Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-08 / 1. szám

HAZAI TUDÓSÍTÁSOK Körkép KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL KERESTETÉS A bolognai Olasz—Magyar Kulturális Egyesület tagjai 1982 novemberében ünnepelték Kodály Zol­tán születésének 100. évfordulóját. Az ünnepi hang­versenyen Kodály-, Bartók- és Veress-műveket ad­tak elő. Közreműködött: Bulla Éva (szoprán), Egly Tibor és Luciano Donnoli zongoraművész. Szörényi Rudolf (Anglia) olvasónk írja, hogy la­punk 1982/21. számában olvasta „Üjjászületés előtt” című cikkünket, a szegedi alsóvárosi templomról. Olvasónk ifjú korában néhány hónapot töltött a rendház falai között, így az említett cikk ifjúkorát idézte számára. Szörényi Rudolf egyetért a cikk­íróval abban, hogy a patinás műemlék közel jövő­beni helyreállítása örvendetes esemény. Lapunk 1982/22. számában a Világhíradó rovat­ban búcsúztattuk a Sáo Paulóban elhunyt Gyermek Kálmánná, Monori Ilonát. Az írásunk elején sze­replő idézet valóban Reményik Sándor Az ige cí­mű verséből való, mint ahogy erre Korek Vera (USA) és Takács-Nagy László (Budapest) olvasónk felhívta a figyelmünket. % A győri Városi Könyvtár galériájában az elmúlt év szeptemberében a Párizsban élő Hetey Katalin szobrászművész, novemberben pedig az Ausztráliá­ban élő Szabó József festőművész állította ki mű­veit. A Canberra Times féloldalas cikket jelentetett meg ..Magyarország jövedelmezőnek tartja a közös vállalkozásokat” címmel. A cikket azzal indítja, hogy Magyarországnak és Ausztráliának eddig alig volt közös érdekeltsége. Most a világgazdasági ne­hézségek közepette azonos oldalon találták magu­kat a protekcionizmus elleni harcban. Magyaror­szág és Ausztrália ugyanazokkal a nehézségekkel néz szembe agrárexportja terén, az Európai Közös Piac ártámogatási politikája miatt. Ipari termelé­sünkről szólva azt írja, hogy Magyarország rég túl van azon, hogy a protekcionizmus ellen csak a GATT keretei között harcoljon. A cikk Magyaror­szág motorvonat-, autóbusz-, izzólámpa- és fény­csőexportját, illetve ezek gyártására, összeszerelésé­re létesített közös vállalatokat említi meg, kiemelve, hogy ezekben Ausztrália is érdekelt lehetne, külö­nös tekintettel a magas ausztráliai munkanélküli­ségre és a csendes-óceáni értékesítési lehetőségek­re. A cikk képet fest a magyar élelmiszer-termelés­ről, turizmusról, külkereskedelemről, a Magyarok Világszövetsége tevékenységéről, a nők szerepéről. December 3-án a Sáo Pauló-i városi könyvtár előadótermében a Könyves Kálmán Szabadegyetem, Kaszás György (a Sáo Pauló-i Állami Egyetem, Ins­titute de Artes do Planalto fakultásának tanára) közreműködésével Kodály-emlékestet rendezett. Egyidejűleg a könyvtár előterében Kodály-fénykép­­kiállítás nyílt. November 30-án Ausztráliában bemutatták a Canberra és környékén élő magyar emigrációnak a Pogány Madonna, a Magyarország a fürdők orszá­ga és az Ebéd című filmeket. A volt Budapesti Evangélikus Fasori Gimnázium 1933-ban érettségizett VIII/B. egykori tanulói a kö­zelgő 50 éves évforduló alkalmából minden bizony­nyal örömmel találkoznának Budapesten, 1983 jú­niusában (esetleg más időben). Ezúton kérik azo­kat, akik e találkozót megvalósíthatónak tartják, közöljék javaslataikat és címüket. Dr. Molnár Ru­dolf, Yliopistonkatu 2 i 173. 