Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-09-17 / 18-19. szám

Közélet - diplomácia

Magyarországon tartózkodott Christopher Dodd demokrata párti szenátor, az Egyesült Államok szenátusa külügyi és pénzügyi bizottságának tagja. Látogatása során találkozott és megbeszéléseket folytatott Marjai József miniszterelnök-helyettessel, Nagy János külügyminisztériumi államtitkárral és dr. Tímár Mátyással, a Magyar Nemzeti Bank elnökével. Dodd szenátort fogadta Aczél György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára.

*

Apró Antalnak, az országgyűlés elnökének meghívására, japán parlamenti küldöttség járt hazánkban, Fakuda Hajime, a japán alsóház elnökének vezetésével. A találkozón kölcsönösen tájékoztatták egymást a két ország gazdasági, politikai helyzetéről, törvényhozó testületéinek és azok állandó bizottságainak munkájáról. Eszmecserét folytattak Magyarország és Japán kapcsolatairól, s a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről.

*

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására hazánkban tartózkodott Wolfgang Roth, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD), vezetőségének tagja, az SPD parlamenti frakciójának elnökhelyettese.

Gazdaság

Tizenegy év alatt 1631 millióról 2639 millió literre növekedett hazánkban az évi tejtermelés, s ma már az egy főre jutó tej- és tejtermék fogyasztás — vaj nélkül — eléri a 175 kilogrammot. A fejlődés hátterében elsősorban a magyar—amerikai Holstein-program áll, amelynek keretében Holstein-fríz szarvasmarhákat kereszteznek hazai fajtákkal. E tízéves együttműködés értékelésére, s a továbblépés megvitatására tartottak konferenciát a Magyar Agrártudományi Egyesület és az Amerikai Holstein Szövetség rendezésében Budapesten.

*

A méhészek világszervezete, az APIMONDIA Budapesten tartotta kongresszusát. A hetven ország nyolcvannégy tagszövetkezetét egyesítő szakmai szervezet kongresszusán több mint ezer külföldi és mintegy négyezer hazai szakember vett részt.

*

A Május 1. Ruhagyár, az Intercooperation RT, a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat és az amerikai Levi Strauss cég öt évvel meghosszabbította a Levi’s márkájú farmernadrágok magyarországi gyártásáról szóló kooperációs megállapodást.

*

Versenytárgyalást nyert Brazíliában a gödöllői Ganz Árammérőgyár; az üzem több mint százezer villamosfogyasztás-mérő szállítására kapott megrendelést a Brazil Villamos Művektől.

[&M&J

A híres osztrák Gold Fassl sört is gyártani fogják hazánkban. A Licencia Találmányokat Értékesítő Vállalat a közelmúltban írt alá szerződést a Gold Fassl védjegyhasználati jogának és gyártási reeeptúrájának megvásárlásáról az osztrák Ottakringer Brauerei Harmer A.G. bécsi céggel.

ílé

A Törökországban üzemelő Ikarus autóbuszokkal szerzett kedvező tapasztalatok és a két ország között kialakult jó kapcsolat eredményeként a török közútijármű-gyártásban érdekelt szakemberek jártak hazánkban. A török küldöttség vezetője, az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár, valamint a MOGÜRT Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója elvi megállapodást írtak alá az érdekelt vállalatok együttműködésének előkészítésére, ületve megvalósítására; ennek célja különböző típusú Ikarus autóbuszok törökországi összeszerelése és gyártása.

