Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-08-20 / 16-17. szám
ftiEfeaalK® A TÖLTIKE SZÜLETÉSE A szájhagyomány szerint a töltike születése egy olyan asszonynak köszönhető, aki igencsak félt az urától. Azt tartják, hogy élt Erdélyben egy gazda, akinek a legkedvesebb étele a töltött káposzta volt, ez a savanyú káposztalevélbe csomagolt , szálas káposztában megpárolt, fűszeres-zamatos húsgombóe. Amikor csak az asszony kérdezte, mivel várja vacsorára, az ura mindig csak azt felelte, hogy „tőtöttel”. Történt egy szép nyári napon, hogy a gazda reggel elmenve hazulról, szigorúan meghagyta a feleségének, hogy vacsorára ez a kedvenc étele kerüljön az asztalra. A feleség nagyon kétségbeesett, mert nyáridőben nem volt kéznél savanyú káposzta, és úgy döntött, hogy inkább elbujdosik, semminthogy elviselje a férje haragját. Ki is ment a szőlőbe, és leült a tőkék közé. Ott aztán nagy keservében jó ötlete támadt: leszedett néhány szőlőlevelet, és hazatérve, ebbe csomagolta be a húsgombócokat. Mivel a kertjében rengeteg sóska volt, sóskamártást készített, és ebben tálalta a töltelékeket. A gazdának pedig annyira Ízlett ez a nyári „tőtött”, hogy nem haragudott meg az asszonyra, inkább máskor is ezt rendelte vacsorára. Hozzávalók: 8 szép nagy, de nem permetezett szőlőlevél, 30 deka sovány, darált sertéshús (lehetőleg comb vagy diója), 2 evőkanál rizs, 1 tojás, só, őrölt bors, csipetnyi reszelt szerecsendió, egv negyed citrom; a mártáshoz 75 dkg sóska, 5 dkg vaj, 2 evőkanál liszt, 2 deci tej, 2 deci tejföl, só. Sós vizet forralunk, és a szőlőlevelekre öntjük, ebben hagyjuk kihűlni. Közben a darált húst összegyúrjuk a kevés sós vízben félig főtt rizzsel, a tojással és egy kevés sóval; őrölt borssal meg reszelt szerecsendióval ízesítjük. Belereszeljük a citromhéjat, belecsavarjuk a citromlevet, és nyolc hosszúkás gombócot formázunk belőle. (A szerecsendió meg a citrom helyett kiskanálnyi reszelt vöröshagymával is lehet ízesíteni a hústölteléket). Minden húsgombócot szőlőlevélbe csomagolunk úgy, hogy a levélre fektetve a húst, először két végét ráhajtjuk, majd összegöngyöljük. Egy kétliteres lábasban sós vizet forralunk, és szorosan egymás mellé, nehogy szétnyíljanak, beletesszük a töltelékeket, majd egy fél óráig főzzük, azután szitára téve, lecsepegtetjük. Közben megtisztítjuk a sóskát, és a vajon, sóval, fedő alatt, saját levében, kevergetve, puhára pároljuk. Zsírjára sütjük, meghintjük a liszttel, felengedjük a tejjel, és felforralva, megtejfölözziik. Ha nem szeretjük a sóska „szálait”, szétturmixoljuk a mártást. Sózzuk, majd felforralva beletesszük a töltelékeket, és néhány percig még együtt pároljuk a mártásban. Sós vízben főtt burgonya kíséretében tálaljuk. F. NAGY ANGÉLA FOTÓ: USCSINSZKY BÉLA CITERABARÁTOK KLUBJA Pribojszky Mátyás citeraművész, a Citerabarátok Klubjának főtitkára Az utóbbi évtizedekben népművészetünk feltámadásának és továbbfejlődésének vagyunk tanúi; ezen belül az egyik legerőteljesebben fejlődő műfaj a citerazene. Egyszerű, zenét sosem tanult, falusi emberek ösztönös és önkéntes mozgalma ez. Kodály Zoltán valamikor régen a „szegények hangszeredként emlegette. Ma más a helyzet: a magyar falu népe ráébredt saját művészetének értékére, és büszke akar lenni erre — jogosan. Szinte nincs olyan falu, város, iskola az országban, ahol ne volna két-három citerazenekar, zömében fiatalokból verbuválódva. Egy-egy zenekar átlaglétszáma 10—12 fő, tehát több ezer a citerázók, az együttmuzsikálás egyszerű, de nagyon nemes örömét keresők, igénylők száma. A citera a hangversenydobogón is „polgárjogot” nyert, neves zeneszerzők írnak rá műveket. E sorok írója is tapasztalhatta amerikai útjai során, hogy az ott élő fiatalok mekkora lelkesedéssel igyekeznek megtanulni a citerajáték — nem túl bonyolult — módját. E hangszer terjesztésével a magyar nyelv tanulása is segíthető, hiszen a citera — jellegénél fogva — szinte „előírja” hogy magyar népdal szólaljon meg rajta; ehhez pedig ismerni kell a népdal szövegét is. A nagy érdeklődés alapján ez év tavaszán, Budapesten megalakult a Citerabarátok Klubja (CBK). Az alakuló gyűlésen közel 400 ember vett részt, egy-egy zenekart képviselve. A klub önállóan, saját működési alapszabály szerint, anyagilag önfenntartón működik. Célja: egyéni és együttesi továbbképzések, szereplési lehetőségek teremtése, összehangolása. Évenként szaktáborokban is találkozunk, 1982- ben 320-an vettek részt ilyen táborozáson. Az idén a Tolna megyei Hőgyész a hangulatos táborozás színhelye, heti turnusokban, igen csekély részvételi díjjal. A klub egyébként havonta két alkalommal tart szakmai találkozót. A CBK tagja lehet mindenki, korra, nemre való tekintet nélkül, aki szereti és műveli a citerajátékot, citerát készít, illetve az évi, 180 forintos tagdíjat befizeti. Az alapszabály értelmében a határokon túl élő magyarok is kérhetik felvételüket a Citerabarátok Klubjába. A foglalkozásokra — Budapest, X. kér. Porcelán utca 4. szám, Móricz Zsigmond Művelődési Ház — szeretettel várunk minden érdeklődőt. Szakmai és a Citerabarátok Klubjával kapcsolatos kérdéseikre levélben is szívesen válaszolunk kedves olvasóinknak. PRIBOJSZKY MÁTYÁS 51
