Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-25 / 13. szám

Á sokszínű kultúra diplomatái

BESZÉLGETÉS SZÜTS PÁLLAL, AZ MVSZ FŐTITKÁRHELYETTESÉVEL

A montreali Magyarok Nagyasszonya Egyházközség temploma

REPRODUKCIÓ: GABOR VIKTOR

Szüts Pál, a Magyarok Világszövetsége főtitkárhelyettese nemrég utazást tett: Angliában, az USA- ban, Kanadában járt és meglátogatta az ottani magyarság jó néhány egyesületét, intézményét. Útjának tapasztalatairól interjút adott szerkesztőségünknek.

— Hal. merre voll a három országban?

— A városok puszta felsorolása is érzékeltetheti az élményekben gazdag utazás méreteit. Manchesterben részt vettem az angliai magyar egyesületek idei — az elmúlt esztendők során már hagyományossá vált — kulturális fesztiválján és az eredményesen működő egyesületeknek átadtam a Világszövetség ajándékát. Bar ácsi Józsefnek a magyar népi táncművészet terén végzett kiemelkedő munkájáért a Magyarok Világszövetsége arany jel vényét nyújtottam át.

Az USA-ban meglátogattam — próba közben — Hamza András református lelkész kitűnő énekkarát. Passaicon felkerestem a Magyar Néprajzi Múzeumot, amelyet Magyar Kálmán és felesége nagy lelkesedéssel, szakértelemmel vezet. Pittsburgh-ben baráti beszélgetést folytattam a William Penn Fraternális Egyesület igazgató tanácsának tagjaival.

A kanadai Brandtfordban a nemrég alakult új egyesület vezetőségével találkoztam. Windsorban jelen voltunk a felnőtt- és gyermektánccsoportok nagy tetszést aratott bemutatóján.

— A magyarság társadalmi élete sokfelé egyházi keretek között zajlik. Volt-e alkalma találkozni egyházi intézményekkel is?

— Clevelandben meglátogattam Szabó István református lelkészt és templomát. Ez egyike legkedvesebb élményeimnek: népes asszonycsoport dolgozott lázasan — csigatésztát készítettek. Az asszonyok közül már sokan odakint születtek; vannak akik még sohasem jártak Magyarországon. de magyarnak tudják magukat és erre büszkék. Sok népdalt tudnak és alaposan meg is táncoltattak a jó hangulatú találkozáson.

Montrealban fogadott minket Deák Ferenc katolikus lelkész, a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség plébánosa. (Az egyházközségnek 60 tagú cserkészcsapata, magyar iskolája, két tánccsoportja van.) Amikor a templom parkolójához értünk, focimeccs zajlott, gyerekek rúgták a labdát és meglepő, jóleső volt hallani, hogy a játék hevében magyarul folyt az eszmecsere és a szurkolás.

New Yorkban a Magyar Zsidók Világszövetsége vezetőségével folytattunk beható tárgyalást: jövőre esedékes a deportálás 40. évfordulója és a megemlékezés szervezése közös feladatokat ad. Ottawában beszélgettem dr. Tóth Kálmán református lelkésszel aki nagy munkában van: szülőfaluja helytörténetével foglalkozik.

— A felsorolt élményekből az látszik. hogy beszélgető partnerei a magyarságtudat megőrzésének nemes ügyét lelkesen művelik.

— Újra és újra mély benyomást tesz rám az elkötelezettség, amelyet mindenütt tapasztalhattam és jóleső volt látni, hogy számon tartják és igénylik a Világszövetség segítségét. Virágzik a népi táncművészet: Dreisziger Kálmán remek munkát végez Kanadában. Ez idő szerint 15 tánccsoportot patronál. Niagara Fallson a Várpalotai-házaspár foglalkozik a táncosokkal és a magyar nyelv tanításával. Ez az érdeklődés a magyar népművészet iránt magával ragadja a magyarsággal kapcsolatba kerülő más nemzetbelieket is. A kulturális munkában részt vesznek a nem magyar házastársak, hozzátartozók is és különösen ez a helyzet a tánccsoportoknál. Londonban, ahol három tánccsoport működik — másodgenerációsak, tudnak magyarul és hazajárnak — találkoztam John Baron Kodály-kutatóval. aki a magyar népzene rajongója; átadtam neki a Kodá'ly-emlékplakettet.

