Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-22 / 2. szám
NÉVNAPI SZÓFEJTŐ Piroska, Károly; Dorottya, Mátyás dúlt meg a táncház, a Bihari Együttes patronálásával. A mozgalom egyre terebélyesedett, túlnőtt a határokon. — Kérem, szóljon néhány szót a terveiről! — Szeretnék megjelentetni egy „táncszó”-gyűjteményt a Mezőség, Kalotaszeg, Gyimes és Moldva területéről. Akárcsak a balladák, a táncszók is egységesnek mutatkoznak az egész magyar nyelvterületen : dallamaik, szövegeik nagyon hasonlóak az őrségtől Moldváig. E viszonylag kevéssé ismert műfajt két részre oszthatjuk; egyikhez tartoznak a lakodalmi táncszók, a másikhoz a tánc közben, illetve a „falucsúfolás”kor elhangzók. Később szeretném összeállítani — erre még Ortutay Gyula biztatott — egyik lészpedi adatközlőm teljes „repertoár”-ját. Ez a kötet tehát egyetlen ember monográfiája lesz, aki tud balladát és mesét, legendát és igaz történetet, egyházi éneket és ráolvasást, mindent. Végére hagytam a leghamarabb megjelenő kötetemet, amelyet gyimesi gyűjtéseimből válogattam, s amely a bukaresti Kriterion Kiadónál lát majd napvilágot. E könyv gerincét a „keservesek” adják. E kiveszőben lévő műfajhoz tartoznak a rabságot, bújdosást, katonasorsot, szerelmi bánatot panaszló szövegek. A keservesek mellett a „lírai dalok” is helyet kapnak a gyűjteményben, tehát a tréfás lakodalmi- és katonaénekek. A gyimesvölgyi csángóság zenei kultúrájáról átfogó képet nyújtó könyv címe valószínűleg ez lesz: „Tegnap a Gyimesben jártam .. BALÁZS ÁDÁM (Fehér álom) aratta. Kereken 35 millió márkát forgalmazott. — A hetvenes években ismét visszatért az irodalomhoz! Miért? — Akkoriban a Német Szövetségi Köztársaságban véget ért a filmgyártás konjunktúrája. Színpadi szerző lettem és író. Volt egy történelmi színművem Aurora von Königsmarkról," s a Marlene Dietrich-film (A kék angyal) eredetije: Heinrich Mann Ronda tanár úr c. regénye nyomán írtam egy musicalt is. Sikert hozott egy témám (Az asszonyok nem angyalok): regény lett belőle, színdarab meg film. Kiadattam önéletrajzomat, pontosabban találkozásaimat olyan híres emberekkel, mint Egon Erwin Kisch, Zarah Leander, Ödön von Horváth, Eggert Márta, Billy Wilder és mások. — Van-e hazájával kapcsolata? — Nemrég jártak itt magyar televíziósok. Azután meg olvasom a Magyar Híreket. — Dolgozik mostanában valamin? — Nemrégiben jelent meg a Tehén a kávéházban című könyvem. Ez a tehén szójáték, mert egy közismert német újságíróra, dr. Anton Kuhra utal. Abel Péter FOTO: BREZNITZ ISTVÁN Ha történetesen a magyar Farkas keresztnév (gondoljunk Bolyai Farkas-ra, a kiváló tudósra) januárra esnék, most Piroska és Farkas címmel kezdhetnénk névtudományi meséinket: (hozzágondolva mindjárt Arany János szellemében, hogy „nem mese ez, gyermek”). De mivel a Farkasok máskor ülik névnapjukat, Piroska mellé egy januári fiút, Károly-1 választottunk. így is eléggé izgalmas lesz a történet, mint látni fogjuk. Már magáé, a Piroska névé is. Legtöbbünk a gyermekkor tájain, Grimm híres meséjében találkozott először a női névvel, s mivel a német eredetiben Rotkäppchen — azaz „piros sapka”, „piros csuklyácska” — a kislány neve, (s az angoloknál ehhez hasonlóan Redhood), hajlamosak vagyunk rá, hogy a mi Piroska nevünket a piros színnév, illetve melléknév kicsinyítőképzős származékának tartsuk. De hol voltak még a derék Grimm fivérek, mikor a Piroska név már megvolt nyelvünkben! A krónikák szerint a Piroska, pontosabban a Piriska nevet Szent László királyunk leánya viselte, aki 1105 táján Komnenosz János görög császári hercegnek, a későbbi II. János görög császárnak a felesége lett. Mátyás király történetírója, Bonfini Piriska-ként említi László király leányát, s mivel eredeti neve a Bizáncban viselt Iréné volt, föltételezhető az is, hogy az Irén becéző Iriska formájából játékos ikerítő képzéssel alakult az Iriska—Piriska, ahogy például az Annából az Anni— Panni, az István-bó\ az Ista—Pista. A nyelvérzék aztán — e magyarázat szerint — a Piriska nevet „értelmesítette”, úgynevezett népetimológiával a piros színnévhez kapcsolta. Egy másik magyarázat a latin Prisca (ejtsd: Priszka) személynév magyaros Priska olvasatát keresi a szóban: ez a latin név eredetileg azt jelentette: „régi, szigorú, komoly.” (A Prisicá-ból a mássalhangzótorlódás feloldásával lett volna Piriska, majd ebből úgynevezett elhasonulással Piroska.) Ezt a magyarázatot sem lehet egészen elvetni. Tény az, hogy nálunk Arany János Toldi-ja tette népszerűvé kedves nőalakjával e nevet, s a nyelvérzék ekkor már egyértelműen a piros színnévhez társította, úgyannyira, hogy a népnyelvben megszületett kicsinyítés nélküli Piros alakja is nőnévként, ahogy például a Veroniká-ból a Verőn. A Piros és a