Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-08-20 / 16-17. szám

NORVÉGIÁI ESÉLYEINK

j 'J^Tün!?ITW-I<l

Kat i Kemény filigrán, csupamosolv fiatal hölgy, műfordító, a magyar Pen Club meghívására érkezett norvégiai delegáció tagja. Egy nagy norvég kiadó, a Gyldendal vezetőjével, s a Dagbladet című napilap újságírójával érkezett Budapestre.

— Látogatásunknak az a célja — mondja — hogy az itt szerzett tapasztalatok birtokában elősegítsük a magyar irodalom jobb megismerését, né pszerŰBÍtését N or végiában.

— Ha megengedhető ilyen általánosítást sugalló kérdés: olvasó nép-e a norvég? Mert ez a magyar művek fogadtatása szempontjából is érdekes.

— Szeretnek olvasni, s a könyv is meglehetősen olcsó. Főleg a regény népszerű, a novellaköteteket érdekes módon már nehezebb eladni, a lírát még nehezebb.

— S a külföldi irodalom . . . ?

Az utóbbi években — ennek bizonyára gazdasági okai is vannak — kevesebbet fordítanak. Elsősorban az angolszász irodalmat, a németet, már kevesebb franciát és egész kevés mást.

— Mely utóbbiba a magyar is beletartozik, beír azt is érdemes lenne megvizsgálni, nálunk hány norvég művet fordítottak le.

— Hát magyar fordításból csakugyan nem lehet megélni . . . Holott igen kevés a magyar fordító. A legnevesebb Albert Hinge-Fliflet, ó ültette át norvégra Az ember tragédiáját, Illyés Charon ladikján című művét. Kérdése második felére pedig azt válaszolhatom, hogy megbizonyosodhattunk róla, Magyarországon több norvég művet jelentettek meg, mint magyart Norvégiában. De hát Magyarországon a fordításnak nagy hagyományai vannak, mint ahogy annak is, hogy kitűnő írók fordítanak.

— Az ön nevéhez is fűződik magyar mű fordítása?

— Eleddig elsősorban angolból és franciából fordítottam. Egv magyar regényt, Tóth Judit Kifutópályáját fordítottam norvégra.

— Most mivel foglalkozik?

— Egy egyetemi könyvkiadónak dolgozom. A női nem kultúrtörténetéről készülő sorozat szerkesztésében veszek részt.

— További magyar fordítások . . . ?

— Szeretném, ha lennének. Hallottam róla, hogy meg kívánják jelentetni Rónai György Párduc és gödölye című regényét és Kosztolányi Édes Annáját. Szívesen vállalkoznék lefordításukra.

—- Hasznosnak ítéli a mostani utat?

— Feltétlenül. Egyetemi emberekkel, írókkal — Nádas Péterrel, Spiró Györggyel, Kuruez Gyulával — jöttünk össze, s a személyes találkozás varázsa pótolhatatlan. Most Norvégiába várunk magyar delegációt.

B. I.

A SZERZŐ FELVÉTELE

HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL

,,Békésy György és a Nobel-díj” — ezzel a címmel az Élet és Tudomány Kunfalvi Rezső cikkét közli. Az írás elsősorban a tudós életművéről szól, Békésy Györgynek a hallással kapcsolatos tudományos munkásságáról, amiért 1961 -ben megkapta az orvosi Nobel-díjat. ,, A fiatal Békésy György — írja —, mivel a két világháború között Magyarországon a hallás fizikai kutatása elhanyagolt terület volt, a Postakísérleti Állomáson dolgozott laboránsként. Nevét jobbiíra csak külföldön ismerték-jegyezték, tanulmányútjai és a nemzetközi szaksajtóban megjelen cikkei alapján. Ezért, amiken egy napon a Posta elnöke hívatta magához, Békésy a maga szerény, félénk módján azt hitte, hogy el fogják bocsátani. De az elnök is zavarban volt, mert a hivatalos lapnak egyazon számában jelent meg Békésynek az altiszti és az egyetemi magántanári kinevezése. Végül is az elnök gratulált, s közölte vele, hogy mérnöknek nevezik ki a Postánál”. Békésy György 1940-tól külföldön élt, de sohasem mondott le magyar állampolgárságáról.

