Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-10-01 / 20. szám
Wigner Jenő professzor, a jelenleg az USA-ban élő Nobel-díjas fizikus magyarországi tartózkodása és előadói körútja során meglátogatta a Magyarok Világszövetségét, ahol Gosztonyi János főtitkár üdvözölte őt. Szívélyes és baráti beszélgetést folytattak a professzor hazai tapasztalatairól, a magyar tudomány javuló nemzetközi kapcsolatairól és a Magyarok Világszövetsége széleskörű tevékenységéről, amely iránt Nobel-díjas tudósunk kitüntető érdeklődést tanúsított. * Áldom a sorsot és hivatásomat, mert harmadízben adatott meg, hogy magyar Nobel-díjassal találkozhattam és beszélgethettem. (A Szent-Györgyi Alberttel és Gábor Dénessel készült interjúk is a Magyar Hírekben jelentek meg.) Wigner professzor immár másodszor járt a Magyarok Világszövetségénél, nagy becsben tartott levelei vaskos dossziét töltenek meg és — talán nem szerénytelenség, nem dicsekvés — ha ideiktatom egyik legutóbbi levelét. Kedves Szánló Miklós Főszerkesztő! Már régen olvasgatom a Magyar Híreket, de csak ritkán fejeztem ki köszönetemet a lap szépségéért és érdekességéért. De az április 3-i szám igazán elbűvölt és ezt meg akartam írni. Minden jót kívánok nemcsak önnek, de a lapnak is és remélem odahaza is sikeres marad. Kitűnő tisztelettel Wigner Jenő Izgatott kíváncsian vártam a találkozást a professzorral, aki tagja volt annak a híres tudósegyüttesnek, melynek közreműködésével indult el a világtörténelem xij korszaka, az atomenergia, az atomfegyverek kora. Az ember ilyenkor keresi a zsenialitás külső jegyeit is. Wigner profeszszor kis termetű, vékony, kedves arcú, szemüveges, idős férfi. Hangja kellemes, modora udvarias, magyar beszédében nincs idegen hangsúly, de úgy tesz, mintha keresné a szavakat. Ha azután a partner a segítségére siet, akkor felnéz, a szemén átfut a derű és az ajánlottnál pontosabb kifej ezéssel,,teszi helyre’ ’ a közbeszólót. A beszélgetés meglehetősen csapongóit, a professzort minden érdekelte. Behatóan kérdezősködött a Magyarok Világszövetsége céljáról, feladatairól; a rokonlátogatások évi száznyolcvan-kétszázezres — már két évtizedes — átlagát meglepetve fogadta. Az orvostalálkozó kapcsán részletesen akarta tudni, milyen gyakoriak, milyen terjedelműek és milyen mélyek a kapcsolatok a világ különböző részein élő magyar tudósok, művészek, más szellemi foglalkozásúak és a hazai partnerek, intézmények között. Amikor Gosztonyi János főtitkár átadta a Magyarok Világszövetsége ajándékát — Orbán Balázs: Székelyföld című könyvének fakszimile kiadását —, a professzor a szomszédos szocialista országokban élő magyarság helyzetét tudakolta. Amikor az került szóba, hogy az elmúlt negyedszázad során fokozatosan bontakozott ki a Világszövetség tevékenysége, gyors kérdés következett 1956 természetéről, jellegéről, az akkor Xtd&H SxhJÍ tUiUia fuaA üPj Jj'y 0.£1 fit lí C4aé nctiea-H. UL ^ t a t’cuc ^jutCJCAÍ n UcO/déWJcát, & 3 -z 7 <7 okait Cl »C «« 7llua.űU< !<&' ktva+udi íuío'iűlÍ, yCtu.J tá( GONDOLATOK EGY TALÁLKOZÁSON Wigner Jenő professzor a Magyarok Világszövetségénél kiment emigrációs hullám beilleszkedéséről. És mindig, mindenkor elhangzott részéről a „miért?”, kifejeződött a legpontosabb feleletre való igény. (A világért sem állítanám, hogy minden téma hátterét ismerte, hogy mindent jobban tudott, mint a jelenlevők, akiknek voltaképpen hivatásuk a diaszpórával való kapcsolatok ápolása. De őszintén kérdezett, nem ismert tabukat és a jelenlévők is azonos módon feleltek: a beszélgetés baráti eszmecsere volt és vita is, a kölcsönös megbecsülés alapján.) Az élő múlt Szabó Zoltán, a Magyarok Világszövetsége nyugalmazott főtitkára tett említést arról, hogy a legutóbbi népszámláláskor az USA-ban mintegy másfél millió ember vallotta magát magyarnak. Wigner professzor csodálkozott: „A befogadó országokban születettek számára nem is lehetett könnyű eldönteni, minek vallják magukat. Persze a származás objektív dolog. Én magam szinte egy életet töltöttem Amerikában, amerikai állampolgár vagyok, sőt azt hiszem jó amerikai is, de az tény, hogy Budapesten, a Vörösmarty utcában születtem. Az Evangélikus Gimnáziumba jártam, az áldott emlékű Rátz László tanár úr tanítványa voltam én is. A Műegyetemen tanultam egy évig.” Pungor Ernő akadémikus itt közbeszólt: „Most Műszaki Egyetem.” 1. Wigner Jenő a Magyarok Világszövetségénél. Mellette Gosztonyi János főtitkár, jobbról: Szántó Miklós, a Magyar Hírek főszerkesztője és a professzor felesége 2. Gosztonyi János, az MVSZ főtitkára átadja a Magyarok Világszövetsége ajándékát Wigner professzornak 3. Wigner Jenő levele FOTÓ: REZES MOLNÁR ESZTER Villant a kérdés: „Miért változtatták meg a nevét?” „Mert a „mű”, olyasmit is jelent, hogy: mesterkélt, nem valódi, csak „mű”. Mire a professzor — utána ízlelve a szónak, élvezve a nyelvi árnyalatokat — mosolyogva helyeselt. 6
