Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-28 / 11. szám
BUDAPEST Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét Dr. Zoltán Attila VADÁSZFEGYVER ÉS LŐISMERET című könyvére Az 1NTERPRESS Kiadó és Ny. Váll. és a Mezőgazdasági Kiadó közös gondozásában megjelent könyv a kézi lőfegyverek történetére, a fegyvertechnikára, a fegyverrendszertanra, a vadászballisztikára és a lövés technikájára, valamint az optikai felszerelésekre vonatkozó ismereteket foglalja össze. A könyv anyagát részletes katalógus egészíti ki a vadászatra és sportlövészetre való fegyverekről, töltényekről, optikai felszerelésekről, valamint az ezeket gyártó cégekről. A gazdagon illusztrált könyvet, mintegy 600 fotó, 68 ábra és 100 táblázat teszi szemléletessé. A témában ilyen összefoglaló jellegű, a legújabb ismereteket is magába foglaló munka ez idáig egyetlen országban sem jelent meg. A két kötet ára 20 US $. MEGRENDELÉS Megrendelem dr. Zoltán Attila „Vadászfegyver és lőismeret” c. könyvéi Név: ........................................................................ Cím: ..................................................................... — Az................... összeget átutaltam a Magyar Nemzeti Banknál vezetett BC-401-6306-144-1 sz. számlájukra. — Mellékelten küldöm csekken az ................... összeget. INTERPRESS BUDAPEST 1525, Pf.: 100 Dátum: .................................................................... aláírás JANIKOVSZKY ÉVA Úgy tanul az ember Az úgy volt, hogy mi igazán örültünk, mikor mondták, hogy mehetünk fásítani az új lakótelepi parkot, mert az mégis valami, hogy ránk bízzák, és ha majd megnőnek a fák, akkor mesélhetjük, hogy ezeket a tölgyóriásokat mi ültettük. Meg is néztem a lexikonban, hogy meddig tart, amíg egy tölgyből óriás lesz, de olyan sokáig, hogy aztán nem is bántam, hogy nem tölgyet, hanem nyírfát meg cserjéket kellett ültetnünk. Vasárnap reggel ott voltunk, és kaptunk tíz facsemetét, húsz cserjét meg két srácot a kertészeti szakközépből, akik folyton kivették a kezünkből az ásót meg a metszőollót, hogy ne így csináljuk, hanem úgy, és egyáltalán, inkább csak hozzunk vizet. A lányok hordták is nekik a vizet, mint az óvodások, de mi azért se, és aztán mikor négy fa és két cserje után rágyújtottak, akkor én megmondtam nekik, hogy kár így nagyképűsködni, mert a fásítást igenis ránk bízták, és az ember csak úgy tanulhat meg valamit, ha hagyják, hogy csinálja. De jól beolvasott nekik a Zsombó is, hogy így aztán biztosan elveszik a kedvünket a kertészeti szakközéptől, és csak magukat okolhatják, ha mindnyájan gimibe jelentkezünk. A hosszabbik srác erre begurult, hogy inkább hálásak lennénk, a kisebbik meg legyintett, hogy hadd szórakozzanak a kissrácok, legföljebb nem lesz park. Hát azért is lesz, mert a cserjéket meg a hat nyírfát már egyedül ültettük el, és igaz, hogy a nyírfák kicsit ferdén álltak, de az direkt jó, mert így nem olyan egyformák. Mónika szerint majd mindig a ferde nyírfák alatt fognak csókolózni a szerelmesek, mert akkor legalább meg tudják jegyezni, hogy hol csókolóztak. Mire a Csibor mondta, hogy akkor kell tenni a fák alá padot is, hogy azt is belevéshessék, hogy kivel. Mert akkor azt se fogják elfelejteni. Lehet, hogy ezt azért mondta, mert Móni most már a Huberral jár és nem vele. Azóta sokszor megnéztük a nyírfáinkat, és most már rügyeznek. Az is látszik, hogy egy park szélén állnak, mert azóta virágágyásokat is ástak, és most kezdik a virágokat kiültetni. Azért az túlzás, hogy a virágültetést a kisdobosokra bízták, mert még nézni is rossz, hogy milyen ügyetlenek. Megkerestük a mi kisdobosainkat, mert gondoltuk, hogy végre patronálhatjuk őket, mert télen, amikor szánkázni kellett volna velük, akkor sajnos nem értünk rá. Meg is találtuk őket, de hamarabb kellett volna jönnünk, mert a virágok felét már kiültették. Az egyiket belenyomták a földbe, a másiknak kilógott a gyökere, és mind ferdén állt, hát mondtuk nekik, hogy táguljanak, majd mi megcsináljuk, ők meg hozzanak vizet, és kiszedtünk néhány tövet, hogy rendesen elültessük. Erre az egyik cinegelábú elkezdett szirénázni, hogy mi nem hagyjuk őket virágot ültetni, mikor azt rájuk bízták, és ő már óvodás korában is ültetett virágot, ha éppen tudni akarjuk! Erre a többi is rákezdte, hogy juj, ezt már megmondják, és meg is mondták az élővilág Rózsa néninek, aki odajött és ránk förmedt, hogy hagyjuk a gyerekeket békén, mert nagyon ügyesen csinálják. És csak szövegelt ott nekünk, hogy jegyezzük meg, hogy csak úgy tanulhat meg valamit az ember, ha hagyják, hogy csinálja, meg aztán gondoljunk arra, hogy hátha most kapnak kedvet a gyerekek a kertészkedéshez, aminek a városban olyan szép hagyományai vannak. Hagytuk. Otthon egy cetli várt meg az öcsém. A cetlin az állt, hogy anyu ma későn jön haza, és csináljuk meg a pörkölthöz a mirelit nokedlit, ha éhesek vagyunk. Az öcsém pedig engem várt, mert ő nagyon szereti a nokedlit, hogy mit kell ezzel csinálni. Mondtam neki, hogy rajta van a használati utasítás, csinálja csak meg egyedül, nehogy később a szememre hányja, hogy miattam nem tanult meg főzni. 29