Atlantában népes társaság gyűlt össze Haraszti Sándor házában. A téma a magyarságtudat megőrzése volt. Elhatározták, hogy magyar iskolát hoznak létre és Haraszti Sándor épületet is felajánlott e célra.

— A magyarságnak sokféle intézménye működik és nehéz lehetett az utazáson átfogni ezt a sokféleséget.

— Vannak például kiemelkedő magyar tanszékek. Voltam Bloomingtonban. ahol találkoztam Sinor Dénes és Bayerle Gusztáv profeszszorral. Sinor professzorral megtárgyaltuk az augusztusi Védnökségi Olés előkészítését és távlatait. Jártam a torontói egyetem magyar tanszékén is. ahol Bisztray György professzor segített megismerni a tanszék áldozatos munkáját. (Béki Halász Iván szakszerű kalauzolásával betekintésit nyerhettem a könyvtár gazdag állományába is.)

A magyarságnak van sajtója, vannak tömegkommunikációs intézményei is. Meglátogattam New Yorkban az Amerikai Magyar Szó. Torontóban az Új Szó, Clevelandben a magyar televízióadás szerkesztőségét.

New Brunswickban felkerestem a Hungarian Cultural Faundation fontos missziót ellátó központját és a feladatokról tanácskoztam Molnár Ágoston professzorral, az Alapítvány vezetőjével. (És azt hiszem, hogy szinte már intézménynek tekinthető a New Yorkban működő Püskikönyvesbolt is.)

— Hallottunk egy több napos konferenciáról is, amelyen részt vettek, a Világszövetség munkatársával, Lelkes Lajosnéval. Kérjük, tájékoztassa a konferenciáról is a Magyar Hírek olvasóit.

— Az Amerikai Magyar Tanárok Egyesülete Torontóban rendezte meg — az egyetem magyar tanszékének szervezésében — VIII. konferenciáját, amelyen gazdag tematikát vitattak meg a résztvevők. Mi az utolsó nap előadásait hallgattuk meg. Színvonalas beszámolók hangzottak el. A kanadai magyarság történetét kutató tudósok ismertették eredményeiket. A Multikulturális igazgatóság támogatásával született kötet: a Struggle and Hope (The Hungarian —Canadian Experience) szerzőinek munkája nagy érdeklődést keltett a népes hallgatóság közt. Számunkra különösen érdekes volt beszélgetésünk Dreisziger Nándor professzorral. Részt vettünk a konferencia alkalmából rendezett irodalmi találkozón, amelyet Mózsi Ferenc, a Szivárvány című irodalmi folyóirat szerkesztője vezetett. A konferencia záróbankettjén adták át a Rákóczialapítvány díjait.

— A Multikulturális Igazgatóság — tudomásunk szerint — nagy munkát végez a különböző etnikai csoportok kultúrájának művelése érdekében. Sikerült-e betekintést nyerni az Igazgatóság munkájába?

— Kezdem azzal, hogy a kanadai Külügyminisztérium európai ügyek ért felelős csoportfőnöke, Molgat úr fogadott minket, Budai Gyula nagykövet társaságában és behatóan érdeklődött a Világszövetség céljairól, tevékenységéről. Ottawában a Multikulturális Igazgatóság vezetője, Johnston úr vacsorát adott delegációnk tiszteletére. (Külön beszélgetést folytattunk Judy Young-gal, az Igazgatóság munkatársával.) Érdeklődésükre hangsúlyoztam, hogy a Kanadában élő magyarságot mi Kanada hasznos állampolgárainak tekintjük, olyan kanadaiaknak, akik büszkék magyar származásukra, megőrzik és továbbadják nemzeti kultúrájukat, gazdagítva ezzel is új hazájuk egyetemes kultúráját.

— Befejezésül hadd kérdezzem meg, milyen volt a találkozások, beszélgetések légköre, hőfoka?

— Jó volt tudni, hogy a bonyolult nemzetközi helyzet borús hangulata nem nyomta rá bélyegét a találkozásokra, amelyek meleg légkörűek voltak: egyetemi tanárok, lelkészek, cserkészvezetők, üzletemberek, egyszerű munkások, háziasszonyok és nyugdíjasok — ha aggódnak is a béke sorsáért, félnek a gazdasági helyzet romlásától, — de jó szívvel, kitárt karokkal fogadtak minket. Méltányolták a Világszövetség munkáját, rengeteg javaslatot tettek a kapcsolatok erősítésére, s várják és remélik a sok alkotó gondolat, ötlet valóra válását.

SZ. M.

2