki, játékosok és bírók lefizetésével. Ezzel több, mint harmincmillió forintot „nyertek”. Né Gulyás István örökös teniszbajnok, a szövetség jelenlegi elnöke — ezúttal a brazíliai Salvadorban — második alkalommal nyerte meg a 45 éven felülieknek kiírt öregfiúk világbajnokságát. Profizmus? ■ az élethez való Az elvekben most is mindenki egyetért, viszont a végrehajtást, a rendelkezést azért sokan vitatják. A nagy múltú Ferencvárosban minden kifogás nélkül a magyar labdarúgás bajainak gyógyszerei közé sorolják az új rendelkezéseket, Győrött, ahol kétszeres bajnokként vágtak neki az 1983—84-es labdarúgóidénynek, ugyancsak akadnak kifogások. Az Országos Testnevelési és Sporthivatal rendeletéről van szó, amely a labdarúgók új pénzgazdálkodásáról és ösztönző rendszeréről intézkedik. Szücs-Gáspár György nevét, aki a sporthivatal terv- és pénzügyi főosztályának vezetője, egycsapásra megismerte az egész ország, amikor megindokolta a reformokat. — Megítélésem szerint a sportág egyik alapgondja az volt, mondotta, hogy az állam magas szinten dotálta a szakosztályok működését, de a helyi vezetők félreértelmezett klubszeretetből, „elfelejtették” számonkémi a szakemberektől és játékosoktól az elvárható színvonalat, teljesítményt. Szubjektív alapon, érzelmeiktől vezéreltetve ítélték meg a labdarúgók produkcióját és ezt a helyzetet sokan alaposan kihasználták. A játékosok többsége ugyanis kiválóan ért ahhoz, hogy vezetőivel elfogadtassa: az első osztályban való szereplésért a különböző helyezésekért „áldozni kell”... Igaza van a pénzügyi szakembernek abban, hogy egyre többen és egyre mélyebben nyúltak bele a közösség kasszáiba, elvonták más szakosztályok pénzét, sportszerűtlen előnyöket szereztek a baráti közösségek adományaiból. Tehették, mert a labdarúgásban felhasznált összegek eredete és mozgása ellenőrizhetetlen volt. A szövetség alelnöke, Nyitrai Lajos által vezetett bizottság is egyetértett azzal, hogy — különítsék el az egyesületeken belül a labdarúgó-szakosztályok pénzügyeit! Ez nem jelent semmiféle elszakadást, de csak így biztosítható a pénzgazdálkodás áttekinthetősége. Továbbá az is elengedhetetlen, hogy a sportolók és a velük foglalkozó szakvezetők jövedelme a teljesítmény függvényévé váljon! Például alapvetően függjön a nézők érdeklődésétől, a közönség számának alakulásától. És bár az emberek labdarúgást akarnak látni, nem nyilatkozatokat hallgatni, még kevésbé hivatalos közlönyökben rendeleteket olvasni, a budapesti és a vidéki újságolvasók egyaránt elkapkodták a Népsportnak azt a számát, amelyben megjelentek azok a szabályok, amelyek arra hivatottak, hogy a labdarúgókat színvonalasabb játékra ösztönözzék, s ezzel a közönséget visszahódítsák. Az új gazdálkodási, ösztönzési rendszer lényege, hogy az érintett egyesületekben, vagyis azokban, amelyeknek első illetve második ligás labdarúgó-csapatuk van, a futballszakosztályok nagy részben önállóan gazdálkodnak, a játékosok valamint a vezetők, edzők jövedelme pedig elsősorban a közönségtől származó bevételektől függ. Van alapfizetés is, persze. Ez az első osztályban 4000—6500,— forint, a második vonalban pedig egy-egy ezressel alacsonyabb. Itt a szakmunkások fizetését vették alapul. Viszont a közönségtől származó bevételek, az eladott jegyek árának összege alaposan, bizonyos esetekben akár a tízszeresére is növelheti ezt a övedelmet. A