Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-22 / 2. szám

BARÁTI TALÁLKOZÓ December 3-án tartotta meg Bu­dapesten harmadik találkozóját az Észak-Amerikából Hazatértek Ba­ráti Köre, amely 1982 tavaszán ala­kult meg a Magyarok Világszövet­sége keretében. A nagy érdeklődéssel kísért ösz­­szejövetelen Szántó Miklós, a Ma­gyar Hírek főszerkesztője számolt be az Egyesült Államokban ősszel tett közel négyhetes körútjáról, ame­lyen a keleti és közép-nyugati álla­mok számos kisebb-nagyobb ma­gyar települését látogatta meg. Elő­adásában részletesen tájékoztatta a hallgatóságot az amerikai magyar kulturális, egyházi és társadalmi kö­zösségek helyzetéről és tevékenysé­géről. A Baráti Kör tagsága megelége­déssel nyugtázta, hogy az Ameriká­ban élő magyarok második és har­madik nemzedéke tartósan érdek­lődik a magyar kultúra és a hazai állapotok alakulása iránt. Ez az ér­deklődés egyébként az Anyanyelvi Konferenciákon is kifejezésre ju­tott. A klubdélután közönsége meg­ismerkedhetett a bloomingtoni egyetem magyar szakának tevé­kenységével is. A Baráti Kör 1983 februárjára tervezi a legközelebbi negyedéves klubestjének időpontját — előrelát­hatóan a közgazdasági kapcsolatok témakörében, a Magyar Kereskedel­mi Kamara szakértőjének részvéte­lével. Az egyházak életéből Dunapatajon felújították az egykori unitárius - fatornyos és fakazettás mennyezetű - templomot. Az erdélyi stí­lusú épületet, amelyet 55 torockói szé­kely motívumokkal festett fakazetta dí­szít, kiállítási és hangversenyteremmé alakították át fotö: mti II. János Pál pápa december 12-én mondott beszédében foglalkozott a magyar főpásztorok „Ad limina” lá­togatásával és a magyarországi ka­tolikus egyház helyzetével. * Dr. Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek, a Kodály-cente­­nárium alkalmából főpapi misét mutatott be a budavári Mátyás­templomban. A magyar katolikus püspöki kar decemberben megtartott téli konfe­renciáján bejelentették, hogy elké­szült a leányfalui lelkigyakorlatos­­ház, s májusban már megnyitja ka­puit. __________________________________CfoMts Négyes gyermekrablás OLVASÓINK SEGÍTSÉGÉT KÉRJÜK! Szabó Márk (született: 1974-ben) Szabó Kinga (született: 1977-ben) Nádorvölgyi Zoltán (született: 1970-ben) Nádorvölgyi Zoltán és Zsolt (a kisebbik született: 1978-ban) Elkeseredett férfi nyitott be ami­nap szerkesztőségünkbe. A Magyar Hírek nyilvánosságának segítségét kérte egy nem mindennapi bűnügy — egy gyermekrablás — kapcsán. Szavaiból szomorú — a benne sze­replők számára tragikus — esemény­­sorozat bontakozott ki. A férfit Szabó Mihálynak hívják. A történet másik két szenvedő ala­nya: két Nádorvölgyi Mihályné. Miután mindhármójukat meghall­gattuk, úgy döntöttünk, hogy segít­ségért Olvasóinkhoz fordulunk. * Szabó Mihály 1969-ben nősült meg. Feleségétől, született Szalay Évától 1981-ben vált el. Két gyer­mekük van: az 1974-ben született Szabó Márk és az 1977-ben született Szabó Kinga. A váláskor a bíróság mindkét gyermeket az apának ítél­te. (Ez annál inkább is figyelemre méltó tény, mert a magyar bírói gya­korlat a kisgyermekeket általában az anyánál szokta elhelyezni, arra gondolva, hogy nevelésük ott meg­felelőbb lesz. Szabó Mihályék válá­sánál nem ez történt: a bíróság az anya életmódjára való tekintettel a gyermekeket az apának ítélte.) 1981. végén a volt Szabó Mihály­né elkérte a gyermekeket az apától néhány napra, mondván, hogy a téli szünidő egy részét gyermekeivel szeretné tölteni. Mivel a magyar törvények értelmében a gyermekek bizonyos időt a másik szülőnél tölt­hetnek, ebben nem volt semmi rend­kívüli. A volt Szabó Mihályné azon­ban már előzőleg beadott egy útle­vélkérelmet, amelybe — a későb­biekben még visszatérünk rá, ho­gyan — belehamisította Szabó Mi­hály beleegyezését ahhoz, hogy gyer­mekeit volt felesége külföldre vigye üdülésre. Ezzel az útlevéllel — és a két gyerekkel — Szabó Mihályné Ausztriába utazott és onnan nem tért vissza. Itt kapcsolódik az eseményekbe Nádorvölgyi Mihály, ö 1968-ban vette feleségül Lackó Erzsébetet. Há­zasságukból 1970-ben született egy fiuk, Nádorvölgyi Zoltán. A férj a hetvenes évek elején bűntettet kö­vetett el: régi pénzeket hamisított, ezért a bíróság felfüggesztett bör­tönbüntetésre ítélte. Nádorvölgyi - né 1972-ben elvált a férjétől és egyedül nevelte tovább gyermekét. Nádorvölgyi Mihály újra megnő­sült (új felesége Várdai Katalin), és 1978-ban ebből a házasságból is szü­letett egy gyermek: Zsolt. Időközben a férj külföldön halálos balesetet okozott, ezért börtönbüntetésre ítél­ték. amit le is töltött. 