Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-09-17 / 18-19. szám
Száztíz éve született Beck Ö. Fülöp Vidovszky Bélára emlékezünk A XX. század magyar festészetének, s ezen belül is főként a tájkép- és enteriőrfestészetnek volt kimagasló egyénisége Vidovszky Béla. Nevét Szolnokon alapozta meg, ahol a művésztelep törzstagjaként a Tisza—Zagyva táját örökítette meg sajátos, de érthető művészi látásával. A húszas évektől már Európa ismerkedett alkotásaival, amelyek feltűntek Bécs, Velence, Belgrad, Párizs, London, Oslo, Varsó, majd a II. világháború után Moszkva és Bukarest jelentős kiállításain. Képei közül sok kikerült külföldre; a szomszédos országokon kívül az NSZK-ban, Olaszországban, Törökországban, Egyiptomban, Etiópiában, az USA-ban, Venezuelában sikerült több képét felkutatni. Vidovszky 1883. július 2-án született a nagy magyar Alföldön, a Békés megyei Gyomán. Békéscsabán végezte középiskoláit, majd rajztanári oklevelet szerzett, s beiratkozott művésznövendéknek. Tanárai (köztük Edvi Illés Aladár, Eerenczy Károly, Székely Bertalan) nagyszerű alapot adtak a rendkívül tehetséges festő művészi pályájához, így azután állami ösztöndíjjal kereshette fel Münchent és Párizst, a művészvilág akkori központjait, hogy ott tanulmányozza a klasszikusokat. Leginkább az impresszionisták hatottak rá, de útjukat nem követte. Természetszeretete azonban a tájképfestésre ösztönözte, műterem helyett a szabadba vágyott. Az enteriőr festészetet kiegészítő tevékenységnek szánta, mégis e téren vált európai hírűvé. Tanulmányújáról hazatérve az Alföldön kezdett el dolgozni, majd bejárta az ország más szép tájait, ellátogatott a szomszéd országokba is és igen gyakran vendégeskedett Olaszországban, Svájcban. E képeinek egy részét a helyszínen megvásárolták, más részét a rangos hazai tárlatokon mutatta be lelkes közönségének. Jeles alkotásainak se szeri, se száma. Mégis különösen számontartjuk a díjat nyert Vacsora után című vásznát, amely szüleit ábrázolva enteriőr és csendélet elemeket is bemutat a nagyszerű arcképeken felül; a Keszthelyen festett Nádas c. képét, valamint a Pityó Szolnokon című, többször reprodukált alkotását. E két utóbbi a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, sok más képével együtt. Enteriőrjei közül kiemelhetjük a Szoba Napóleon-képpel című művét, amely egyszerűségével ragadja meg a nézőt: egy sublót s felette a címadó kép — ennyi az egész, de a nyitott ablakon át beáradó napsütéssel megelevenedik előttünk a látvány. Hasonlóan klasszikus szépségű a Napsütéses szoba: a parkett, a fehér ajtó és a szép formájú kályha csillogását az ősök falon függő képei ellensúlyozzák, s ez együtt adja a mű utánozhatatlan hangulatát. Kiállításai közül a legemlékezetesebb a budapesti Csók Galériában 1961-ben rendezett, ami társadalmi eseménnyé vált: Pátzay Pál neves szobrász mellszobrot mintázott róla, a híres éremművész, Reményi József pedig emlékplakettet készített a nagyszerű alkalomra. Még ezt követően is majd tíz évig alkotott, miközben kormányzatunk a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki az idős mestert. Budapesten hunyt el 1973-ban. Emlékét alkotásai és azok kedvelői őrzik itthon és határainkon túl is. LÁNG MIKLÓS Pályafutását ötvösként kezdte, ezt jelzi a nevébe illesztett nagy Ö betű is. Első sikereit viszont már éremművészként aratta. A Kereskedelmi Minisztérium ösztöndíjával Párizsban tartózkodott, amikor megnyerte a millenniumi érmekre kiírt pályázat mindhárom első díját. Űjabb párizsi tartózkodása idején Panscarme tanítványa lett az École des Beaux-Arts éremosztályán. Párizs után München következett. Itt a Jugend-körrel, a szecesszió