Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-08-20 / 16-17. szám

A hagyomány szerint a zsidó vallás parancsolatainak szá­ma hatszáztizenhárom. Két­száznegyvennyolc a cseleked­tetek parancs - a zsidó felfogás szerint ennyi fontos részből áll az emberi test. A tiltó parancsok szá­ma háromszázhatvanöt, minthogy ennyi napból áll az esztendő. A parancsolatoknak csak kiseb­bik része közvetlenül vallási, rituá­lis jellegű. Többségük a helyes életvezetést szabályozza: utasításo­kat és tilalmakat ad a higiéniában, a táplálkozásban, az öltözködés­ben, a szabad idő helyes felhasz­nálásában. Utasítások és tiltások keretezik be a jeles napokat is: a heti és évi ünnepnapokon kívül a születés, a nagykorúság, a házas­ság és a halálozás alkalmait. A parancsolatok és tiltások bo­nyolult szövétneke hatalmas erőt képviselt évezredeken át: a szét­szórtságban, diaszpórában élő nép­ben megtartotta egy virtuális haza gondolatát; közösségi és népi tu­datot teremtett és tartott fenn ott, ahol a feltételek már nem segítet­ték az ilyesféle tudatformák létezé­sét; állandóan fenntartotta a kü­lönböző kulturális és etnikai közeg­ben élő zsidó népcsoportok között a szoros kapcsolatok lehetőségeit. Ám ugyanakkor elősegítette a kü­­lönmaradást, u gettosodást is. A második viiágháborús\tömeg­I közel megy hozzá, hogy „belemegy a képbe", szinte egyik szereplőjévé válik. A képeket nézve mintha ma­gunk is ott lennénk a születési-kö­­rülmetélési szertartáson; az eskü­vőn; meglesnénk a ballagásra ké­szülődő gyönyörű zsidó-gimnáziumi lány amúgy már up to date smin­kelését. Az évszázadok és modern­ség összecsapása szinte minden képből sugárzik. Tóraolvasás nyúl­szőrkalapban — miközben az asz­­szonyok a kisgyereket Chicco-rug­­dalózóban büfiztetik. Rituális kö­rülmetélés — kvarcórák villanása között. Anakronisztikus világ? Csak annyira, amennyire Mala­­mud kis zsidói anakronisztikusak a felhőkarcolók árnyékában; ameny­­nyire Chagall éteri lebegésü em­lékképei anakronisztikusak a szu­permodern galériákban. Féner megteremti a zsidó kisrealizmus ha­zai fotováltozatát — és a kamera közelségétől, a jelenléttől a részt­vevő figurák egy-egy pillanatra, mintha jelképekké nemesednének. A tiltások és parancsolatok betar­tásának tárgyszerű dokumentálá­sán túl meg-megvillantja a kis kö­zösségben és nagyvilágban való egyidejű jelenlét konfliktusait is. Azokét a konfliktusokét, amelyek megélése a legnagyobb öröm és a legnagyobb felelősség. SÓS PÉTER JÁNOS irtás után a magyarországi zsidó­ság létszáma jelentősen megcsap­pant. Még kevesebben maradtak azok, akik — a modern iparosodás, a korszerű mobil életformák ellené­ben — fönntartják a sok középko­rion „ortodox” elemet hordozó életmódjukat. A Magyar Néprajzi Múzeum te­ret adott Féner Tamás fotóművész kiállításának. A művész a magyar­­országi zsidóság jelenét kívánta bemutatni - azt a jelent, ami men­tes már az üldözésektől, de egyre nehezebben bírja a modern élet­formák konkurrenciájával a ver­senyt. Féner nem „művészkedik”. Ka­meráját egyszerűen ráfordítja az eseményre, a zsánerre — s olyan \

Next

/
Thumbnails
Contents