közönségtől származó jövedelemnek számít a televízió-közvetítések jogdíja. A külföldi túra-szerződések- Nem, csak alkalmazkodás bői befolyó összegek fele ugyancsak a személyi jövedelmekre szétosztható alapba kerül. Viszont a szövetség, illetőleg a sporthivatal az eddiginél határozottabban gyakorolja azt a jogát, hogy csak engedéllyel lehet külföldi mérkőzést lekötni. Vigyázni kell rá, nehogy „áron alul” szerződjenek a csapatok. És ugyanez érvényes azoknak a labdarúgóknak külföldi szerződéskötéseire is, akik itthon becsülettel végig játszottak csaknem egy teljes futballista életet, s pályafutásuk végén szeretnének külföldön szerencsét próbálni. Már ez sem egyszerű, de ebből azért mindenki láthatja, első a közönség, az, hogy milyen teljesítményt nyújt a csapat. A máshová igazolt játékosokért a klubok úgynevezett nevelési költségtérítést, magyarán „lelépést” kapnak. Tartalékalapot is kell képezniük. A pályák, az egyesületek működéséhez szükséges költségeket továbbra is az úgynevezett bázis szervek, a támogatók állják. Az állam, a vállalatok, a szövetkezetek és az egyre szaporodó baráti körök ezután is támogatják a sportot, a labdarúgást, de vigyáznak rá, nehogy teljesítmény nélküli magas jövedelmekké változzék a jó szándékkal adott summa. Azt a régi közóhajt igyekeztek tehát paragrafusokba foglalni, hogy az üres lelátók előtt lezajló futballból ne lehessen megélni, s közpénzekből ne tömjék meg olyanok a zsebüket, akik küzdés helyett csak lazsálnak. Ez az, ami általános egyetértést kelt. A tamáskodók viszont arra hivatkoznak, hogy az utóbbi évtizeden belül már több anyagi ösztönzési rendszert dolgoztak ki és ezek egyike sem bizonyult hatásosnak. Ezt nyilvánosan elismerték a sportvezetők is. De azzal érveltek, hogy ez nem jelentheti azt, hogy nem kell újjal próbálkozni. A sok vita után végül augusztus 20-án megkezdődött a bajnokság. És az első fordulókból ítélve úgy tűnik, hogy a reform kedvezően hatott, még akkor is, ha a későbbiekben esetleg néhány részletkérdésben módosítani kell. Angyalföldön, a Vasas pályán udvarias, de annál szigorúbb rendezők fogadták a nézőket. Alaposan megrostálták a potyajegyeseket, és a programmal igyekeztek kedvében járni a közönségnek. Volt öregfiúk előmeccs, más előprogram. Az MTK-VM azonban pórul járt. Nem hitt az új korszakban, bár a Bp. Honvédőt fogadta otthonában. Kevés volt a pénztár, a mozgóárus, akadt aki csak a szünetben jutott be a nézőtérre, addig sorban állt. A klub vezetői nem győznek bocsánatot kérni a közönségtől. És ígéretüket a harmadik fordulóban, amikor ismét otthon játszottak, valóra is váltották. És a játékosok ? A játék nem megy még túl jól, de hát régi mulasztásokat nem lehet egyik napról a másikra pótolni. Ha viszont kitartóan járja ezt az utat a magyar labdarúgás, akkor visszaszerezheti a közönség bizalmát . Azokét a tízezrekét, amelyek — talán meglepő módon — máris honorálják az akaratot, s nem várnak azonnal a világ élvonalában tapasztalható játékot. Azoknak pedig, mert ilyenek is akadnak, akik most azon sopánkodnak vagy éppen csúfolódnak, hogy na tessék, itt a profizmus, könnyű válaszolni. Nem történt semmi más, mint Magyarországon az életnek olyan sok területén. Az illetékesek igyekeznek az élethez alkalmazkodni. Az elvek fenntartásával. És ezeknek lényege, hogy a közjót és az egyén érdekét összhangba kell hozni. PINTÉR ISTVÁN 27
