Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-07-23 / 14-15. szám
A MAGYAR TUDOMÁNY DIPLOMATÁJA A Tudományos Uniók Nemzetközi Tanácsa (ICSU) szervezésében a közelmúltban tudományos ülésszakot rendeztek a Magyar Tudományos Akadémián. Hármas jubileumot ünnepeltek: 100 évvel ezelőtt kezdődött az első sarkkutatási év (az Északi Sarkról van szó), 50 évvel ezelőtt újabb ilyen program folyt le, 25 évvel ezelőtt pedig az első geofizikai év zajlott le. Hazánk képviselője a Tudományos Uniók Nemzetközi Tanácsában dr. Tigyi József, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Biofizikai Intézetének igazgató professzora. Tőle kérdeztem: — Miképpen született meg a gondolat és indítvány a Tudományos Uniók Nemzetközi Tanácsának létrehozására.? — A múlt század 70-es éveiben egy osztrák—magyar hadseregbeli tengerészhadnagy, Kari Weiprecht hosszabb időt töltött - a jégpáncél miatt — az Északi Sark közelében —, hajója két évig vesztegelt e helyen jégbe fagyva. Volt tehát ideje gondolkodni. Arra jött rá, hogy olyan jelentős tudományos feladatot, mint amilyen például az Északi Sark kutatása, egyetlen ország tudósai sem képesek egyedül megvalósítani. Nemzetközi együttműködést javasolt az ismeretlen északi sarkvidék megismerésére. E 100 évvel ezelőtti javaslat nyomán valósult meg az első Poláris Év, s e gondolatot továbbfejlesztve alakult meg 60 esztendővel ezelőtt a Tudományos Uniók Nemzetközi Tanácsa. Ez a tanács nagyon sok nemzetközi tudományos társaságot szervezett Uniókba, húsz ilyen Unió alakult. E húsz Unió legfelsőbb szerve a Tudományos Uniók Nemzetközi Tanácsa, az ICSU (International Council of Scienticif Unions). — Tulajdonképpen a tudományos élet nemzetközi irány dúsának összehangolása a cél? — Jelenleg a 20 Unió és 72 ország Tudományos Akadémiája ICSU-tag. A tanácsnak az a feladata, hogy ráirányítsa a tudósok figyelmét a legfontosabb, világ jelentőségű tudományos problémákra és e problémák megoldására szervezze őket. Például ezelőtt 20 évvel kezdődött a Nemzetközi Biológiai Program. Ennek az volt a feladata, hogy meghatározza a világon elérhető összes maximális terméshozamot. Jelenleg ugyanis az emberiség legnagyobb problémája, hogy vajon el tudjuk-e tartani az egyre szaporodó népességet. — A tudósok e nemzetközi összefogás során kimutatták, hogy a föld képes eltartani az emberiséget... — Igen. Többek között ez volt ennek a programnak az egyik eredménye. További eredményeként pedig rámutatott arra, hogy nem szenynyezhetjük felelőtlenül a vizeket és a szárazföldet. Az ICSU szervezte meg és kezdeményezte Az ember és bioszféra programot is. Folyamatban van a Nemzetközi Klímakutatási Program. Több száz hajó rendszeres megfigyeléseket végez a világtengereken és az így kapott adatokat központi komputerbe táplálják. Remélhetjük, hogy rövidesen sokkal pontosabbak és sokkal hosszabb távra szólóak lesznek a meteorológiai jelentések. — Új témák is bekerültek a nemzetközi tudományos vérkeringésbe, éppen a Tanács javaslatai alapján, ilyen többek között a génsebészet vagy a génmérnökség, ahogyan ma már egyre többen nevezik. — Jelentős előrehaladást ért el a nemzetközi szervezet segítségével az a kutatócsoport, amely a száj és körömfájás vírusát — az állattenyésztésnek ezt a rémét — igyekszik elhárítani megfelelő vakcina génsebészeti úton való előállításával. Hasonlóan jelentős a járványos májgyulladás elleni védekezés génsebészeti útja. — Mit jelent a magyar tudomány számára az ICSU-tagság? — A világ tudományos programjainak az irodalmát tagságunk révén kapjuk meg. A magyar tudósok korábban is jelentős szerepet játszottak e szervezet vezetésében. 1976- tól 1978-ig például Straub F. Brúnó akadémikus volt a tanács elnöke, 1982 szeptemberében pedig a Cambridge-ben tartott Közgyűlésen a magyar származású svéd tudóst, Ernest Lászlót, a stockholmi biokémikus professzort választották meg főtitkárnak. Mostanában nem ritka az ICSU párizsi „főhadiszállásán”, hogy a munkanyelv a magyar. — Ön, aki a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Osztályának elnöke, más nemzetközi fórumokon is gyakran szerepel a magyar tudomány „diplomatájaként” . . . — Nemrégiben az ENSZ Iparfejlesztési Szervezetének kezdeményezésére Belgrádban tárgyaltunk egy nemzetközi biotechnológiai és génsebészeti világközpont létrehozásáról, amely elsősorban a fejlődő országok előrehaladásához nyújtana tudományos kutatási bázist. Hat ország ajánlotta fel, hogy hajlandó befogadni és biztosítani e központ működését. A Belgrádi Értekezlet határozata nyomán egy 7 ország képviselőiből alakult bizottság látogatja meg az ajánlkozó országokat és kidolgozza javaslatát e világközpont mielőbbi létrehozására. Ennek a héttagú bizottságnak Magyarország is tagja. DR. EKE KÁROLY IFAC-kongresszus Budapesten Beszélgetés Fred Margulies professzorral A helyszín: az ausztriai Laxemburg városka főtere. Sinowatz osztrák kancellár, volt kulturális miniszter törekvése volt, hogy ebben a Bécs melletti, kastélyairól híres, csendes kisvárosban létesítsenek „fellegvárat” a nemzetközi tudományos alapítványok, intézmények számára. A — némileg — Szentendrére emlékeztető kisvárosban a turistatérképek a történelmi látnivalók mellett feltüntetik az itt székelő tudományos intézmények helyét is. A szervezet: a Nemzetközi Automatizálási Szövetség (International Federation of Automatic Control). 1956 őszén a heidelbergi egyetem szabályozástechnikai szakcsoportj a nemzetközi konferenciát szervezett a modern elméletek és azok felhasználása témakörében. A konferencián vetődött fel a gondolat, hogy létre kellene hozni egy nemzetközi koordinációs szervezetet, amelyben az egyes tagországok tudósai állandó fórumot találhatnának a kutatások iránti tájékozódásra. Az elhatározás egy év alatt megvalósult : 1957-ben létrejött az IFAC. Legelső elnöke amerikai volt (Harold Chestnut), a legelső kongreszszust Moszkvában tartották, 1960- ban, Koszigin miniszterelnök személyes védnökségével. Az IFAC tehát tavaly ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Kérdéseinkre Fred Margulies professzor, az IFAC tiszteletbeli főtitkára válaszolt. Az elmúlt 25 év alatt az IFAC jelentős nemzetközi elismerésre tett szert, elnyerte az UNESCO tagsági státusát is. Hány tagszervezete van a Szövetségnek? — Negyven tagországunk automatizálási szövetsége tartozik a tagjaink közé. 1957-ben kileno alapító tagunk volt, többek között Magyarország is. — Mivel foglalkozik a szövetség? — Az 1956-os heidelbergi „alapító elhatározás” két célt tűzött elénk: az információk cseréjének elősegítését és nemzeti konferenciák szervezését. Természetesen a tevékenységi körünk azóta jelentősen kibővült. Ehhez, persze tisztában kell lenni azzal, hogy ma már nem lehet egyénileg kutatni, vagy „feltalálni”. A feltalálók korszaka lejárt. Kutatócsoportok dolgoznak szerte a világban, s egy-egy ötlet csak akkor életképes, ha beilleszthető az őt körülvevő rendszerbe, vagy ez a rendszer is megváltoztatható szívós munkával. Ézért természetesen jelentősen megnőtt az információk cseréjének jelentősége. Élesen szétvált az alapkutatás és alkalmazott kutatás, a fejlesztés. Ezért minden ország, a „fejlett” és a „fejlődő” is, információadó és információ-vevő is egyben. Ennek gazdasági oldala is van: ma már csak nagyon kevés ország képes arra, hogy minden ágat egyszerre finanszírozzon. — Tehát az IFAC az információk adás-vételére is fórum? — Arra nem, de képes segíteni az információ-vétel következményeinek kiszámításában. Mondok egy példát, hogy érthetőbb legyen: Burma nagy összegért megvásárolt a hetvenes években egy komplett rizshántoló technológiát. Ennek az lett a következménye, hogy Burmában felütötte a fejét a beriberi nevű hiánybetegség, mert a hántolt rizst fogyasztó népesség nem kapta meg máshonnan a rizs héjában levő vitaminokat. Tehát egy-egy nagyobb változtatás egy adott rendszerben többszörös áttételeken keresztül is hat — ez fokozottan érvényes a fejlődő országokra —, és egy nemzetközi szakmai eszmecsere segíthet az ilyen hatások felbecslésében. — Ezek szerint az IFAC még az egészségüggyel is foglalkozik? — Az IFAC az automatizálás legszélesebb értelemben vett megvalósításával és elméletével foglalkozik. Ez azt is'jelenti, hogy a mérnöki és matematikai összefüggéseken túl a fizikai, biológiai, gazdasági és társadalmi hatásokat is vizsgálja. 14 technikai bizottságunk és azokon belül jó néhány munkacsoportunk van. Háromévenként tartjuk meg teljes kongresszusunkat, viszont évente többször találkoznak az egyes bizottságok és munkacsoportok szakmai konferenciákon vagy munkaértekezleteken. Ezeken egy-egy adott problémakörben vitatják meg a kutatási eredményeket. Legfontosabb tudományos eredményeinket, konferenciaanyagainkat a Pergamon Press kiadó könyvben is megjelenteti. — Végezetül még egy kérdés: hogyan ítéli meg Magyarország szerepét az IFAC munkájában? — Magyarországgal nagyon jó a kapcsolatunk. Már az alapítás óta tagjaink közé sorolhatjuk, s a magyar mérnökök jelentősen közreműködtek munkánkban. Az IFAC jelenlegi elnöke Vámos Tibor akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének igazgatója, és szokásainknak megfelelően a következő világkongresszusunkat 1984-ben Magyarország rendezi. SŐS PÉTER JÁNOS A SZERZŐ FELVÉTELE 28