*

Az Élet és Irodalom Visszhang-oldalán Kováts Szilveszter főiskolai hallgató elmarasztalóan szóvá tette, hogy Gaál Gábornak, a kolozsvári Korunk című folyóirat híres szerkesztőjének budapesti szülőházán még mindig nincs emléktábla. Az írásra a lapban Zöldi László ,,Szondi Lipót meg Gaál Gábor" című jegyzetében reflektált, hangot adva annak a feltételezésnek, hogy Szondi Lipót, a róla elnevezett pszichológiai teszt világhírű kidolgozója, valószínűleg azonos Gaál Gábor egyetlen élő osztálytársával, s bizonyára értékes-érdekes adatokkal gazdagíthatná a romániai magyarság kimagasló képviselőjének fiatalkori portréját. A feltételezés igaznak bizonyult, amint az az Élet és Irodalomban a kilencvenesztendős Szondi Lipót levelében olvasható.

*

A Film-Színház-Muzsikában Koromzay Dénes válaszol Gách Marianne kérdéseire. A világhírű biácsaművész, zenepedagógus, aki 19117 óta ól külföldön, a beszélgetésben életútját eleveníti fel, emlékezve a budapesti Zeneakadémián folytatott tanulmányaira és mestereire, a nemzetközi hangversenyélet nagy egyéniségeire, továbbá azokra a pályatársaira, akikkel a kvartett-muzsikálásban együtt szerepelt a nagyvilág zenei pódiumain.

*

Magyar névre bukkant az Űj Tükör munkatársa — szignója: B. J. — a Form, function című finn formaművészeti folyóiratban: Popovits Zoltán nevére, aki — amint az a róla szóló írásból kiderült —, 1940-ben született Magyarországon, később az Egyesült Államokban és Finnországban tanult, végül szobrász, keramikus, designer lett. S mivel „beleszeretett” a világhírű finn építészetbe és formatervezésbe, a skandináv országban telepedett le, ahol jelenleg a Lapponia cég tervezője.

*

A rádió irodalmi műsorában a Svédországban élő Thinsz Gézával Győrffy László beszélgetett. A Nagy mesterek - világhírű előadóművészek című zenei sorozatban Haydn Oxford-szimfóniáját Széli György vezényelte, Brahms c-moll zongoranégyesét Szolcsányi György (zongora), Székely Zoltán (hegedű), Koromzay Dénes (mélyhegedű) és Magyar Gábor (gordonka) adta elő.

*

A televízió Az animáció művészete címmel a John Halas életéről és munkásságáról szóló ötrészes dokumentumfilmet sugározta, amely az E. F. C. London és a Magyar Televízió koprodukciójában készült, valamint bemutatta a Schöffer Miklósról készített magyar portréfilmet. A Merre hajlik a gyertya lángja? című magyar dokumentumfilm a nagyvilágban élő, és hivatásukat gyakorló magyar római katolikus papokat mutatta be a hazai nézőknek. A film az Európában és a tengeren tiilon felkeresett és megszólaltatott papok tevékenységéről, véleményéről, a mai Magyarországhoz fűződő kapcsolatukról nyújtott átfogó képet. Néhányan a film riportalanyai közül: dr. László István püspök (Ausztria), dr. Mester István, a Pápai Egyházi Magyar Intézet rektora (Olaszország), dr. Békés Gellert perjel (Olaszország), dr. Hegyi János jezsuita tartományi főnök (Német Szövetségi Köztársaság), dr. Jaskó Balázs atya, a Szent Erzsébet Magyar Egyházközség vezetője (Kanada), dr. Szlezák Imre, a New York-i Szent István templom plébánosa (Egyesült Államok). K. GY.

Kerestetés

BODA Lajost (született Budapesten, 1951.) aki 1964- ben távozott Magyarországról, keresi nagynénje, Boda Katalin Budapestről. A keresett 1981-ben adott magáról utoljára életjelt, akkori lakcíme: 7445, Canby, Apt. 1. Reseda, Cal. 91335, USA volt.

PERJÉS I’ÖLDL Józsefet, aki 1923. május 13-án született Pesterzsébeten, s 1953-ban vándorolt ki Kanadába, Winnipegbe, keresi leánya, Mária Kanadából.

ABELOVSZKY Árpád nevű édesapját keresi Abolovszky Isabelle Angliából. A keresett Zürichben, majd az Egyesült Államokban élt, feltehetően most is ott tartózkodik. Leánya kb. 8 óv óta nem tud édesapjáról.

