Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-07-23 / 14-15. szám

figaü Szőke Katival — Somhegyi Kristófnál vendégeskedtünk a III. ví­zilabda Világ Kupa idején. Beverly Hills-i háza erre a néhány órára magyar sportközponttá változott. A házigazda maga is kitűnő, első osztályú pólós volt egykoron, a vendégek körében azonban szinte számoíatlanul voltak az olimpiai és Európa-bajno­­kok. A fiataloknak be kellett mutatni Kánásy Gyulát, az 1938-as londoni EB aranyérmes póló­­csapatának örökifjú tagját, az 1932-es Los Angeles-i olimpia résztvevőjét. A háziak megkülönböztetett figyelemmel kínálgatták Gyarmati Dezsőt és Mayer Mihályt, a magyar válogatott szakvezetőit (csak közbevetőleg: a Világ Kupa-kudarc, a kellemetlen meglepetést okozó 7. helyezés után néhány nappal Mayer dr. lemondott szövetségi kapitányi tisztségé­ről), no meg a mai klasszisokat; Cservenyákot, Csa­pót, Horkait, Sudárt, Gerendást, Kenézt, akik szin­tén szép számmal őriznek vitrinjükben trófeákat a világversenyekről. Kisvártatva újabb vendégek érkeztek a hangula­tos összejövetelre: Dómján Árpád, az ötvenes évek FTC-játékosa, Laky Károlyt, a kiváló edzőt egye­nesen a repülőtérről hozta magával. — Hetvenedik születésnapomra kaptam a lá­nyomtól ajándékba ezt az amerikai körutazást, most érkeztünk, néhány nap múlva megyünk to­vább — magyarázta Laky, akinek irányításával a magyar csapat emlékezetes tokiói olimpiai győzel­mét aratta.^ Dómján Árpád amiatt sajnálkozott, hogy felesé­ge, Szőke Kati (kell-e ehhez a ma is jól csengő névhez magyarázatként hozzátenni, hogy az 1952- es helsinki olimpia 100 méteres gyorsúszó számá­nak, no meg a 4 X 100-as gyorsváltónak az egyik aranyérmeséről van szó?!) nem érezte jól magát, ezért nem jöhetett el Somhegyiékhez erre a való­ságos uszodai sztárparádéra. Megegyeztünk abban, hogy mindenképpen sort kerítünk a találkozásra. Néhány nap múlva a malibui Pepperdine Egye­tem uszodájában találkoztunk. A Dómján család szorgos látogatója volt a vízilabda Világ Kupának. Sajnálták, hogy Csapóék nem tudnak igazán kibon­takozni, a három vereség mellett csak négy döntet­lenre futotta az erejükből. Az egyik szabad estére szólt meghívásuk... „Csak” a hihetetlenül hosszú, de csodálatos lát­ványt nyújtó Sunset boulevardon kellett végig­autózni, azután a Doheny drive-on befordulni, vé-Szőke Kati 1983-ban Los Angelesben Los Angelesben gül következett a hollywoodi hegyek tetején a Swallow drive-en a Dómján család otthona. Szőke Katira várni kellett, a férj némi malíeiá­­val jegyezte meg, hogy ez mindig így van, a smink soha nem készül el idejében. Persze, nem unatkoz­tunk. Dómján Árpád építési vállalkozásáról be­szélgettünk, amely itt, Los Angelesben és a keleti parton, Washingtonban működik. — Előfordul, hogy az építkezések során kapcsolat ba kerül a sporttal? — érdeklődtem. — Természetesen. Ma már szinte semmit sem épí­tenek úgy, hogy ne gondolnának a szabad idő sport­szerű eltöltésére. — Es a Dómján család? — Fiúnk, Brian 11 esztendős, Bel Airbe jár is­kolába, ahol élénk a kosárlabdaélet, ez a család kedvenc sportja. Van itt a kertben is palánk, rend­szeresek a családi meccsek. — És ki a jobb? — Most még én, de Brian nagyon ügyes, techni­kás és pontosan is dob. Domjánék kifejezetten sportos életet élnek: a családfő temérdek elfoglaltsága mellett is mindig akad idő egy-egy barátságos teniszpartira, vagy röpke tempózásra a kerti medencében. S miközben az úszásról esik szó, megérkezik Szőke Kati. Jóked­vű, közvetlen, csinos... — Hadd kérdezzem mindjárt meg: mit tud a jelen­kor magyar úszóiról, tulajdonképpeni utódairól? — Nagyon sajnálom, de jóformán semmit. Bele­belenézek a lapok sportrovataiba, de többnyire a tévében figyelem a sporteseményeket és az úszás errefelé nem tartozik a gyakran képernyőre kerülő sportágak közé. Később kiderül, hogy Kati gyakori látogató Ma­gyarországon, utoljára a hetvenes évek végén volt otthon, és amikor csak teheti, felkeresi a régi ked­ves helyeket, nem akar elszakadni az emlékektől. Általában lemegy a margitszigeti uszodába, keresi a régi kabinosnéniket, akik még emlékeznek rá, úszik is néhány hosszt abban a medencében, ame­lyikben hajdanán annyit tempózott. — Még mindig csodálatos a szigeti víz, öröm ben­ne az úszás! Egyet sajnálok csak: nem sikerül min­dig mindenkivel találkoznom, akikkel pedig szeret­nék összejönni. Ilyen például, ezt feltétlenül úja meg, Tojás, azaz bocsánat, hogy a becenevét mon­dom, Temes Judit