Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-08-20 / 16-17. szám
Az uralkodó körök és a politizáló közvélemény elképzeléseit az első világháború során szerzett tapasztalatok befolyásolták 1943-ban. Arra számítottak, hogy a nyugati szövetségesek partra szállnak a Balkánon, gyorsan elérik a magyar határt, lehetővé téve az átállást. El akarták kerülni, hogy Magyarország ismét a vesztesek oldalán és katonailag kimerülve érje meg a fegyverszünet idejét, meg akarták akadályozni 1918—1919 megismétlődését. A kommunisták kivételével a náci- és németellenes ellenzék nem kívánt forradalmi átmenetet. A Horthy—Kállay—Bethlen képviselte csoport, a polgári pártok zöme, de még olyan ismert ellenzéki politikus is, mint Rassay Károly, a kiugrást úgy remélte végrehajtani, hogy egyben a rendszert minél nagyobb mértékben átmentse. így azután — noha minden náciellenes irányzat, beleértve a kommunistákat is — támogatta és helyeselte Kállaynak Nyugaton megindított tárgyalásait, a németektől való elszakadást, de nagyobb része ezzel nem érte be. A munkáspártok, a kisgazdák többsége, a Nemzeti Parasztpárt, a polgári radikálisok és demokraták az átmentéssel szemben alapvető reformokat, így a földosztást, a politikai élet demokratizálását kívánták. 1943 februárjától Isztambulban, Stockholmban, Svájcban stb. a kormány több megbízottja tárgyalt, if j. Horthy Miklós vezetésével Budapesten kiugrási irodát hoztak létre. Kállayék az ellenzék ismert alakjainak (Peyer Károly, Tildy Zoltán, Rassay Károly) szántak vezető szerepet az átmenet ben, s azt gondolták, Magyarország megtarthatja az 1938 után visszacsatolt területeket, s az átállást a Szovjetunió mellőzésével hajthatja végre. Egyetlen olyan személyiség tárgyalt az angol megbízottakkal, aki nem a kormányt, hanem a tényleges változást kívánó ellenzéket képviselte és ez Szent- Györgyi Albert Nobel-díjas tudós volt. London ennek megfelelő komolysággal kezelte őt, csakhogy nem az ellenzék, hanem a kormány rendelkezett azokkal az eszközökkel, amelyek a németeket érzékenyen érintették volna: a hadianyag- és élelmiszer-szállítás megtagadása, a katonai együttműködés megszüntetése. A kiugrási reményeket kezdetben erősen táplálta, hogy 1943 júliusában a szövetségesek partra szálltak Szicíliában, Mussolinit letartóztatták. Az előnyomulás azonban elakadt, a németek kiszabadították Mussolinit, aki Saló városában ellenkormányt alakított. Ráadásul a náci hírszolgálat felderítette a nyugati tárgyalásokat, Hitler Kállay leváltását, a zsidók deportálását követelte, a nyilasok, nácibará tok ugrásra készen vártak a hatalom átvételére. Ez Kállayék óvatosságát csak növelte. 1943 szeptemberében a kormány megkapta a fegyverszüneti feltételeket, amelyek akkor lépnek életbe, ha az angol—amerikai csapatok elérik a magyar határt. Addig is a Berlintől való elszakadás határozott jeleit kívánták, s ez volt az, amit a hazai ellenzék is követelt. Kállayék azonban — joggal félve az ország német megszállásától, annak következményeitől —■ megpróbálták húzni az időt. Ez azonban nem sikerült. A már előkészített, ún. Margaréta-terv végrehajtásával Hitler elejét vette az átállásnak. Miközben Horthyval tárgyalt, 1944. március 19-én a német csapatok megszállták Magyarországot, teljhatalmú birodalmi biztosként Edmund Veesenmayert küldték Budapestre. A tragédiát növelte, hogy Horthy utasítására a megszállókat barátként kellett fogadni, ellenállási pa- 5 Történelmünk képekben 83. KIUGRÁSI ÉS FEGYVERSZÜI1ETI KÍSÉRLET 40
