Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-11 / 12. szám
1. A Baumgarten-dij első kitüntetettjei 2. Kosztolányi Dezső, Ádám fia és felesége 3. Móricz Zsigmond 4. összejövetel Balatonszárszón, középen Veres Péter, Darvas József, Krdei Ferenc 5. Babits Mihály Írógépe előtt 6. József Attila 7. Boross Géza, Honthy Hanna Delly Ferenc a „Romantikus asszony” című darabban 8. Kabos Gyula és Kiss Manyi „A hölgy hozzám tartozik” cimü darabban 9. A cinkotai leányleventék műkedvelő csoportja, 1927 REPRODUKCIÓ: SZVOBODA FERENC mushoz, a korai posztimpreszszionizmushoz kapcsolódott. Barcsay Jenő, Vajda Lajos, Kornis Dezső a szentendrei csoporthoz tartozott; az a alföldi iskola legismertebb művészei Rudnay Gyula, Koszta József, Nagy István, Tornyai János. A nagybányai iskola hagyományaihoz nyúlt viszsza Szőnyi István, Bernáth Aurél, Berény Róbert, Márffy Ödön, az egykori Nyolcak nyomdokait követte Egry József, a római iskolához tartozott Aba-Novák Vilmos, Molnár C. Pál. A szobrászat terén Ferenczy Béni, a népi tematikát kedvelő Medgyessy Ferenc és mások alkottak maradandót, Ferenczy Noémi egészen új irány adott a gobelinkészités művészetének. Derkovits Gyula a szocialista töltésű expresszionizmus, majd az ebből kifejlődő újrealizmus kimagasló képviselője volt. A harmincas évek közepén megalakult a Szocialista Képzőművészek Csoportja, amely Dési Huber Istvántól Vilt Tiborig különböző formanyelvű festőket, szobrászokat tömörített. Az építőművészet avantgarde irányzatának tagjai, Molnár Farkas, Fischer József, Kozma Lajos, tartós hatást tudtak gyakorolni a fiatalabb generációkra is. Az új irányzatok képviselői, az erős szociális, politikai elkötelezettségű művészek gyakran ütköztek össze a hatalommal. A népi írók, a falukutatók ellen sajtópereket indítottak, a Szocialista Képzőművészek Csoportjának kiállítását 1942-ben betiltották. Magas színvonalú volt a színművészet. A magyar szerzők mellett külföldi klasszikusokat, modern darabokat egyaránt műsoron tartottak. Ladomerszky Margit, Lázár Mária, Makay Margit, Mezei Mária, Tőkés Anna, Varsányi Irén, Ajtay Andor, Csortos Gyula, Hegedűs Gyula, Makláry Zoltán, Ráday Imre ma már á színművészet klasszikusai. A közönség, mely könyvet, festményt vett, hangversenyre, színházba járt, bővült ugyan a harmincas évek derekától, túlnyomólag azonban a polgárság, az értelmiség rétegeire korlátozódott. ízlése és igénye csak kis mértékben esett egybe a különböző művészeti ágak legjobbjainak törekvéseivel. Bartók „Csodálatos mandarin”-jának külföldi bemutatóról kellett elindulnia világhódító útjára. Az elit és a tömegkultúra — ez egyetemes jelenség — nem minden területen és nem egyenlő mértékben érintkezett. Nagy szerephez jutottak ezért azok a művek, szerzők, intézmények, új kezdeményezések, amelyek a közvetítést és a közelítést szolgálták. A Magyar Rádió a harmincas évektől rendszeresen mikrofon elé állította íróinkat, költőinket; Supka Géza, a Literatura c. folyóirat szerkesztője, 1927-ben megszervezte az első magyar könyvnapot; a-'Vajda János Társaság műsoros estjein fellépett Basilides Mária, Medgyasszay Vilma, Palotai Erzsi, Major Tamás, Gobbi Hilda és sokan mások. Közülük többen rendszeresen szerepeltek a szakszervezetek székházaiban rendezett esteken is. A szocialista munkásmozgalom kiemelkedő szerepét mutatja e fontos közvetítő feladatban az is, hogy József Attila szemináriumot vezetett. A korszak sokszínű, kimagasló értékeket felmutató szellemi-kulturális életének legnagyobb gyengéje, melyet az alkotóművészek maguk is fájdalmasan tapasztaltak az volt, hogy a befogadó közönség jóval szűkebb maradt, mint azt szerették volna. L. NAGY ZSUZSA 15