is. Hogy van? Megnyugtatom, hogy jól és még hosszasan be­szélgetünk a számára is kedves témáról, az úszás­ról. Nevetve mondja egyik, kicsit talán „provoka­tív” kérdésemre: — Persze, hogy le tudnék úszni száz gyorsot, de azt ne kérdezze, hogy mennyi idő alatt. Még ma is imádom a vizet, azt hiszem, ezt soha nem lehet meg­unni . .. Emlékek kerülnek szóba. . . — Már nem is tudom, hol voltunk versenyez­ni.. . Egyszerűen nem akart a jegyszedő beengedni az uszodába, nem hitte el, hogy én is versenyző va­gyok. Tudja, kicsit kilógtam a sorból, nem voltam soha izmos, inkább vékonyka, talán mondhatom, hogy csinosabb a többi úszólánynál. Nagy nehezen sikerült csak bejutnom, azután nyertem, és a szi­gorú jegyszedő, aki meg volt arról győződve, hogy én csak be akarok lógni a versenyre, rohant hoz­zám elsőnek gratulálni. . . — Kati, mi volt a legszebb emlék? — Az egész! Egyetlen legszebb nem is volt. Mondhatnám, persze, hogy a két olimpiai arany­érem csillog a legszebben (megjegyzem, most egy bank széfjében őrzik a medálokat, mert gyakori a környéken a betörés, és az olimpiai aranyakat job­ban féltem, mint az ékszereimet, mert ugye ezek pótolhatatlanok!), de nem mondanék igazat. Ki­lencéves koromban kezdtem úszni, hosszú esztendő­ket töltöttem az uszodában, imádtam ott lenni. Az egész sportolói pályafutásom a legszebb emlék szá­momra! — Jövőre olimpia lesz itt, Los Angelesben. Meg­nézi majd az úszóversenyeket ? — Igen, feltétlenül. És pótolom a mulasztást, megismerkedem majd az utódokkal is. .. SERÉNYI PÉTER A lelátóról jelentjük Rangadót játszott Győrött a bajnoki címet védő és listavezető Rába ETO és a tavasszal jó formába lendült, még veretlen Ferencváros. A nagyon igyek­vő Nyilasi két góljával (a másodikat büntetőből lőtte) biztosan vezetett a Fradi, de a második fél­időben Szentes szépített, majd Hajszán (tizenegyes­ből) egyenlített. Újabb tizenegyes góllal Nyilasi ré­vén a Ferencváros jutott előnyhöz, s Burcsa há­rom perccel a lefújás előtt 3:3-ra egyenlített. Az utolsó négy izgalmas fordulóban végül ismét a győ­ri csapat nyerte a bajnokságot. * Az olimpiai bronzérmes Deíre-fivérek értékes győzelmet arattak az olaszországi Carracában ren­dezett nemzetközi vitorlásversenyen. * Fenyvesi László, a III. kerületi Football Club, majd a Hungária egykori válogatott jobbszélsője, a későbbi sikeres edző jó egészségben ünnepelte hetvenötödik születésnapját. * Kijelölték a Warendorfban sorrakerülő öttusa vi­lágbajnokság magyar résztvevőit. Fábián László, a Bp. Honvéd alig három éve öttusázó újonca, Pajor Gábor, a tavalyi világbajnokság ötödik helye­zettje és Szombathelyi Tamás olimpiai ezüstérmes újpesti versenyző alkotja az együttest. A tartalékot később jelölik ki. * Sportolók, sporterkölcsök címmel került az üzletek­be Zsolt Róbertnek, a Magyar Nemzet rovatvezetőjé­nek, az egykori válogatott röplabdásnak, majd ed­zőnek újabb, sikeres könyve, amelyet szinte meg­jelenése napján szótkapkodtak. * Csonkics Tünde és a világbajnokjelöltek négyes döntőjébe jutott Ribli Zoltán élő bábukkal vívott sikeres, látványos sakkcsatát Sárospatakon, a mű­velődési ház előtt. * Csermii Pált, a Bayern München magyar edzőjét tették felelőssé a Kupagyőztesek Európa Kupájá­nak negyeddöntőjében elszenvedett vereségért, s a gyengébb bajnoki szereplésért. így felbontották az edző 1985 júniusáig szóló szerződését. A volt cse­peli labdarúgó 1978 decembere óta vezette a világ­­húű csapatot, a Bundesliga legrégebben hivatalban levő edzője volt. * Az egyetemi bajnokságban szereplő Post Center of Long Island New York kosárlabda együttese tíz mérkőzést játszott Magyarországon. * Horváth Gábor, az egyik legtekintélyesebb euró­pai sportláp, a Sport Zürich sűrűn hazalátogató vezető fotóriporterének önálló sportfotó kiállítása nyílt Zürichben. Csanádi emléktorna. A FIFA, a Nemzetközi Lab­darúgó Szövetség végrehajtó bizottságának Stock­holmban tartott ülésén Havelange elnök beje­lentette, hogy a 16 éven aluliak rövidesen világ­­banoki rangra emelkedő nemzetközi tornáját Csa­nádi Árpádról nevezik el. Ezzel kívánnak emléket állítani az egykor labdarúgóként indult, március­ban elhunyt, magyar sportvezető emlékének. * Taróczy Balázs a világrangelső csehszlovák Lendl elleni győztes mérkőzésén kellemetlen combhúzó­dást szenvedett. Rómában még elindult, de a tel­jes gyógyulás érdekében visszalépett a francia nem­zetközi bajnokságtól és a wimbledoni versenytől. 60

Next

/
Thumbnails
Contents