Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-08-20 / 16-17. szám
A Puma és a stopperes Dubecz Délidében érkezünk. Harangzúgás tölti be a várost. A hajdani Petrovics-mészárszék helyén 80 ezer kötetes könyvtár. Kissé tovább műanyaggyár, cipőgyár, Gépipari Művek, új lakótelep, iskolák, kultúrházi pavilonok. Nem volna hálátlan dolog meglátogatni Kiskunfélegyháza „hírességeit”, a nemrég született ötösikreket sem . . . Most azonban egy gyár felé tartunk, ahol kékszínű felirat hirdeti: „Habselyemgyár”. Útikalauzunk Farkas Jenőné igazgató. — Tréningruhákat, pólóingeket, sportnadrágokat gyártunk. Legnagyobb partnerünk a Puma és az Adidas. Rajtuk kívül Svédországban, Finnországban, Belgiumban, Hollandiában várják ehavi gyártmányainkat. Állandó vendégeink hol modelleket, hol prospektusokat, mintadarabokat hoznak, s velük közösen alakítjuk ki azokat a szériákat, amelyek jövőre a világ sportéletének nagy eseményein — mindenekelőtt az ohmpián — lesznek láthatók. — Hogyan szerezték ezt az üzleti tekintélyt? — Csak egyféleképpen lehetett: jó minőséggel és percnyi pontos szállítással. A vevő anyagából — s persze a sajátunkéból is — szinte selejt és hulladék nélkül a lehető legtöbb készárut kell kihoznunk, s a határidők betartásánál nem lehet mese. Volt már olyan eset, hogy egy magyar partnervállalatunk szállítási lazasága miatt elvesztettünk külföldi megrendelőt. Ez, szerintem, megbocsáthatatlan vétek, ilyenkor nemcsak a vállalat, de a népgazdaság is bűnhődik. — Világszínvonalú termeléshez elsőosztályú szakmunkásgárda is kell. Honnan teremtődött itt, az Alföld közepén technikailag jól képzett munkásgárda? — Talán éppen az volt az előnyünk, hogy semmilyen hagyomány nem béklyózta a gondolkodást. A mezőgazdaságból, a háztartásokból kerültek ide asszonyok. Először azt mellett megtanulniok, hogy milyen különleges igénybevétel a zárt szalagrendszer, az együttdolgozás, az, hogy egyetlen ember lazasága egy egész szalag munkáját teheti tönkre. Lassú volt a fejlődés — de ki garantálhatna csalhatatlan módszert, receptet? Aztán jöttek az exportmegrendelések, s az egyre szigorúbb követelmények „összerázták” a társaságot. Az is doppingolt persze, hogy a selejtmentes végtermék a személyes keresetet emeli. Igaz, volt közben olyan „lecke” is, amire nem szívesen emlékszünk. — Tegyen most kivételt, emlékezzék a kedvemért! — Bársonyzakókat gyártottunk a Bodner-eégnek, Angliába, méghozzá ragasztásos eljárással — s ez a varrógéphez szokott asszonyoknak vadonatúj módszer volt. Lett is az első szériában selejtes, hólyagos zakógallér annyi, hogy nem tudtuk, bosszankodjunk, vagy sírjunk. Az egyszer már megragasztott fazonokat ugyanis nem lehetett javítani. Reszkettünk, mikor a megrendelő megérkezett, de mennyiségi túlteljesítéssel enyhíthettünk a szigorán. A saját kárunkon tanultunk meg ragasztani — és ragaszkodni a vállalt feltételekhez. Most meg olyan a világ, hogy mire megtanulunk egy módszert, nyakunkon az újabb, s vállalnunk kell a „táncot”, ha meg akarjuk tartani a vevőt, „önvédelemből” évente 160—180 ipari tanulót képezünk magunknak, akik „naprakészen” ismerik a divatos technológiákat. — Gondolom, korábban nem gondolta volna, hogy az érkező napilapok valutakurzusa lesz az igeizgató legizgalmasabb olvasmánya.. . — Stressz ez a javából, hiszen az exporttermelés egyúttal éles kockázat is. Árfolyamváltozások is kötődnek bizonyos üzleti körökhöz, ezt úgy védjük ki, hogy árfolyambiztosítást kötünk. — Engedjen meg egy személyes kérdést. Hogy került ilyen fiatalon erre a posztra? — 1961-ben kerültem a gyárba. Ez az egész gyár alapításának éve. Először előkalkulátor voltam, majd tovább tanultam és műszaki csoportvezető, azután osztályvezető, végül kereskedelmi osztályvezető lettem. 