mozgalmával került kapcsolatba. Ebben az időben főleg iparművészeti jellegű tárgyakat tervezett, jellegzetesen szecessziós stílusban. Ilyen munkáival ezüstérmet nyert az 1900-as párizsi Világkiállításon, majd később Torinóban, 1906-ban pedig Milánóban aratott hasonló sikereket. Ezek a gyors és látványos eredmények azonban nem elégítették ki. Művészi ambíciói ugyanis kezdettől fogva a szobrászat felé irányították. Szobrászi indulására az antik görög szobrászat lényegét kereső, újító szerepű német mesterek — a festő Hans von Marées és a szobrász-teoretikus Adolf von Hildebrand — voltak meghatározó befolyással. Münchenben a Hildebrand-kör kőbefaragási módszerét tanulmányozta, egy Marées-tanítványnál rajzolni tanult. Itthon 1910 körül kezdte el voltaképpeni szobrászi tevékenységét. Első jelentősebb eredménye a Szentendrei úti iskola kapureliefjeinek kifaragása volt. Egyéb szobraival 1914 elején, az Emst Múzeumban rendezett kiállításán mutatkozott be. Még ebben az esztendőben, Párizsban, Mailollal is találkozott. Hazatérve kezdte el Aphrodite típusú nőalakjai egyikének, a Judit című szobrának megalkotását. Sikerei ellenére, szakmai körökben és a megrendelők részéről egyaránt továbbra is inkább éremművészként tartották számon. A Tanácsköztársaság idején Beck Ö. Fülöpnek megbízást adtak egy pénzminta készítésére, valamint tanári kinevezést kapott. Ezek a tények későbbi életét és munkásságát hátrányosan befolyásolták. De a bukás után az egész magyar művészet megváltozott. Sokan emigráltak, éppen a tartalmilag-formailag egyaránt újat kereső művészek legkiválóbbjai közül. Az itthon maradottak, a konzervatív szárny újbóli megerősödése miatt, háttérbe szorultak, korábbi felfogásukból, elveikből engedni kényszerültek. Beck művészetében is megfigyelhet ők„ bizonyos tartalmi és stiláris változások. Hangja viszszafogottabb, stílusa klasszicizálóbb, előadásmódja részletezőbb lett. Az érmészetben meghívták a különböző pályázatokra, igazi nagy megrendelés azonban itt sem akadt számára. Mellőzöttsége a 30-as évek második felétől kezdődően méginkább fokozódott. A két háború közötti időszakban Beck ö. Fülöp a Szinyei Társaság tagja volt. Elvei azonosak voltak a Társaság által képviselt nézetekkel. Ö is a természetelvűséget vallotta, tagadott minden szélsőséget, tisztelte a hagyományokat, ragaszkodott a minőséghez, a mesterség kifogástalan gyakorlásához, s nem utolsósorban a tiszta, humanista eszményekhez. Szobrai, érmei egyaránt a szépség és harmónia hirdetői. Barátjának mondhatta Móricz Zsigmondot, Babits Mihályt, a művészetkritikus Elek Artúrt és a művészettörténész Hoffmann Editet. Eszményképe Ady Endre volt. Móricz felkérésére ő készítette el a költő egyik halotti maszkját, s később is sokat foglalkoztatta Ady arca, alakja. Érmei, domborművei bizonyítják ezt. Legemlékezetesebb szobrai közé tartozik a vörösmárványból faragott Menyecskefej (1912), amely persze sokkal inkább emlékeztet az antik görög szobrászat nevezetes alkotására, az Akropolisz egyik kuroszának fejére, az ún. Szőke fejre, mint egy igazi magyar menyecskére. Aphrodite típusú nőalakjai közül 1938-ban egy rózsadombi kis parkban állították fel az Ifjúság kútját. Voltaképpen ez volt élete első és utolsó köztéren felállított körplasztikája. Késői művei közül egy ferencvárosi bérház falán elhelyezett, öntőmunkásokat ábrázoló kő domborműve a legjelentősebb(1941). A háború végső szakaszában családjával együtt rejtőzködni volt kénytelen. Budai búvóhelyéről 1945. január 31-án tűnt el az ostromlott fővárosban. Nyughelye máig ismeretlen. kontha;sándob 1. Ady Endre (Dombormű, az MNG tulajdona) 2. Az Ifjúság kútja fotó: petrás istvAn 47
