Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-25 / 13. szám

ÉLETEM MEGHATÁROZÓJA A MUZSIKA „Vargha Piroska (Mme Charles Bé­­chel) Budapesten született, itt kezd­te iskoláit és hegedűtanulmányait. Édesapja lelkész. A Protestáns Orszá­gos Arvaház igazgatója és a Magyar Evangélikus Egyetemes Egyház főtit­kára, édesanyja az Állami Tanítókép­ző Intézet tanára, majd igazgatója volt. Jelenleg Genfben él, ott érettségizett. Az egyetemen klasszika-filológiát ta­nult. Ezzel egyidejűleg a Genfi Con­servatoire de Musique-on folytatta zenei tanulmányait, ösztöndíjasként Bonnba került. Visszatérve Svájcba, énekesi képzése Lausanne-ban, Bern­ben, majd Budapesten folytatódott.” Mindezt azon a meghívón olvas­tam, amely a budapesti Bartók em­lékházba invitált egy hangverseny­re, ahol Vargha Piroska Schubert, Schumann, Debussy, Bartók és Ra­vel dalokat énekelt. Hogy mi rejlik a szűkszavú adatok mögött, azt csak másnap tudtam meg a Gellért-szálló kávézójában, amikor már az estélyi ruhát egyszerű nadrág és pulóver váltotta fel. A megfontolt mozdulat, a nyílt, egyenes tekintet, a kedves mosoly azonban ugyanaz, mint amit a dalest közönsége kapott. — 1956 decemberében mentem át a határon, kezemben egy kis hege­dűvel. Ez volt az összes csomagom, és ez is maradt jó ideig. Nyolcéves voltam akkor. A testvérem kezébe kapaszkodtam, aki mindössze öt év­vel idősebb nálam. Két gyerek ne­kivágott a nagyvilágnak. Naivak voltunk. Emlékszem januárban már iskolába jártam Genfben. Elém tet­tek két kis cetlit. Az egyikre az volt írva: table, a másikra chaise. Néz­tek reám, én meg sokáig nem értettem, mi^is kezdjek velük. Mikor aztán az egyiket az asztalra, a másikat a szék­re ragasztottam, az osztálytársaim velem együtt örültek. így kezdtem megtanulni a franciát. Szüleim csak öt évvel később ér­keztek. Apámat nem tudták Genf­ben lelkészként foglalkoztatni, el kellett mennie — több évre — Né­metországba. Édesanyám sem tudott itt tanítani, de szerencsére sok nyel­vet ismert, és alkalmazták egy egy­házi archívumban. Amikor már több szabad ideje volt, kurzust szervezett az ottani magyar gyerekeknek, ami­hez itthonról kapta a könyveket. Mindig itt van az anyanyelvi konfe­renciákon. Talán ismerik a nevét, Vargha Sándorné, Erdélyi Olga. — Miért váltotta fel a hegedűt az ének? — Azzal a bizonyos kis hegedű­vel egészen az érettségiig órákat vettem Genfben. Aztán elkerültem Németországba egyetemre, s mindez elég buta módon abbamaradt, öten laktunk egy lakásban, és nem tud­tam gyakorolni. Ezért kezdtem, ak­kor még csak kedvtelésből — éne­kelni. Az egyetemen nem zenét ta­nultam. Ógörög archeológiából, né­met és francia nyelvből van diplo­mám. Ahogy visszajöttem Svájcba, tanítanom kellett, mert szükség volt a pénzre. Csak két évvel később en­gedhettem meg magamnak, hogy Géniből átjárjak Bernbe egy jó ta­nárhoz éneket tanulni. Hét évig tanítottam a genfi Kálvin gimnáziumban németet. Akkorra ha­tároztam el végleg, hogy énekes le­szek. Tudván, hogy nagyon nehéz pályát választok, igen nagy odaadás­sal fogtam hozzá. Bern után a lau - sanne-i konzervatórium következett, amit első díjjal fejeztem be. Elkezd­tem koncertezni, elsősorban Svájcban, de énekeltem már Franciaországban és Olaszországban is, dalokat, orató­riumokat, operarészleteket. Mezzo­szoprán vagyok. A színpad nagyon megtetszett, csakhogy nem volt meg a kellő operatechnikám, ezért ismét tanár után néztem. Milánót ajánlot­ták, de én inkább a budapesti Zene­­akadémiát és a nagyszerű Révhegyi Ferencnét választottam. — A világot mindig a zene szem­szögéből ítéli meg? — Életem meghatározója a mu­zsika. Időmet, energiámat ma már a