*

A Magyar Nemzeti Bank 1983. augusztus 30-tól érvényes valuta árfolyamai (vétel): 100 angol font 6549,32 forint; 100 ausztrál dollár 3811,97 forint; 100 belga frank 80,73 forint; 100 francia frank 541,91 forint; 100 holland forint 1448,70 forint; 100 kanadai dollár 3512,76 forint; 100 NSZK márka 1630,85 forint; 1000 olasz líra 27,21 forint; 100 osztrák schiling 232,01 forint; 100 svájci frank 2000,38 forint; 100 svéd korona, 549,87 forint; 100 USA dollár 4325,83 forint;

Kultúra - tudomány

Pierre Székely, a közelmúltban felavatott Nagyvárad téri Béke-szobor Franciaországban élő alkotója kiállítássorozaton mutatkozik be a magyar közönségnek. A Budapest Kiállítóteremben nyílt meg a négy helyszínű sorozat második tárlata (az elsőt a Nagyvárad téri szoboravatón láthatta a közönség). Az új bemutatón a művész köztereken felállított munkáinak modelljei, fotói, építészeti alkotásainak makettjei, képei láthatók.

*

Nagy Lajos író, publicista, a XX. századi magyar irodalom egyik kiemelkedő képviselője születésének 100. évfordulója tiszteletére, Napirend címmel, kiállítást rendeztek a Nyugat Emlékmúzeumban.

Magyar sikert hozott a locarnoi XXXVI, nemzetközi filmfesztivál: Erdős Pál: „Adj király katonát!” című filmje nyerte el a nagydíjat, az Arany Leopárdot.

*

Zrínyi ifjú zászlótartójának, Juranics Lőrincnek kései leszármazottja 1833-ban alapítványt tett Szigetvár védőinek emlékére. Azóta — kereken százötven éve már — a hősök tiszteletének szentelik szeptember 7-ét; akkor történt ugyanis Zrínyi Miklósnak és jtatonáinak halálmegvető kitöréseaz elpusztult várból 1566-ban. Hazánkban ez a legrégibb alapítású, világi tartalmú emléknap.

A Corelli-kamarazenekar hangversenyt adott a Mátyás-templomban. A zenekar tagjai a béke jelképét — égszínkék karszalagot — viseltek, követve egy nemzetközi bizottság felhívását. A bizottság Leonard Bernstein 65. születésnapja alkalmából arra kérte a világ muzsikusait, ezen a napon kék karszalagot viselve legyenek részesei a nukleáris leszerelést követelő világdemonstrációnak .

ROSSZ SZAKÁCSOK RÉME

Egy régi szállóige szerint „az angoloknak vannak a legjobb élelmiszereik a világon — amíg azok be nem kerülnek a konyhába.” A hajdani mondás ma már nem érvényes: Angliában változatosan és jól lehet enni napjainkban, s ez nem kis részben egy magyar szakembernek köszönhető, aki az elmúlt negyed évszázad alatt enni tanította Angliát. Egon Rónay neve fogalom: egyfajta modern kereszteslovag ő, aki elszánt és önzetlen módon csatázik azért, hogy megjavítsa rossz kosztra kényszerített embertársai életét. Még ma is emlegetik szerte Angliában a híres kampányt, amellyel az autósztrádák mentén működő vendéglők és büfék, a „Sir Charles Forte birodalma” kosztját tűzte lándzsavégre. Egy másik alkalommal a színházi büféket, majd a repülőtársaságok ízetlen, agyonfőtt ételeit bírálta. A legnagyobb visszhangot azonban talán akkor keltette, amidőn a kórházak kosztjának végigkóstolására mozgósította inspektorait. A megbíráltak többnyire nem voltak boldogok, Sir Charles Forte előtt — úgy hírlik — azóta még Rónay nevét sem szabad kiejteni; a kampányok azonban, úgy tűnik, jórészt elérték céljukat: az érintettek, olykor sértetten, vagy bosszankodva, de javítottak hibáikon.

Rónay Egon nevezetes budapesti vendéglős-dinasztia leszármazottja. Édesapja, a budapesti vendéglős ipartestület elnöke volt, a Rónay család vezette a Belvárosi Kávéházat, a Hanglit, a Vigadó sörözőt. E tradíciót akarta folytatni Rónay Egon, miközben „mellékesen” a Pázmány Péter Tudományegyetemen megszerezte a jogi diplomát is.

— Nálunk a vendéglősmesterség nem pénzkereset volt, nem is csak szakma, hanem szenvedély — meséli — a Vigadó sörözőt például édesanyám kreálta. Az volt az elképzelése, hogy az erdélyi konyha fogásaira specializálja; a könyvtárakat, a múzeumokat járta, hogy összeszedje a régi, ízes erdélyi fogások receptjeit. Mellesleg én is azt vallom, hogy a világnak három nagy konyhája van: a francia, a kínai, és az erdélyi. Talán az utóbbi a legjobb a három közül.

Az Egon Rónay Organisation londoni irodájában beszélgetünk. Negyven szakember szerkeszti itt a híres Ronay-féle evészeli kalauzokat, amelyeknek immár több változatuk is létezik: a 25 éves jubileumát ünneplő standard-művön kívül Rónay újabban kiad egy Pub-Guide-ot is a nevezetes angol kocsmákról, és egy Just a bite című kalauzt, azok számára, akik az olcsó, jó konyhájú helyeket kedvelik.

— Hogyan lett a budapesti vendéglős dinasztia sarja angol újságíró, könyvkiadó és, amint írni szokták róla, „food critic” — vagyis evészeti szaktekintély?

— Amikor 1946-ban kijöttem Angliába — mondja Rónay —, először egy vendéglőben lettem üzletvezető a Piccadillyn, majd 1952-ben egy barátommal együtt kis vendéglőt nyitottunk „The Marquee” — sátor — néven mivel a belsejét úgy festettük ki, hogy egy sátor hangulatát keltette. Francia konyhát vezettünk, s olyan nagy sikere volt, hogy a legelterjedtebb napilap, a Daily Telegraph, többször írt rólunk. Aztán a lap szerkesztője felkért, hogy írjak egy cikket a vegyes ízelítőkről. . . nemsokára már heti rovatom volt a Daily Telegraphban, ételekről, vendéglőkről. Éttől fogva az újságírás lekötötte teljes energiámat, feladtam a vendéglősséget. Aztán 1957-ben kiadtam az első „kalauzt”.

— Nem az a célunk, hogy bárkit is ledorongoljunk —, mondja Rónay —, amikor a giude-ban egy vendéglőt megbírálunk, levélben azt is megírjuk

neki, hogyan lehetne a hibákat kijavítani. Többnyire meg is szívlelik — s a következő kiadásban esetleg már meg is mutatkozik az eredmény.

Amikor huszonöt évvel ezelőtt elkezdte a könyvkiadást, Rónay, egyedül járta a vendéglőket. A legutóbbi, 1983. évi kötetben közel 3000 vendéglő szerepel; Rónay 12 inspektora bejárja egész Angliát, élükön a kitűnő Luby Gézával, akinek csalhatatlan ízlésére kezdettől fogva ugyanolyan bizalommal hagyatkozik, mint a sajátjára.

— Hogyan minősítenek tulajdonképpen? — kockáztatom meg a kényes kérdést.

— Ruskin szerint egy műremeket rögtön fel lehet ismerni. Ez a gasztronómiai remekművekre is vonatkozik.

Ami nem jelenti azt, hogy Rónay nem fordít igen nagy gondot a részletekre. A csillagokon kívül, amelyek a vendéglő főztjének minőségét tudatják, külön jelzések közük az olvasóval, hogy milyen a kiszolgálás, az italok választéka. . .

Alighanem először fordul elő az evészet történetében, hogy a franciák, akik korábban enyhén szólva nem sokra tartották az angol konyhát, egy britet beválasztottak a francia konyhaművészet legfelső testületébe, a Francia Gasztronómiai Akadémiába,. Ez a brit állampolgár történetesen Rónay Egon, akit nemrégiben Párizs polgármestere a francia főváros aranyérmével tüntetett ki.

HALÁSZ ZOLTÁN

7