Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-09-17 / 18-19. szám
Újabl Az alig másfél éve megnyílt Budapest Sportcsarnok eddigi jelentős versenyei után újabb, élénk érdeklődéssel várt esemény rendezésére készül: a magyar főváros várja a világ legjobb tornászait. Az érdeklődés, a közel negyven ország részvétele érthető, hiszen a viadal a legjobbak számára olimpiai főpróba, a teljes mezőnynek pedig ötkarikás selejtező, hiszen a budapesti viadal után kilenc hónappal Los Angelesben rendezendő olimpiai játékokon az őszi világbajnokság első tizenkét csapata vehet részt. A magyar szervezők jól felkészülten várják a vendégeket. A csarnokban két nagy nemzetközi versenyt rendeztek, már több, mint húsz ország képviselői próbálták ki a szereket, s valamennyien megelégedve nyugtázták, hogy a szomszédos Stadion Szállóban biztosítják elhelyezésüket, ahonnan rövid sétával a csarnokba érhetnek. Budapest egyébként csaknem fél évszázada, 1934-ben már vendégül látta a világ legjobb tornászait. A huszonnyolc országból érkezett részvevők akkor még szabadban küzdöttek, s a gyengébb nem képviselői első alkalommal a magyar fővárosban versenghettek az érmekért és helyezésekért. A magyar sportkedvelők nagy bánatára Pelle István, az 1932-ben Los Angelesben rendezett olimpia magyar hőse, a tornaversenyek kétszeres aranyérmese akkor már nem volt ott az indulók sorában. A sikeres világbajnokság azonban egyrészt nagymértékben hozzájárult a magyar tornasport nemzetközi tekintélyének növeléséhez, másrészt segítette a testnevelés alapjának tekinthető torna hazai fejlődését, a nagyobb városokban, Debrecenben, Szegeden, Miskolcon, Pécsett és Sopronban működött szakosztályok további erősödését. A várakozás most hasonló, a világbajnokság egyben méltó megemlékezést is jelent a magyar tornasport százéves jubileumának előestéjén. Ahogyan egyébként az 1934-es világbajnokságon az előző olimpia magyar bajnoka, Pelle István nem indult, úgy most a kétszeres olimpiai aranyérmes Magyar Zoltán sem lesz ott a résztvevők sorában. — Jómagam, aki három világbajnokság szereplője lehettem, s Várnában, Strasbourgban, valamint a texasi Fort Worthban három aranyérmet nyertem, de két olimpián és három Európa-bajnokságon is legjobbnak bizonyultam, mindig arra vágytam, hogy egy nagy világversenyen a magyar közönséget is hasonló jó szerepléssel örvendeztessem meg — írta Magyar Zoltán a világbajnokságra készült, ízléses kivitelű kiadványban. — Sajnos a világbajnokságnak otthont adó, nagyszerű csarnokot már visszavonulásom után avatták fel, s így ez az álmom megvalósítatlan maradt. így most már szurkolóként kívánom utódaimnak, egykori versenyzőtársaimnak, hogy ezen a hazai viadalon se maradjon érem nélkül a magyar tornasport, s igazán nagyszerű lenne, ha ezt az érmet arannyal ötvöznék... A férfi tornasportban egyre erősebb a szovjet—kínai versengés. Legutóbb 1981 végén Moszkvában még a szovjet együttes bizonyult jobbnak, de Li Yuejio és Li Xiaoping két aranyat már Pekingbe vitt haza, s tavaly kínai tornász nyerte a Világ Kupát. A nőknél a román lányok nehezíthetik meg Bicserova és társnői sikerét. A magyar tornasport erőviszonyaiban az elmúlt évtizedben érdekes változás történt. Korábban, Pataki Ferencnek, a szaltókirálynak 1948-ban Londonban aratott olimpiai győzelme után a nők törtek előre. Olyan világhírű versenyzők képviselték a magyar színeket, mint Keleti Ágnes, Köröndi Margit, Tass Olga és mások. Az elmúlt évben elhunyt Vali néni (Herpich-Nagy Jenőné) tanítványai a világ élmezőnyét jelentették, míg a férfiak kénytelenek voltak megelégedni szerényebb, a középmezőnyben elfoglalt helyezéssel. Azután jött a Magyar-korszak. — Azt hiszem, nem szerénytelenség azt mondanom, hogy volt részem Magyar Zoltán és Vigh László, a nagyszerű versenyző és a remek mester kapcsolatának megőrzésében — állapította meg Bordán Dezső, a csaknem egy évtizede hivatalba lépett szövetségi kapitány. — Magyar Zoltán összesen tíz első helyezést szerzett nagy világversenyeken és a bajnok köré egészen jó kis csapatot formáltunk. így Montrealban alig maradtunk el a dobogós helyezéstől, amit azután 1980-ban megszereztünk. Guczoghy György, a lólengésben előlépett Magyar-utód már két Európa-bajnokságot nyert és az idén összetettben is harmadik lett. De Kovács Péter, Molnár Imre és az újpesti Donáth Ferenc is az élmezőnyhöz tartozott illetve tartozik. Budapesten további fiatalok kerülhetnek a csapatba... A nőknél közel sem ilyen biztató a helyzet. Amíg Bordán Dezső igazán avatott kézzel, nagyszerűen vezeti a férfi gárdát, a nőknél Vali néni visszavonulása óta egymást váltják a szakvezetők. A szakosztályokban fellángoló személyes torzsalkodások is gátolták a fejlődést. Most a saját nevelésű tornászlányokból álló csapatával már kétszer is országos bajnokságot nyert békéscsabai Lukács József kapott megbízást a válogatott irányítására. Békési Sándor, a Testnevelési Főiskola tanszékvezetője, Marácziné Szabó Márta szakfelügyelő és Fazekas Lászlóné, a női versenybírák vezetője segíti munkáját. Eredményes tevékenységére jellemző, hogy a magyar női tornasport utolsó nemzetközi sikerét is egyik tanítványa, Zsilinszky Tünde aratta, 1982-ben a junior Európabajnokságon gerendán végzett az első helyen. S ez a kedves csabai kislány jelenleg már a nagy csapat első embere. A megváltozott, megjavult légkörben folyó felkészülés a fejlődés záloga, de ez még hazai környezetben is csak tisztes szereplésre lehet elegendő a világbajnokságon. VAD DEZSŐ A négy jelenlegi legjobb magyar tornász: (jobbról) Zsilinszky Tünde, Szabó Éva, Donáth Ferenc és Guczoghy György FOTÓ: ZÁHONYI IVÁN Guczoghy György, a Magyar-utód már kétszeres Európa-bajnok ! 'Ír ' ^IÍl * ■V ' 60