gyakorlás, a tanulás tölti ki. Egy énekesnek nagyon rövid a karrierje. Ha minden jól megy, még van tizen­öt évem. Hiszen egy ötvenéves éne­kesnőt manapság — sajnos — már öregnek tartanak. Szeretném kihasz­nálni addig az éveket. Gyerekeim nincsenek, mert ezt a munkát még egy férjjel is nehéz egyeztetni. Ez a koncert most itt. és éppen a Bartók-házban, eddigi álmaim be­teljesülése volt. VARSÁNYI ZSUZSA FOTO: NOVOTTA FERENC VILÁGBEMUTATÓ A párizsi Centre Francais Lyrique egyik szép feladata, hogy évről évre bemutat egyfelvonásos kamaraope­rákat. Igazgatójuk, Robert Gray, a Párizsi Opera baritonistája volt. Lelkes menedzsere a még ismeret­len operáknak, nevéhez több szín­padi ősbemutató fűződik. Lendvay Kamilló operája „A tisztességtudó utcalány’’, melynek szövege Jean Paul Sartre színművéből (La P ... respectueuse) készült, valószínűleg hanglemez révén vált ismertté szá­mukra, amikor 1979-ben megnyerte a Grand Prix International du Dis­­que Lyrique-t. 1983 márciusában már folytak a színpadi próbák és 22- én felment a függöny az Espace Pierre Cardin-ben, mely népszerű kamaraszínház a Place de la Concor­de szomszédságában. A nagy sikerű bemutatón ott volt a Magyar Nép­­köztársaság párizsi nagykövete, Bé­­nyi József is. A darab rendezője a magyar szár­mazású Rabinovszki Máté. „Nemcsak magyar származása révén szimpati­záltunk egymással — mondta Lend­vay Kamilló — hanem elsősorban rendezői kvalitásait tartom nagyra. Szinte szavak nélkül értettük meg egymást, ő az én partitúrámat, én az ő rendezői felfogását.” Az opera bemutatója jelentős ese­mény, arról van szó ugyanis, hogy a francia kulturális élet egyik nehe­zen megközelíthető területére, a ze­nére, sőt ezen belül is a zeneszerzés­re sikerült ezzel a világpremierrel belépni. Ebben a frontáttörésben rendkívül sokat segített a Párizsi Ma­gyar Intézet. Néhány sort szeretnék kiemelni Pierre Castaillen-nek a francia rá­dióban elhangzott kritikájából. — „Vitathatatlanul nagy siker Lendvay Kamilló zenéje. Könnyű kézzel nyúlt a zeneszerző a XX. század valameny­­nyi irányzatához. Jean Paul Sartre szövege új életre kél. Lendvay, aki minden ízével mai zenét írt... nagyszerűen énekelteti a szereplőit, úgyhogy a párizsi világpremier fon­tos eseményévé vált a mai modern európai operának. A tisztességtudó utcalány most látott bemutatója minden tiszteletet megérdemel”. 1984-ben Torontóban lesz egy ma­gyar zenei esemény „Négyszáz év Lendvay Kamilló FOTO: BANKI magyar muzsikája" címmel. A Kana­dában élő Zalan Magda szervezi elő­adását. Lendvay Kamilló „Quint ze­ne” című szóló-cselló darabjára eset; a választás. Egy kanadai gordonkamű­vész, Vladimir Orloff adja majd elő. Az elmúlt év júliusában a Zürichi Akademisches Orchester karmestere, Géczy Olga mutatta be gordonkaver­senyét, melyet a sikerre való tekin­tettel meg kellett ismételni. A bécsi Prizma rézfúvós kamaraegyüttes számára íródott az „öt tétel idéző­jelben” című mű, melyet a bécsi Mozart Saal-ban játszották. A pári­zsi premierhez időben csatlakozott egy hollandiai bemutató, március 27-én Weert város 90 tagú férfika­ra. mellyel Lendvay Kamilló Debre­cenben, a Bartók Kórusfesztiválon ismerkedett meg, rendelt a zeneszer­zőtől egy holland költő versére írt kórusművet. Április 7-én a Nyugat- Berlini Zeneakadémián az Eötvös Loránd Tudományegyetem zenekara. Baross Gábor vezényletével előadta az „Espressioni"-t vonós kamara­­együttesre írt darabját. Júniusban a művész Norvégiában lép fel, ahol zon ­gorakoncertóját játssza. VÉCSEY GYÖRGY Jelenet a Tisitességtudó utcalányból: June Card és Louis Hagen-William 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents