Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-25 / 13. szám
BILICSI TIVADAR LEGELŐNYÖSEBBEN A KONItIMEI AJÁNDÉHAUIŐ IZOLGÁ1AION KONSUMEX Hol vagytok, ti régi játszótársak? KERESZTÜL AJÁNDÉKOZHATJA MEO ROKONAIT, ISMERŐSEIT GÉPKOCSIVAL. RÉSZLETES TÁJÉKOZTATÓNKAT ÉS ÁRJEGYZÉKÜNKET KÍVÁNSÁGÁRA MEGKÜLDJÜK, VALAMENNYI ÁLTALUNK ÁRUSÍTOTT GÉPKOCSIRÓL. KONSUMEX AJÁNDÉKAUTÓ SZOLGÁLAT BUDAPEST. VI. NÉPKÖZTÁRSASÁG ÚTJA 17. 1371 225152 -100 EGY KIS HAZAI... ... és egy kis nemzetközi — hazai nyelven INTERPRESS MAGAZIN tükör a nagyvilágról magyai nyelven. Minden példánya felér egy kisebb könyvtárral. (Számonként kb. 190 oldal) Irodalom, művészet, tudomány, érdekességek, hasznos tanácsok. Megjelenik havonta. Kérésére készséggel küldünk mintapéldányt. Budapest, 1022 Mihályíi Ernő u. 14. Ä MEGRENDELÉS Megrendelem ai INTERPRESS MAGAZIN című lapot egy évre. Név: ......................................................................................................................... Cím: ............................................................................................................- Az előfizetési dijat, 30 $ összeget átutaltam a Magyar Nemzeti Banknál vezetett BC-401-6306-144-1 sz. számlájukra. — Mellékelten küldöm csekken az előfizetési dijat ........................................ összegben Dátum: ................................................................................................................... aláírás Makláry Zoltán Ha valaki a civil életben találkozott vele, és némi emberismerettel rendelkezett, külsejéből könnyen eltalálhatta, hogy színész. Arcát furcsa, markáns, már fiatal korában is ráncos, minden indulatra erősen reagáló vonások jellemezték. Az antik, tragikus és komikus maszk keverékére emlékeztetett ez az arc. Hogy ezt a jellegzetességet már születése pillanatában hozta-e magával, vagy a nagyon fiatalon átélt szenvedések vésték az arcára — ki tudná megmondani. Komédiásarcán valami cinizmussal párosult belső fanyarsága humor tükröződött, és ez a kettősség különleges ízt, zamatot kölcsönzött egyéniségének mind az életben, mind a színpadon: jóízűen fanyar volt, olyan, mint az áfonya. A pesti szleng ismert egy mondást, ha valami zűrzavar volt kilátásban: „Vigyázz, Malvin! Jön a kanyar!” Éz Maki feltűnésekor — cinikus megjegyzéseire célozva — így változott meg:: „Vigyázz, Malvin, jön a Fanyar!” De Maki fanyarsága sohasem volt bántó, inkább mosolyra, nevetésre ingerlő. Nem is haragudott rá senki, még maga az áldozat sem, akire találó megjegyzése éppen vonatkozott. Egy alkalommal például a Vígszínház egyik próbáján a nagy hatalmú főrendező és művészeti igazgató, Jób Dániel leállította a próbát, és felszólt a nézőtérről a színpadra: „Álljunk meg, gyerünk vissza!” Az ügyelő kérdésére, hogy „Meddig menjünk vissza, igazgató úr?”, Jób Dániel így felelt: „Ahonnan rossz volt.” Erre a színpadon próbáló Maki megjegyezte: „Szóval a szezon elejére.” Ugyancsak Jób Dániellel történt, hogy rendezés közben így szólt: „Senki sem áll ott, ahova beállítottam. Maki, te is rossz helyen vagy.” Mire Maki könnyedén így válaszolt: „Tudom, már régen a Nemzeti Színházban lenne a helyem.” Ezek a bemondásai pillanatok alatt, elterjedtek, és örökös vidámsága, bölcsen fanyar derűje révén is egykettőre népszerűvé tették. Tímár József temetésén rengeteg ember vett részt — rendőrkordon, tülekedés. A színház részéről díszőrség állt a katafalk körül, ünnepi zene, gyászbeszédek. Maki fiatal színészek között, félrevonultan állt, majd