Verőn azonban egyaránt téves elvonás eredménye, mivel e nevek végén nem a magyar -ka becézőképző rejtezik: a Veronika a görög Bereniké latinos formája (s mint láttuk: meglehet, hogy a Piroska is a latin Priska származéka). Ma is népszerű név: 1967-ben például 676 szülő választotta kislánya nevéül. De nemcsak a Piros/cá-val történt meg, hogy a nyelvérzék mást érzett bele a szóba, mint amit eredetileg jelentett. A naptárban a január 18-i Piroská-tói nem esik messze a január 28-i Károly. Ezt a férfinevet idegenre Karí-nak, Charles-nak szokták fordítani, holott a magyar Károly név csak alakilag van rokonságban a latin Carolus-szál. A Karuly ősi magyar személynév, a vadászmadár karvaly nevének alakváltozata, s eredetileg a magyarság egyik totemmadara volt (a turul-lal együtt). Ilyen madárnévből lett személynév nem volt ritka őseinknél: az Ákos az ótörökben azt jelenti ’fehér sólyom’, a ’kánya’ jelentésű Bese ma már csak vezetéknévként él, de valamikor a személyt magát is jelölték vele, ahogy a ’farkas’ jelentésű Kurd névvel is. A nyugati nyelvekben található Carolus és származékai viszont a ’legény, férfi’ jelentésű Kari névből fejthetők meg: az ősi magyar Karuly véletlenül esett egybe hangzásában az egész más eredetű Carolus-szál, amelynek első nevezetes viselője a jeles frank uralkodó, Nagy Károly volt a VIII. században. (Különben az erdélyszéli város, Nagykároly neve sem a Károly, Carolus, hanem a régi magyar Karuly személynévből magyarázható, ahogy a híres bibliafordító, Károli Gáspár neve is). A nyelvérzék azután, mikor a karuly alak eredeti jelentése elhomályosult (nyelvi tudatunk a Karsa névben sem ismeri már föl az ’ölyv, sólyom, kánya’ jelentésű közszót), a nyugati Carolusszal kezdte azonosítani az ősi magyar személynevet. „Éneklem a Fársáng napjait s Dorottyát” — kezdi Csokonai híres farsangi tárgyú vígeposzát, a Dorottyá-1. S nem egészen véletlenül került a farsang végén megifjodó öreg hölgy neve a vidám farsangi költeménybe: hiszen ha a naptárat föllapozzuk, láthatjuk, hogy a Dorottyák neve napja a Vízkereszttől (január 6.) Hamvazószerdáig terjedő időre, vagyis a farsang évadjára esik, egészen pontosan február 6-ra. Hogy Csokonai jól tudhatta ezt a kalendáriomból, azt az is bizonyítani látszik, hogy a vénkisasszony-hősnő versbeli megifjodása a kutatások szerint téltemető ősi népszokások jelképrendszerét követi, amikor is például hazánkban a csúf vénasszonynak öltöztetett szalmabábut, a telet jelképező „kiszé”-t végigviszik a falun, s a határban vidám éneklés közepette ünnepélyesen elégetik. De a Dorottya név konkrétan is szerepel a népi időjóslásban: a közfelfogás szerint, ha Dorottya napján szép idő van, akkor Julianna napján (február 16-án) rossz az időjárás, és fordítva; erről népies mondóka is szól: Ha Dorottya szorítja Julianna tágítja vagyis, ha Dorottya napján fagy van, Julianna napján olvad. Nagy regényírónk, Jókai Mór, aki lelkes híve volt a debreceni poétának, s magának a vígeposznak is, azt jósolta, hogy a komikus költemény hatására aligha lesz szülő, aki a vénkisasszony nevét ajándékozza kislányának. De jóslata nem vált be egészen: elvégre a derék matróna a vers végén csodálatos módon megifjodik. A név maga görög eredetű, s igen szép a jelentése is: szó szerint azt jelenti: ’Isten ajándéka’. Eredetileg a Dorotheosz férfinév volt, s a Dorothea (a magyar Dorottya forrása) ennek latinos nőiesítése. A katolikus egyház szentjei között Dorottya Diocletianus császár uralkodása alatt vértanúhalált halt kappadóciai lány, aki a legenda szerint halála után mennyei jegyese kertjéből virággal és gyümölccsel teli kosarat küldött Theophilus bizánci császárnak. Ennek a Theophilusnak a felesége történetesen a Theodóra nevet viselte, amely nem más, mint a Dorothea elemeinek fordított sorrendjéből alkotott npi név, vagyis ugyanazt jelenti: ’Isten ajándéka’. Másik februári nevünk, a férfias Mátyás, aki ugyan nem lándzsával, hanem inkább csákánnyal* töri a jeget — ha töri — február 24-én. Annyiban is illő párja Dorottyá-nak, hogy nemcsak fontos időfordító nap a népi meteorológiában, hanem a jelentése is ugyanaz: csakhogy a Dorothea a görög nyelvben jelenti azt, hogy ’Isten ajándéka’, a Mátyás meg a héberben. Az „igazságos Mátyás” neve ugyanis a latin Matthias alakból keletkezett nyelvünkben, de végső formája a héber Mattitjahu, amely szó szerint azt jelenti: ’Jehova ajándéka’. S ahogyan a Dorottyá-nak van egy párja nyelvünkben, a Teodóra, a Mátyás-nak is akad: a Máté; ez nem más, mint a már ismert héber Mattitjahu héber becéző alakjának, a Mathai-nak fejleménye. Minden kedves Piroskának és Károlynak, Dorottyának, Dórának, Mátyásnak vidám farsangot, boldog névnapokat kívánunk! SZILAGYI FERENC 15