1981-ben megismerkedett egymás­sal a volt Szabó Mihályné (Szalay Éva) és Nádorvölgyi Mihály. Elha­tározták. hogy külföldre távoznak és a gyermekeket is magukkal vi­szik. Nagyon valószínű, hogy Ná­dorvölgyi Mihály hamisította a szü­lői beleegyezést — mint tudjuk, volt némi „jártassága” a hamisításban — de ..készített” egv hamis bele­egyezést saját, első házasságából született gyermeke számára is. 1981. december 28-án a második Nádorvölgyiné (Várdai Katalin) egv távoli rokona temetésére utazott. Akkor náluk tartózkodott férje első házasságából származó fia, Zoltán is. Nádorvölgyiné nem tudta, hogy férje időközben beszerezte az útle­velet magának és két gyermekének, Zoltánnak és Zsoltnak. Mire az asz­­szony hazatért a temetésről, az üres lakás fogadta s egy üzenet, amely­ben a férje tudatja, hogy nem kí­ván többé hazatérni. Nádorvölgyi Mihály, Szabó Mi­hályné és a négy ellopott gyermek Ausztriában találkozott. Hogy mi lehetett a céljuk a gyermekek kivi­telével, nem tudjuk. Nagyon való­színű, hogy — mivel nyelveket nem, illetve csak gyengén beszéltek — az első időkben a „menekült” gyerme­kek számára nyújtott támogatásból akartak megélni. Az illetékes magyar hatóságok azonnal felvették a kapcsolatot az osztrák szervekkel. A Magyarorszá­gon maradt szülők pert indítottak Nádorvölgyi és Szabóné ellen a gyermekek visszaadásáért. A pert megnyerték. Noha Nádor­­völgyiék fellebbeztek, az osztrák bí­róság másodfokon is a magyaror­szági szülőknek ítélte a gyermekeket. A szülők birtokában van a Krems­­an-der-Donau-i kerületi bíróság 1982. június 22-i és 23-i végzése (a Szabó-gyerekek, illetve a Nádorvöl­­gyi-gyerekek ügyét elkülönítve tár­gyalták), amelyben jogerőre emelik az elsőfokú bíróság ítéletét a gyer­mekek hazatelepítéséről. A gyermekek visszaadására még­sem került sor. A bíróság épülete előtt várakozó szülők külön kocsiban ültek, Nádorvölgyiék pedig egy má­sik autóba szálltak be, s azt mond­ták, hogy majd a magyar külképvi­selet ott tartózkodó tisztviselője je­lenlétében átadják a gyermekeket. A magyarországi szülők akkor látták utoljára gyermekeiket. Nádorvölgyi Mihály és Szabó Mi­hályné a négy gyerekkel még az­nap elhagyta Ausztriát és egy má­sik országba távozott. Hogy hová, milyen úton — nem tudjuk. A szülők azóta semmi híradást nem kaptak gyermekeikről (akiket a magyar és az osztrák bíróságok is egybehangzóan nekik ítéltek), azt sem tudják, merre, melyik földré­szen keressék őket. Csupán egyet­len, halvány szál vezet Ausztrália felé. Nádorvölgyi barátja, egy bizo­nyos Vilmányi Zoltán Ausztráliában Melbourne-ben (Vic.) él. A második Nádorvölgyiné (Várdai Katalin) em­lékszik arra, hogy ez a barát sokszor csábította a férjét Ausztráliába, sőt, maga Nádorvölgyi is megemlítette — már ausztriai találkozásukkor —, hogy oda szándékozik menni. Hogy valóban ott vannak-e ... ? Nem tudjuk. Nem tagadható, a hírlapíró meg­rendülést érez, amikor ennek a törté­netnek a végére ér. Megrendülést — de egy kevéske reményt is, hogy mégsem ez a vége a történetnek. Keressük a négy gyermeket, aki­ket elraboltak otthonukból. Kérjük, ha valaki tud hollétükről, vagy bár­milyen tájékoztatást tud adni (hi­szen előfordulhat, hogy már álné­ven élnek), írjon szerkesztőségünk címére. Minden levelet eljuttatunk a szülőkhöz, akik 1982. karácsonyát egyedül, bizonytalanságban töltöt­ték, s az új évre azzal a remény­nyel tekintenek, hogy Önöktől kap­nak segítséget. Kérj ük, segítsenek! SOS PÉTER JANOS 5

Next

/
Thumbnails
Contents