megszólalt: „Most már lassan én következem. De az én temetésemen ne csináljatok ilyen nagy cécót. Égessétek el az igazgatót, és kész!” Kiss Manyi Valamilyen rejtélyes magnetizmus sugárzott Kiss Manyi lényéből, ami vonzotta az embereket, férfiakat, nőket egyaránt. Mindenki, aki a közelébe jutott, pillanatok alatt a bűvkörébe került, a barátja, de legalábbis bámulója lett. Valószínűleg ez a vonzerő hatott a közönségre is olyan ellenállhatatlanul, ez a veleszületett tulajdonság tette aztán olyan utánozhatatlanná színészi képességét is. Semmi mesterkéltség nem volt benne, minden ösztönösen áradt belőle. Kedvesen furcsa volt a megismerkedésünk. 1928-ban leszerződtem Miskolcra, Sebestyén Mihály színtársulatához. Hódmezővásárhelyre kellett leutaznom augusztus végén, a társulat nyári állomására. Jó meleg napon érkeztem, és első dolgom volt, hogy kimenjek a strandra. Egy darabig lubickoltam, úszkáltam, majd leültem a medence szélére, és a lábamat a vízbe lógatva nézegettem a fürdőzőket. Egyszerre csak odaúszott hozzám egy előttem ismeretlen. kedves arcú fiatal nő, és barátságosan megkérdezte: „Ugye te vagy a Bilicsi Tivadar?” — „Igen — feleltem. — Honnan tudod?” — „Láttalak játszani a Király Színházban. Én egyébként Kiss Manyi vagyok, az itteni színtársulat szubrettje.” Azzal tréfásan, kecsesen, mintegy kézcsókra felnyújtotta a kezét. Én lehajoltam jó mélyen a víz fölé, hogy elérjem, avval zsupsz, már be is rántott a vízbe. Mire iölbukkamtam, ő már nevetve továbbúszott, és onnan kiabált: „Csak ki akartam próbálni, hogy tudsz-e úszni, mert itt nagyon mély a víz!” — „És ha nem tudok?” — kérdeztem prüszkölve, mire ő nevetve azt mondta: „Az lett volna a jó hecc!”. A Latabárok Hallatlanul komolyan vették mindenkor a munkájukat. Ők aztán — Karinthyval szólva — csakugyan nem ismerték a humorban a tréfát. Kálmán egy-egy premier előtt idegességében lerágta a körmét, és boldog-boldogtalant azzal kapott el, hogy hallgassa meg a legújabb ötletét, elég hatásos-e. Ki nem fogyott a szójátékok, szóficamok, latabáriádák gyártásából. Hogy csak egyet említsek a rengeteg közül: A romantikus asszonyban zöldség-nagykereskedőt játszott. A darab folyamán így szólt hozzám, darabbeli üzlettársához: „Hozattam öt vagon fuszulyt.” „Micsodát? Fuszulyt? — kérdeztem tőle a szerepem szerint. — Talán fuszulykát?” Mire az felelte: „Nem becézem, ráfizettem!” Ez az egész dialógus az ő ötlete volt. Ontotta magából a vicceket, a játékokat, az ötleteket. Állítólag egy szerző darabjában — amelyet beadott a Fővárosi Operettszínházhoz — körülbelül az ötödik jelenet után ez állt a szövegkönyvben: „Itt bejön Latabár, és vicceket mesél.” Persze ez csak anekdota, hiszen ha ötletei kimeríthetetlennek látszottak is, azért szüksége volt jó librettóra, szerepre, amelyet aztán neki csak fel kellett díszítenie. Kettőjük közül Kálmán volt a nagy clown, a nagy bohóc. Árpád higgadtabb volt, ő is komolyan vette a mesterségét, de más oldalról közelített hozzá, ő inkább alakító színész volt. Kálmán magára húzta a rendszerint testére szabott szerepeit, de el is tudott nagyon mélyedni egy-egy szerep ben. Nagyszerű alakíásokkal lepte meg mind 'a szakmát, mind a közönséget. És milyen nagy szíve volt! Ezt még egy-egy operettben is képes volt felmutatni. Például amikor a Szép Helénában a rettentően mulatságos Menelaosz királyként megtudja, hogy felesége, Heléna megcsalja Párissal, nem hiszem, hogy volt a nézőtéren valaki, aki ne könnyezte volna meg ezt a szívszorítóan átélt jelenetet. 29
