Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-07-23 / 14-15. szám

A MUNKABIZOTTSÁGOK JAVASLATAI AZ ANYANYELVI KONFERENCIA VÉDNÖKSÉGE 1983. ÉVI ÜLÉSÉRE

A Védnökség a Nyelvünk és Kultúránk 51., júniusban megjelenő számában részletesen közölte és vitára bocsátotta a Pedagógiai és a Kulturális Bizottságainak valamint az egyetemi oktatók Fórumának beszámolóit, előtérj észtéseit.

A munkabizottságok az alábbi fő kérdések megvitatását javasolják:

I. PEDAGÓGIAI BIZOTTSÁG

1. A balatoni nyári táborokban, illetőleg a Sárospataki Nyári Kollégiumban folyó magyar nyelvi és magyarságismereti oktatással kapcsolatos észrevételek és javaslatok.

2. A Debreceni Pedagógus Továbbképző Tanfolyamon szerzett elméleti és gyakorlati ismeretek hasznosításának tapasztalatai a különböző országokban és oktatási feltételek között.

3. Mi a tapasztalat a Magyarországon középiskolát, illetőleg egyetemet végzett és országukba visszatért fiatalokkal kapcsolatban; hogyan értékesítették a közösségek javára a szerzett ismereteket ?

4. Az új tananyagsorozat tervével kapcsolatos vélemények, korszerű tanítási segédletekre vonatkozó javaslatok.

5. A kétnyelvűség emberi és társadalmi értéke, az egyes országokban történő elismerésének tapasztalatai.

II. KULTURÁLIS BIZOTTSÁG

1. Hogyan ítélik meg a Kulturális Bizottságnak a IV. Anyanyelvi Konferencia óta végzett munkáját, különös tekintettel a Nyelvünk és Kultúránkban az egyesületek, közösségek kulturális tevékenységét segítő anyagokra (zenei sorozat, magyar tudósok, képzőművészet, műemlékvédelem, diafilm hasznosítása), továbbá a Néprajz mindenkinek sorozat megjelent kötetére, a folklóregyüttesek hazai és külföldi patronálására ?

2. A bizottság javaslata az V. Anyanyelvi Konferencia programjára:

A Magyarországon és külföldön megjelent magyar irodalmi értékek megismertetésének és terjesztésének lehetőségei, módszerei. A témát kerekasztal-beszélgetés, műhelymunka formájában javasoljuk megvitatni.

— Hasonló formában ajánljuk a konferencián megvitatásra képzőművészeti kultúránk és meglevő értékeink közkinccsé tételének lehetőségeit és módozatait.

3. Alkalmasnak találja-e a védnökség az alábbiakat a n/2. pontban felsoroltak vitájának az V. Anyanyelvi Konferenciára való előkészítésére (1983—85-ig) ?

a) Irodalmi ismeretterjesztés érdekében :

— Irodalmi műsorok kézikönyvének elkészítése és közreadása;

— irodalmi olvasókönyv készítése nagy magyar írók válogatott alkotásaiból;

— A magyar irodalom kiskönyvtárának tervezete;

— Száz magyar vers bibliográfiájának összeállítása, és közreadása;

— Kiemelkedő színvonalú irodalmi műsorok hang-, majd később videoszalagra rögzítése, szerkesztett összeállítások formájában.

b) A képzőművészeti téma előkészítésére :

— Tájékoztató, helyzetelemző írások közlése a Nyelvünk és Kultúránkban a képzőművészet fontosabb területeiről (festészet, grafika, iparművészet, kisplasztika, szobrászat, naív művészet, építőművészet stb.);

— A hazai nyári alkotótáboroknak, a részvétel feltételeinek közlésével az érdeklődők jelentkezését a magunk eszközeivel is segítjük.

ej A folklór, zene, néptánc, honismeret, műemlékvédelem területén folytatjuk a tájékoztatást a hazai és külhoni újabb jelentős fejleményekről, eseményekről.

