Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-09-17 / 18-19. szám
JÓKAI BABLEVESE A TERMÉSZET AJÁNDÉKAI FOTÓ: LISCSINSZKY BÉLA „Minden tál étel egy szerelmi vallomás, vagy ellenkezője, egy csöndes válópör” — írja Jókai Mór, a múlt század nagy regényírója „Nők a tűzhely mellett” című cikkében. Nem véletlenül ecseteli benne lelkes szavakkal a magyar nők háziasszonyi erényeit, mert felesége, Laborfalvy Róza a mellett, hogy az ország egyik legnagyobb színésznője volt, a konyhában is jeleskedett. Különösen, ha arról volt szó, hogy a férje — imádott Mórica — kedvében járjon. Mert Jókai nem vetette meg az asztal örömeit. Szerette a nehéz, fűszeres magyar ételeket, legfőképpen pedig a bablevest, amit azidőtájt csak hagymával, paprikával füstölt csülökkel készítettek. Jókai megkívánta, hogy e mellett sokféle zöldség is főj jön a fazékban, és tejföl szelídítse az ízét a nagy levesestálban. Aki csak megkóstolta, megszerette Jókai bablevesét, és ezen a néven szerepel ma is nemcsak a háztartásokban, de a vendéglők étlapján is. Hozzávalók: egy szép, legalább 50 dekás füstölt csülök (ha nincs, 40 deka nyers füstölt sertéshús és egy darab csont), 30 dkg tarkabab, 3—4 szál sárgarépa, 3 szál pertezselyemgyökér, 1 fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál olaj, 2 dkg liszt, 1 csapott kiskanál pirospaprika, 5 szem bors, egy pár csepp ecet; a tálaláshoz 2 dl tejföl. A jól megmosott csülköt meg a babot egy fazékba tesszük, és hideg vízzel leöntjük, egy éjjelen át állni hagyjuk, hogy majd könnyebben puhuljon. Másnap teszünk bele megtisztított, karikára vágott sárgarépát meg petrezselyemgyökeret, és fokhagymagerezddel, borssal ízesítjük. Só ne kerüljön a fazékba, mert a füstölt hústól elég sós lesz. A fazekat a tűzre tesszük, lefedjük, felforraljuk a levest, majd nagyon kis lángon (vagy a villanytűzhely legkisebb fokozatán) az egészet jó puhára főzzük. A csülköt kiveszezük belőle, és deszkára téve, kicsontozzuk, majd kis kockákra vágjuk. Egy kis lábasban a megforrósított olajban megfonnyasztjuk a nagyon apró kockákra vágott vöröshagymát, belekeverjük a lisztet, és állandóan kevergetve addig pirítjuk, amíg a hagyma meg a liszt aranysárga nem lett. Meghintjük pirospaprikával, felengedjük egy pohár hideg vízzel, és gyorsan simára keverve, a leveshez öntjük. 3—4 percig még forraljuk, majd beletesszük a húsdarabokat, és pár csepp ecettel ízesítjük. A levesestül aljára öntjük a tejfölt, és apránként állandóan keverve öntjük rá a forró levest, nehogy összekapjon. Ahány tája csak van Magyarországnak, annyiféleképpen készítik a bablevest. Sok helyütt egy babérlevelet is főznek bele, másutt csipetnyi kakukkfűvel, majoránnával is ízesítik. Nem ritka, hogy egy • tojásból csipetnyi sóval és annyi liszttel, amennyit felvesz, rugalmas tésztát gyúrnak, és ezt csipkedik bele a levesbe a rántás után. De abban valamennyien megegyeznek, hogy Jókai zöldséges-tejfölös bablevese a legfinomabb. F. NAGY ANGÉLA Ha drágakövek nem is lelhetők föl országunkban, hegyeink gazdagok olyan ásványokban és kőzetekben, amelyekből megmunkálás után ékkövek, közismertebb nevükön féldrágakövek nyerhetők. Reményi Katalin ötvös is ezekkel dolgozik. — Miért választotta ezt a nem kifejezetten női szakmát? — Kicsi korom óta fúrtam-faragtam, barkácsoltam. Érettségi után jelentkeztem az Ötvös Szakmunkástanuló Intézetbe, ahol az elméletet tanultuk, míg a gyakorlati munkával az Órások Szövetkezetének műhelyében ismerkedtem. Félévi tanulás után már nemesfémmel dolgoztam, egy esztendő múltán pedig beadtam első tárgyaimat az Iparművészeti Vállalat, illetve a Képcsarnok Vállalat zsűrije elé. Ettől kezdve kéthetenként vittem, hol ékszert, hol dísztárgyat. Egy év múlva fogadták el az elsőt, egy úgynevezett ördöggyűrűt. Két évig még aranyművesként dolgoztam, ám valódi kővel alig volt dolgom. 1977-ben megismerkedtem a férjemmel, aki grafikus ugyan, de gyerekkora óta lelkes ásványgyűjtő. Ősszel nagy ásványtúrára vitt a Zemplénbe. Amikor magam szedtem föl az első jáspist, opált, hegyikristályt —, tudtam, hogy tovább nem is érdemes keresni az „alapanyagot”. A művészházaspár^ otthona inkább múzeumra emlékeztet, mint lakásra. Minden szobában tárlók, telis-tele kövekkel, ásványokkal. Amit a laikus is azonnal fölfedez: Reményi Katalin ékszerei megőrzik a kövek természetes eredetiségét, az ezüst foglalat valóban inkább csak kerete az ékkőnek. — Csak a Magyarországon található kövekkel dolgozik? — Ma már nem. Egy országos ásványgyűjtő ankéton megismerkedtem a világhírű dr. Koch Sándorral, akinek a nevéhez fűződik a bécsi ásványtár és a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárának — utóbbi sajnos 1956-ban szinte teljesen tönkrement — rendezése is. Nagyon örült, hogy én olyan itthoni ékkövekkel foglalkozom, amelyeket nem lehet hamisítani. Utoljára Fettich Nándor — a két világháború között élt ötvös és esztéta — dolgozott ezekkel. Az ásványtalálkozón azonban megismerkedtem más gyűjtőkkel is, így csere és vásárlás útján hozzájutok csak külföldön föllelhető alapkőzetekhez is, amelyeket magam dolgozok föl. Cserébe a csak Magyarországon található különlegességeket adjuk. GÖNCZI ANNAMÁRIA FOTÓ: REZES MOLNÁR ESZTER 51
