Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-11 / 12. szám

Bajnokok Egerből A magyar sportélet hőskorában Heves megyének két városa volt: a megyeszékhely Eger, a Bükk és a Mátra hegységek közötti apró folyócskák, dombvonulatok közé szorulva, valamint Gyöngyös a Mátra lábánál. Eger nemcsak me­gyei, hanem ősrégi egyházi szék­hely is, ahol minden valamire való épület, kert, legelő, érseki birtok volt. A szűk utcák közé szorult polgárság és nagyszámú diákság csak a vásártereken talált lehetőséget egy kis mozgásra. A gyöngyösieknek ott volt szinte karnyújtásnyira a Mátra. Az egri érsek, aki egyben a me­gye főispánja is volt, 1856-ban a megyeszékhelyen állomásozó ka­tonaság számára úszóiskolát épít­tetett. Ez a kora tavasztól késő őszig nyitva tartott uszoda szabta meg Eger sportéletének fejlődési irá­nyát. Egerben, az „iskolaváros­ban” a század elején a fiúknak gimnázium, reál, tanítóképző, ke­reskedelmi jelentette a középisko­lát, jogakadémia és jegyzői tanfo­lyam a továbbtanulást, a lányok­nak a gimnázium, tanítóképző, kereskedelmi volt a középfokú oktatásra szánva. Internátusok gyűjtötték össze a távoli és közeli környék fiataljait, akiknek kora tavasztól a nemek szerint szigo­rúan elkülönített uszoda volt úgy­szólván az egyetlen egészséges mozgási lehetőség. De még az ér­seki szeminárium papnövendékei is eleget tettek annak az egri szo­kásnak, hogy, aki csak pár hetet töltött a Dobóról és a bikavérről híres városban, annak meg kellett ott tanulni úszni. Hogy mennyire nem volt sza­badtéri sportolási lehetőség a vá­rosban, arra példa a gyönyörű vadgesztenyefáitól árnyas köz­park, az Érsekkert egyik esete. Az érsek a közönség használatára a városnak adta, de a vadon nőtt füvön is csak ott lehetett rúgni a labdát, ahol a fák erre teret ad­tak. Egy tavaszi éjszakán azután mennydörgéshez hasonló robaj riasztotta fel az alvókat, reggelre pedig egy öreg facsoport kidőlt fái felett csodálkoztak a városi kertészek, mert nem tudták meg­érteni, hogy nem villámlott az éjjel, mégis kidőltek a fák. A he­lyükön maradt tágas térségen ha­marosan labdakergető gyerekek tűntek fel. Az úszók előnyét azonban sem­mi más sportág hívei nem tudták behozni. A régi uszoda, majd 1920-tól a közeli malomból épített 33 1/3 méteres medence, s ké­sőbb 1925-től az ország első 50 méteres versenyuszodájává kiépí­tett régi kis uszoda egész éven át otthont adott a fiataloknak. Nem csoda, hogy az egri reális­Az egri pólósok ma is az élvonalban kólában szerették a sportot, hi­szen az újkori olimpiai játékok megindításának idején a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság ma­gyar alapító tagja, dr. Kemény Ferenc, az egri reáliskola igazga­tója volt. Az egyesületek sport­szakosztályainak vezetői rendre az iskola tanári karából kerültek ki. Az egri víz, az Érsekkert sport­pályája, a Bükk kirándulóhelyei és az iskolák tornatermei jól is­mert sportembereket indítottak az olimpiai, Európa-bajnoki ér­mes helyezések útján, Egerben született és élte gyermekkorát Jekelfalussy Pillér György, a kardvívás 1932. évi olimpiai egyéni és csapatbajnoka. Egri gyerek volt Kárpáti Kellner Ká­roly birkózó is, aki Los Angeles­ben szerzett ezüstérme után Ber­linben olimpiai bajnokságot nyert. De Egerben kezdte rúgni a labdát Túrái József is a húszas évek végének és a harmincas évek elejének egyik legnépsze­rűbb magyar labdarúgója. Az egri bajnokok többsége azonban az uszodákban szereste aranyérmét. Amint a város spoi*t­­szeretete Kemény Ferenc reális­kolai igazgató úttörő munkája nyomán valósult meg, úgy bizto­sította évtizedekre az egri úszó­sport fejlődését apám, Bárány Géza mérnök, az egri fürdőválla­lat és az idegenforgalmi hivatal első igazgatója, a sikeres úszó­­szakosztály sok éven át volt ve­zetője. Az „egri úszósport atyja” jól értett ahhoz, kinek, mit és ho­gyan kell mondani, hogy ab­ból uszodaépítési segély vagy kölcsön szülessen, kérésére az egri műkedvelők . színielőadást rendeztek az úszócsapat vendég­­szereplései költségeinek fedezése céljából. De azt is tudta, hol le­het legolcsóbban más városokban uszodát építeni és ennek avatásá­ra hírverésül akkor Európa-sze rte jól ismert csapatát vitte magá­val. Jómagam az 1928. évi amszter­dami olimpián a 100 méteres gyorsúszásban a nagy Weissrr.ül­­ler ellenfeleként második lettem, Európában elsőként úsztam egy percen belül a 100 métert, négy Európa-bajnokságot nyertem. Kortársaim közül Bitskey Ala­dár és Zoltán, valamint Tariódi Szigricz Géza váltókban szerez­tek Európa-bajnoki helyezéseket. A második világháború után Kádas Géza 1948-ban Londonján bronzérmet nyert a 100 méteres gyorsúszásban, Válent Gyula pe­dig a hátúszásban maradt hű az egri hagyományokhoz, de a írell­­úszó Utassy Sándor is jeleske­dett. Katona József 1962-jen Lipcsében nyert Európa-bajr.ok­­ságot az 1500 méteres gyorsús sás­ban. Vízilabdázásban egy egész csa­patra való játékos került ki Eger­ből a válogatott csapatba és ért el ott olimpiai és Európa-bajnoki győzelmet vagy helyezést. Olim­piai bajnok volt 1956-ban Hevesi István, 1964-ben Ambrus Miklós, Bodnár András és Pócsik Dénes, a holland válogatott jelenlegi ed­zője. Európa-bajnok 1938-ban Mezei István, 1954-ben Hevesi Ist­­ván és Szabó Aladár, 1958-ban is­mét Hevesi, 1962-ben Ambrus, Bodnár és Pócsik. Végül a vízi sportok után említ­sük meg: immár több mint hat­van esztehdeje, hogy az oiszág legmagasabb hegysége, a megye területén levő Mátra ad otthcnt a sízés szinte valamennyi kiemel­kedő eseményének. S persze a labdarúgás is változatlanul nép­szerű, annak dacára, hogy az egri csapat — az évekkel ezelőtti első osztályban való szereplés után — most a második vonalban ját-DR. BÁRÁNY ISTVÁN A Mátrában sífelvonók is épültek az utóbbi években ZÁHONYI IVÁN FELVÉTELEI 26

Next

/
Thumbnails
Contents