4. Mi legyen a kerete és tartalma az V. Anyanyelvi Konferenciához kapcsolódó művészeti fesztiválnak ? A fesztivál kereteit az eddigi néptánctól a népzene egyéb ágai (énekes és hangszeres népzene) irányába szándékozunk bővíteni. A rendezvény olyan csoportok fiataljainak bekapcsolódását is lehetővé tenné, amelyekben a népzene, néptánc, hangszeres zenélés a társas együttlét leggyakoribb formái, és a nyelvmegőrzésnek és oktatásnak már vagy még nincsenek hagyományai.

III. EGYETEMI OKTATÓK FÓRUMA

1. A Védnökség mutassa meg és tegyen javaslatot a munka folytatására és bővítésére az alábbi fő kérdésekben :

— A magyar nyelv és irodalom, történelem és kultúra oktatásának, terjesztésének eredményes módszerei a külföldi felsőoktatásban, figyelembe véve a különféle szinteket (főszak, mellékszak, lektori szint stb.) és a lehetséges helyzeteket;

— Segédletek (nyelv- és tankönyvek; szépirodalmi és élőnyelvi gyűjtemények; hangszalagok, lemezek, térképek stb.) számbavétele és ezek cseréjének lehetőségei a külföldi felsőfokú magyaroktatásban.

2. Szükséges-e tapasztalatcsere szervezése a külföldön élő magyar lektorok munkájáról, módszereiről ? Milyen legyen ennek formája, kerete?

3. Tapasztalatcsere az egyetemi, főiskolai tantervekről, programokról. Milyen modell lenne a legkorszerűbb, a legideálisabb a tanárszakosok, más leendő tudományos szakemberek és a lektori oktatás számára?

AZ ANYANYELVI KONFERENCIA VÉDNÖKSÉGE MUNKACSOPORTJA

SVÉDORSZÁGI

PEDAGÓGUSOK

TANULMÁNYŰTIA

A közelmúltban göteborgi pedagógusküldöttség járt hazánkban, hogy tanulmányozza a Magyarországon folyó nemzetiségi nyelvoktatást. A tizenöt fős csoport tagjai gimnáziumi tanárok és tanfelügyelők voltak.

A tanulmányút előzményeiről, céljairól kérdeztem Kiss Klárát, aki hosszú évek óta oktatja a magvar nyelvet Svédországban. Beszélgetésünk színhelye az Országos Pedagógiai Intézet, amely a Magyarok Világszövetségével karöltve megszervezte a delegáció programját.

— A göteborgi középiskolákban jelenleg 2500-ra tehető a nem svéd anyanyelvűek száma — mondja Kiss Klára. A magyar középiskolások száma mintegy 200 fő.

Az általános iskolákban 1971-ben indult meg az anyanyelv oktatása a bevándorlók számára, heti három órában. Eleinte „anyanyelvi” oktatásnak nevezték, ma már inkább az „otthoni nyelv” tanításáról beszélünk ; ezzel is jelezve, hogy a fő cél az anyaországgal való kapcsolat ápolása.

Svédországban hamarosan kiterjesztik a gimnáziumi nemzetiségi nyelvoktatást. Mivel Magyarországon már több helyen folyik bizonyos szaktárgyak anyanyelvi oktatása, az itteni

A svéd pedagógus-delegáció a szerbhorvát gimnáziumban

FOTÓ: NOVOTTA FERENC

módszerek megismeréséért látogattunk Budapestre.

— Delegációnkat először Szépe György tájékoztatta a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének munkájáról és a nemzetiségi nyelvoktatás helyzetéről. A Szerb- Horvát Gimnáziumban részt vettünk egy roppant izgalmas matematika órán, amely hol szerb, hol magyar nyelven folyt; annak érdekében, hogy a tananyag mind két nyelven rögződj ön. Ezután egy szerb-horvát nyelvű irodalomórát láttunk. Meglátogattuk a pilisvörösvári általános iskola egyik első osztályát is, ahol heti három órában tanítják németre a németajkú gyerekeket.