1979-ben neveztek ki igazgatónak. Magam sem gondoltam volna, hogy 21 év után ennyire „rázós” munkakör lesz a részem. Körülnézünk az üzemben. Egy csinos fiatalasszony kisbabája fényképén pihenteti a tekintetét egy-egy pillanatra. — Gulyás József né vagyok, egész nap a családra, a kisbabámra gondolok. Betanított munkásként dolgozom, de már jelentkeztem a szakmunkásiskolába. — Lehet szeretni a szalagmunkát? — Ezt a munkát, például, nem szeretem. Nagyon munkaigényes, milliószor kell a gép alá forgatni, illesztgetni a darabokat. Jobban fizető munkánk is volt már. — Mikor jött be ma reggel ? — Háromnegyed hétkor. Négykor megyek haza, akkor jön a főzés, elszaladok a kislányért az óvodába, útközben bevásárolok . .. van még bőven mára . . . A szomszédos műhelyben a soron következő munkák kísérletei folynak. Az egyik technológust „stopperes Dubecz”-nek titulálják. Ő az, aki az egyes munkafolyamatokat méri — keze alatt a különösen ügyes szakmunkások kísérleteznek a fogásokkal. Dubecz László másodpercre méri a munkafolyamatokat. — Szidják magát, amikor a másodpercek lefaragásáért ügyeskedik? — kérdeztem. — Szidnak, ezzel jár a munkám. A normásfőnök sohasem a „szerelem modellje”. De a végén, amikor a kereset is emelkedik, akkor nincs elégedetlenség. Most például meg kell közelíteni a pólóingek elkészítésének nemzetközileg is elfogadható idejét. 15 perc a cél, s ez az eddigi 20-hoz képest nagy eredmény lesz. Igaz, a még modernebb gépekkel felszerelt cégek már 8—9 percnél tartanak. Közben Tóth Józsefné, az egyik kísérletező technikus új fogást talál, és „stopperes Dubecz” óráját lenyomva rögzíti a megtakarított másodperceket. Megkérdezem Tóthnét: — Istenverés vagy megtiszteltetés, hogy kísérleteznek magával? Tóthné hangosan felkacag. — Legyek őszinte ? Mindkettő ... Berzenkedik bennem a kisördög, — Nem tagadom, volt. De én nem is vehetem fel a versenyt azzal, aki évek óta ezt csinálja. Ha egy vezető ugyanúgy és ugyanannyi idő alatt meg tudná csinálni a dolgokat, az már azt jelentené, hogy Noé-korabeliek a normák ... Farkasné, az igazgató még Bugacot is szóba hozza, ahol a második fél évtől egy újabb üzem is munkába áll „kétlaki” munkásokkal, ők négy hónapot a mezőgazdaságban s nyolcat a konfekcióüzemben dolgoznak. Persze, meg kell gondolni, milyen finomságú munkadarabok készülhetnek majd ott — de hogy Bugacon készülnek, az már tény. Apáink, nagyapáink nem gondolták volna. De a svájci, német, holland, skandináv, s amerikai vásárlók se — hogy a birkapásztorok unokái által készített termékeket viselik majd. HEGYI IMRE „stopperes Dubecz”-hez fordulok. 2 Képes lenne-e a főtechnológus maga is megcsinálni azt a munkaszakaszt, amit ilven lelkesen és bőszen méricskél? — Azt hiszi megfogott? Bármikor! — Sohasem volt „égés”? 1. A szalag mellett 2. A „stopperes Dubecz” 3. A Puma kiskunfélegyházi partnere 4. Úgylehet, olimpiai „szerelés” készül ebből az anyagból 5. Szabászolló helyett... 6., 9. A kiskunfélegyházi Habselyemgyár termékeiből 7. Utolsó simítások 8. Sportöltözékek „alkatrészei” FOTÓ: REZES MOLNÁR ESZTER 18