20110 Turku 11, Suomi (Finnország). A budapesti II. kér. Királyi Egyetemi Katolikus Reálgimnáziumban 1933. évben érettségizett osz­tálytársak 1983 májusában tartják meg az 50 éves, találkozójukat. Kérik a külföldön élő volt osztály­társak címét, azokét is, akikről esetleg tudnak, szí­veskedjenek közölni. Murányi (Hartner) Albert: H—1033 Budapest, Harrer Pál u. 20. T.: 684-905. Mementó az Élet és Irodalomban „El Álaméin” cím­mel. Benne Bokor László észak-afrikai útinaplója ol­vasható, a második világháború sivatagi harctereiről, ahol a 8. brit hadsereg katonái — Montgomery pa­rancsnoksága alatt — megsemmisítő csapást mértek a Rommel-hadseregre. Az emlékező riport magyar vo­natkozásban El Álaméin angol—amerikai temetőjéhez kapcsolódik. Erről Bokor László a következőket írja: „Egy szélső parcellában, örökzöld cserjék tövében há­rom sír testvéri szomszédságban: Sergeant G. Pataki, Corporal J. Sebes és Infantryman M. Kovács. Kik le­hettek? Amerikás szülők gyermekei vagy tudatos anti­fasiszták, akik zárt határokon, blokádokon és fronto­kon szöktek Észak-Afrikába? Senki se tudja már. Vál­lát vonja a temetőőr is, ö csak darabszám felelős a sírokért.” Egy cím a Magyar Hírlapban: „Muzsika és barátság — Római beszélgetés Amerigo Tóttal”. Az interjú jog­gal nevezhető emigrációtörténeti kuriózumnak. Ame­rigo Tot — Egly Tibor egyik kérdésére válaszolva — a következőket mondja: „Még a háborít előtt Rómá­ban élt Lénárt Sándor. Nagyszerű orvos volt. ö »vitt el« Bachhoz, és ő mentette meg a jobb karom. Egyszer munka közben, még harminchétben, egy rozsdás szög ment a körmöm alá... Két napra rá a pizsamát már nem tudtam lehúzni a jobb kezemről, úgy bedagadt. Elszaladok a San Giacomóba, elém tesznek egy papírt, hogy írjam alá. Le kell amputálni a karom. Aztán bőgve felmentem Sándorhoz. Akkoriban már lehetett Prontosilt kapni. . . Harminchat injekciót kaptam tőle. Ekkor a körmöm már szederfekete volt. Lénárt Sán­dor negyvennyolc óráig ült az ágyamnál. Várta a ha­tást. Aztán reggel a körmeim világosodni kezdtek. Ak­kor Lénárt a műteremben egy hinduhoz hasonló tán­cot lejtett. Nos, ilyen ember volt a barátom, akinek Bachot köszönhetem... <5 maga is csodálatosan ját­szotta. Ismerősei el is nevezték a magyar Albert Schweitzernek. Negyvenhatban ment el Rómából, ami­kor megkezdődött a hidegháború. Azt mondta, ő nem bír ki egy újabb világégést, hogy megint Európát dúl­ják. Elvonult Dél-Amerikába, majd az őserdőbe.” * A Nemzeti Színház évadnyitó társulati ülésén Vá­mos László, az új művészeti vezető figyelemre méltó programbeszédet mondott. Ez nyomtatásban is megje­lent, a Kritika című folyóiratban. Vámos László „száza­dunk első évtizedeinek világszínvonalú drámaírói" kö­zött említi Molnár Ferencet, Bíró Lajost, Lengyel Meny­hértet és Zilahy Lajost. Később a következőket mondja: „Gondolom, hogy előbb-utóbb Háy Gyula és Márai Sán­dor drámái is elválaszthatók lesznek íróik bizonyos tör­ténelmi pillanatokban tanúsított magatartásától.” „Férfi vagy nő?” A kérdés — cím formájában — az Űj Tükörben olvasható, rövid — három fotóval illuszt­rált szöveg élén. (Szignó: B. L. E.) Ebből a következő­ket tudjuk meg: A szerző a képeket a nyolcvanhar­madik évében járó Vörös Bélától kapta, aki Eszter­gomban született, és 1925 óta él francia földön, jelen­leg Sévres-ben. Szobrának neme pedig azért kettős, mert abban — változtatva a fogást — férfi és nő egy­aránt látható. Ha úgy vesszük kézbe, hogy eltakarjuk