— Miképpen összegezné a látottakat?-— Tapasztalataink kedvezőek. Svéd

kollégáim első alkalommal jártak Magyarországon. Mély benyomást tett rájuk a problémák kendőzetlen feltárása, a szakmai eszmecserék nyílt, őszinte légköre. A gyakorlatban láttuk, hogy a nemzetiségi anyanyelvi oktatás hogyan segíti a nemzeti érzés kifejlődését; miképpen teszi gazdagabbá, színesebbé az egyéniséget. Nem túlzás azt állítani, hogy a Magyarországon szerzett tapasztalatok ösztönözni fogják a svédországi nemzetiségi nyelvoktatás kiterjesztését a gimnáziumokban.

AZ EMBER-MADÁR ALKOTÓJA

Budapesten, a Nagyvárad téren Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke a magyar politikai és kulturális élet több kiemelkedő személyiségének, valamint Hubert Duboisnak, a Francia Köztársaság nagykövetének jelenlétében felavatta Pierre Székely „Béke” című szobrát. Délután Pierre Székely átvette Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának üdvözlő levelét.

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Pierre Székely szobrászművésznek kiemelkedő művészi munkássága, valamint a magyar—francia kulturális kapcsolatok előmozdítása érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként, 60. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta.

*

— Engedelmével megsértem a levéltitkot, s néhány sort idézek Kádár János leveléből: „Ezzel az alkotásával, a művészet eszközével jól segíti a népek béketörekvését, erősíti a magyar és a francia nép barátságát.”

— Köszönettel tartozom, de nemcsak a kitüntetésért, a megtisztelő sorokért és a lehetőségért, hogy Budapesten állíthattam fel szobromat —mondja Székely Péter — hanem azért a segítségért is, amit munkatársaimtól kaptam, s ami nélkül nem tudtam volna elkészíteni művemet.

— Szobra egy kitárt szárnyú madárforma, ahogyan Ön nevezi, „embermadár”. Bretagne-i rózsagránitból készült, az alapzatban elhelyezett Baranya megyei gránitkockákba pedig a béke szó van különböző nyelveken belevésve, elsőként magyar és francia nyelven, Kádár János illetve Francois Mitterrand, köztársasági elnök kézírásával.

•— A talapzat köveihez a párizsi UNESCO-palot ából kaptam a béke szót sok nép nyelvén. Es ha erre jár valaki, akinek anyanyelvén még nincsen felírva e szó, a szüzén hagyott kockák egyike várja az ő keze írását is.

— Budapestről Pécsre indul.

— Kétféle munka is vár Baranyában. Tavaly nyáron vázoltam fel egy tizenkét darabból álló szoborsorozat tervét, a neve Kőcirkusz. Egy részét francia műteremben készítettem el, néhány darabját pedig a szársomlyóhegyi művésztelepen csinálom meg. A szobrokhoz rajzolt vázlatok adták az ötletet, hogy litográfiákat is készíthetnék a Kőcirkusz figuráiból. A színes lapok a Pécsi Grafikai Műhelyben, Takács Lajos értő segítségével készülnek, egy Európában igen ritka eljárással. Remélem, hogy a litográfiákat és a szobrokat is be tudom mutatni őszi kiállításomon.-— Hol lesz ez a kiállítás?

— Budapesten, egyszerre három galériában. Egyetlen tárlat lesz, csak három részre osztva. Egész életművemet szeretném a magyar közönség elé vinni.

—■ Bengeteget dolgozik, hogy győzi erővel?

— Úgy 1959—60 körül határoztam el, — amikor az építészek kezdtek már érdeklődni munkáim iránt és a megbeszélések, a tervezés lassan már semmi időt nem hagyott a kétkezi szobrászi munkára — ha törik ha szakad, fél napot megtartok magamnak. Bevált.

HAJDÚ ÉVA

4