Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-09-17 / 18-19. szám
IZZÓ PLANÉTÁK Az Izzó planéták hőse, a lenyűgöző táncdráma teremtő atyja a nézőt és az előadókat gazdagító gondolatok sokaságának megalkotója, Markó Iván a Budapesti Sportcsarnok utolsó előadásának másnapján úgy kuporog velem szemben a karosszékben, mint akiből minden fizikai erő elszállt. — Az Izzó planétákat három hónapig próbáltuk, a tizennyolc tagú Győri Balettet a Néphadsereg Művészegyüttesének táncosaival negyvenre egészítettük ki s mindvégig valósággal eszméletlenül dolgoztunk. Az együttes fele nem szokott hozzá a mi megfeszített munkatempónkhoz. Az eredmény: a negyven ember mintha egyetleneggyé forrt volna össze. — Együttesét miféle módszerrel juttatja ehhez a rendkívüli sikerhez? — Az Izzó planéták próbáin őrjöngtem, könyörögtem, sírtam, hogy a társulat valamennyi tagja a maga életét is belesűrítse előadásunkba. Hiszen ez a fajta nekigyürkőzés a föltétele annak, hogy nézőinkkel szót V fi?í- a >K £\ ^ ík \s,r > ^ \ \ V, , V . \ \| '£/ 1 < A ’s'S ß ""x "ü '• X m <'\ K t *4 i jy’’1 értsünk. Én ezt a magam számára mindig magától értetődőnek éreztem. S boldog vagyok, hogy az együttes azonosult ezzel a szándékommal. — Ez az azonosulás mikor mutatkozott meg leginkább? — Az utolsó előadást követően akkora szeretettel árasztottak el, hogy úgy éreztem, ez életemnek talán a legfőbb értelmeajándéka. — Hogyan fogalmazza meg szavakban az Izzó planéták mondandóját, tartalmát? — A lényeg belefér egyetlen mondatba: az Izzó planétákban a huszadik századi Ember tragédiája látomásának a kifejezésére törekedtem. — Milyen indulatok lángoltatták föl magában az Ember szerepét és ennek a hatalmas műnek a megkomponálását? — Mindenekelőtt az a meggyőződés rögződött belém, hogy nem harminchat éves vagyok, hanem több ezer esztendő óta élek. Az ősök írják helyettem a történetet, ők eszmélteinek a téma fogalmazására, megszerkesztésére. Ez a föladat most nekem adatott meg. Ráakadtunk Orff Aphrodité diadala című oratórikus művére — ezt szőtte bele Vajda János az elképzelt darabunkhoz komponált zenéjébe, fölkérésemre és hoszszas megbeszélésünkhöz híven. Én ezt a zenét több ezerszer meghallgattam, belemártóztam a hatásába, majd ugyanez a varázslat ismétlődött meg bennem, amikor a balett-teremben a táncosok jelenlétét érzékeltem. Bekapcsoltam a magnót és a folyamat, mint mindig, most is mintha a gyomromból indult volna el az agyamba... — Mit jelképez a táncteret körülölelő tó, a víz? — Valamit, ami nem zsugorítható határok közé: a nem mérhető dimenziót. — Amikor az Embert ábrázolja, a maga koreográfiája következtében olyan mozgásokra vállalkozik, amelyek már-már az életét veszélyeztetik. Nem fél ilyenkor? — Dehogyisnem. A félelem minden előadásunkon elönt. A félelem egyébként is része az életemnek. Nem az riaszt, hogy meghalhatok, hanem a Földgolyónkat?a természet egyszeri csodáját féltem, hiszen örökre elveszejtheti az emberi kicsinyesség, butaság, rosszaság. És akkor semmivé válik minden, amit az emberi szellem, a fizikai adottság idáig létrehozott. Ennek a katasztrófának kell gátat vetnünk, ezt kell megakadályoznunk. Hát igen, erről szóltunk az Izzó planétákban, persze nem szájbarágó módon, hanem olyképpen, hogy minden tételben a legősibb izzások utópisztikus elképzelésekkel keverednek. — Nem gondolt még arra, hogy székhelyüket Győr helyett más városba telepíti át? — Ez álmomban sem jutna eszembe, nem hagyom cserben a győri közönséget, hiszen annyira összefonódtunk vele. Maga is tudja, hogy a budapest sportcsarnoki előadásainkra milyen sokan jöttek el a győriek közül. Nem is szólva arról, hogy a győri tanítóképzősök fölkerekedtek, eljöttek hozzánk és estéről estére minden ellenszolgáltatás nélkül vállalkoztak a szereplők öltöztetésére, s ez bizony igen bonyolult feladatot rótt rájuk. — Hol ismételheti meg másutt ezt a monumentális előadást? — Szóba került a bécsi Stadthalle és az Athéni Fesztivál. — Világszerte elragadtatottan ünnepük magát és együttesét. Hol vendégszerepeinek a jövő évadban? — Sokfelé utazunk. Három különféle alkalommal Párizsban lépünk föl, majd Nyugat-Berlinben, Rómában, az Athéni Fesztiválon.. . Haydn Évszakok-játés Bartók Mandarinját mutatjuk be mindenütt. GACH MARIANNE (Részlet egy hosszabb interjúból) FOTÓ: MEZEY BÉLA 33