FALLER Mártát, aki az 1920-as években a volt Újlaki rakpart 44. számú házban lakott, keresi régi barátja, KLEIN Eric Franciaországból.

FARKAS Balázs nevű nagybátyját keresi BAJUSZ Hermina Nyíregyházáról. A keresett gyermekkorában Sajópetriben élt, legutoljára kb. 3 éve járt Magyarországon. Feltételezett tartózkodási helye Calgary, Kanada.

Dr. CSILLAG Józsefet, aki a háború előtt rendőrszázados volt Budapesten, és

MAYR Ferencet, aki a két világháború között katonai tisztviselőként dolgozott Budapesten keresi régi gimnáziumi évfolyamtársuk, Dr. DANI Dániel Érdről. A keresettek 1924-ben érettségiztek a miskolci református főgimnáziumban.

HAUCK Martint, aki 1934-ben született Dorogon, s 1965 óla él külföldön, feltehetően Kanadában, keresi édesanyja és sógornője Dorogról.

A FISCHER családot, aki az 1930—40-es években Vásárosnamény, Ötvös u. 185. sz. alatt laktak, keresi LIRSKY Éva az USA-ból.

BÍRÓ GÁSPÁRt, VARGA SÁNDORt, és MARKOVID VERÁt — akik 1954—56 között Triesztből vándoroltak Ausztráliába — keresi régi barátjuk, NAGYPÁL László Norvégiából (Gulskogen).

VASI ISTVÁN (Szabolcson született 1883-ban, anyja neve: Ónoda Márta) és

VASI János (született 1892-ben Szabolcson, anyja neve ua.) leszármazottait keresi Tiszabercelen élő rokonuk, Kovács Béla. A kerestető úgy tudja, hogy rokonai Trentonban telepedtek le és éltek halálukig, leszármazottaik is feltehetően Trentonban élnek.

KÖNYVES ILONÁt (született Budapesten 1914. X. 5.)

KÖNYVES IRÉNt, KÖNYVES IRMÁt, édesanyjuk leánykori neve: 1 iobronyi Gizella — keresi Dr. Kemenes Kettner Béla Kanadából. A keresettek utolsó ismert címe: Budapest, Práter u. 22. III. 2. volt (a negyvenes években). Mindhárman a Hangya Szövetkezet Központi I indájában dolgoztak.

BÁLINT JÁNOS (született (1924-ben Kerepesen, anyja neve: Burnáth Etel) vasöntőt, aki 1956. novemberében hagyta el Magyarországot, s Sydney-be távozott, keresi testvére, Béla Budapestről. A keresett 1967-ben adott hírt magáról utoljára.

GELCS Ottót (aki 1931 -33-ban született, anyja leánykorineve : Szviták Ilona, apjaneve: József) keresi unokanővére Elizabeth BlystadazÜSA-ból. A keresettet anyja korai halála miatt apai nagyanyja nevelte Nagytétényben.

NÉMETH Istvánt (született Pesterzsébeten, 1952. október 14-én, anyja neve: Zsemlye Gizella), aki 1956 óta él Angliában keresi húga ibolya Budapestről. A keresett 1979-ben írt utoljára, akkori lakcíme: 69, Calbourne Road, Balham, London SW 12. volt.

RAU Attila Györgyöt, aki 1947. szeptember 8-án született Budapesten, anyja neve: Diczmann Mária, keresi testvére Mária Dunaújvárosból. A keresett 1967 márciusában vándorolt ki az USA-ba. 1974 óta nincs hír felőle, akkori lakcíme: 2107 Colorado Dr. Sturgis So. Dakota 57785 volt.

ILLÉS Gyulát (született Salgótarján, 1927. IV. 2. an.: Juhász Ilona), aki 1956-ban távozott külföldre keresi unokahuga Borsovicz Katalin Salgótarjánból. Nevezett 1967-ben írt utoljára, állítólag jelenleg Philadelphia környékén él és az ,,RCA”-nál dolgozik.

KIRÁLY KATÓ színésznőt gyermekkori barátnőjét, keresi Goldfinger Rózsa Budapestről, akivel a Király (mai Majakovszkij) utcában laktak együtt. A keresett a háború előtt, 1935—39-ben távozott Amerikába.

Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE, BUDAPEST H-1905.

13