a nő fejét, a férfiszobor látszik; ha pedig fordítva, a férfi fejét markoljuk meg, akkor a nő alakja válik láthatóvá. Rövid kommentár a szövegből: „Mindig megnyerő, ha valaki idős .korában is megtartja kísér­letező kedvét!” „Sokan emlékeznek Radványi Géza »Valahol Euró­pában« című filmjéből egy sima hajú, sovány fiúra, akit Ficsúrnak hívtak. Ficsúr most itt ül a Royal­­szálló halijában, némi fölös kilókkal és kevesebb haj­jal, pesti vicceket mesél, pesti színészbarátaihoz siet, és nem tudok olyan újdonságot elárulni, amiről már ne hallott volna. A Ficsúrt Rónai Andrásnak hívják, harminchárom éve Tel Avivban él, az izraeli Habima Nemzeti Színház vezető színésze és igazgatósági tagja. Az utóbbi két évtizedben hétszer volt Magyarországon, magyarul hibátlanul és tökéletes artikulációval be­szél." Ezeket a mondatokat az Űj Tükörből, egy inter­júból idézzük; ebben Rónai András válaszol Koltai Tamás kérdéseire. K. Gy. BALOGH LÁSZ­LÓ (1932. február 3-án született Lu­­pényben, Romá­nia, anyja neve: Rácz Julianna) péket keresi nagy­nénje, özv. Hajdú Péterné Sopron­ból. A keresett 1956 óta él külföl­dön. 1963-ban írt utoljára, akkori címe: 64, Pascoe St. Williamstown Beach. Melbourne, Vic. Ausztrália volt. BÍRÓ GÁSPÁR-t, VARGA SÁNDOR-t és MARKOVIC VERA-t — akik 1954—56 között Triesztből vándorol­tak ki Ausztráliába — keresi régi barátjuk, Nagypál László Norvégiá­ból (Gulskogen). POLGÁRDI SÁNDOR ISTVÁN (Balatonfüreden született 1954. szep­tember 26-án, anyja neve: Soós Ilo­na Györgyi) gépkocsivezető 1968. ok­tóber 25. óta él külföldön, egy ideig Angliában tartózkodott. Utolsó le­velében, amit 1975. március 1-én írt, jelezte, hogy átköltözik Ausztráliá­ba. Keresi édesanyja Budapestről. Dr. HODOSSY GÁBOR tüdőszak­orvost keresi barátja és volt egye­temi lakótársa, dr. Farkas Pál az NSZK-ból. A keresett Mezőtelegdi­­ben (Erdély) született, s mielőtt Svédországba költözött, Aradon élt. A kerestető Nagyváradról költözött az NSZK-ba. SERES LÁSZLÓ (Miskolcon szü­letett 1933. július 7-én, anyja neve: Szögeczki Ilona) 1954. július 15-én távozott külföldre. 1965. január 6-án írt utoljára, akkor az NSZK-ban (Stuttgart, Häckländerstr. 33.) élt. Keresi húga, Ilona (Szűcs Andorné) Miskolcról. STENNER FERENC (1932-ben született Pécsett, anyja neve: Jén Erzsébet) 1956-ban ment külföldre. Az USA-ban telepedett le, utolsó is­mert címe: Vassar College Pough­keepsie, N. Y. USA. Keresi édesany­ja Lothárdról, mert már közel tíz éve semmit sem tud fiáról. MATUZ GÁBOR (Bajóton szüle­tett 1933. szeptember 18-án, anyja neve: Füle Margit) 1956 óta él kül­földön. A kerestetővei szoros kap­csolatot tartott, kéthetente jelent­kezett, esküvőre várták haza, ami­kor kapcsolatuk megszakadt. Utolsó ismert címe: 113 Jackson Avenue Sayreville, N. J. 08859, USA. Keresi testvére Kelemen, Bajáról. GOOTHEART MAGDÁ-t (leány­kori neve: Csicsai, kb. 79 éves), va­lamint leányát SELIGA MAGDÁ-t és férjét, Józsefet keresi rokonuk Gottlieb Józsefné Budapestről. A Seliga házaspár a newporti kór­házban dolgozott műtősként. A ke­restető nagybeteg, ezért rokonai sürgős jelentkezését kéri. Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MAGYAROK VI­LÁGSZÖVETSÉGE készséggel to­vábbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: MAGYAROK VILÁG­SZÖVETSÉGE, BUDAPEST, H— 1905. 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents