Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-28 / 11. szám

BUDAPEST Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét Dr. Zoltán Attila VADÁSZFEGYVER ÉS LŐISMERET című könyvére Az 1NTERPRESS Kiadó és Ny. Váll. és a Mezőgazdasági Kiadó közös gon­dozásában megjelent könyv a kézi lő­fegyverek történetére, a fegyvertech­nikára, a fegyverrendszertanra, a va­dászballisztikára és a lövés techniká­jára, valamint az optikai felszerelé­sekre vonatkozó ismereteket foglalja össze. A könyv anyagát részletes ka­talógus egészíti ki a vadászatra és sportlövészetre való fegyverekről, töl­tényekről, optikai felszerelésekről, valamint az ezeket gyártó cégekről. A gazdagon illusztrált könyvet, mintegy 600 fotó, 68 ábra és 100 táblázat teszi szemléletessé. A témában ilyen összefoglaló jellegű, a legújabb ismereteket is magába fog­laló munka ez idáig egyetlen ország­ban sem jelent meg. A két kötet ára 20 US $. MEGRENDELÉS Megrendelem dr. Zoltán Attila „Vadászfegyver és lőismeret” c. könyvéi Név: ........................................................................ Cím: ..................................................................... — Az................... összeget átutaltam a Magyar Nemzeti Banknál vezetett BC-401-6306-144-1 sz. számlájukra. — Mellékelten küldöm csekken az ................... összeget. INTERPRESS BUDAPEST 1525, Pf.: 100 Dátum: .................................................................... aláírás JANIKOVSZKY ÉVA Úgy tanul az ember Az úgy volt, hogy mi igazán örültünk, mikor mondták, hogy mehetünk fásítani az új lakótelepi parkot, mert az mégis vala­mi, hogy ránk bízzák, és ha majd megnő­nek a fák, akkor mesélhetjük, hogy ezeket a tölgyóriásokat mi ültettük. Meg is néztem a lexikonban, hogy meddig tart, amíg egy tölgyből óriás lesz, de olyan sokáig, hogy aztán nem is bántam, hogy nem tölgyet, hanem nyírfát meg cserjéket kellett ültet­nünk. Vasárnap reggel ott voltunk, és kaptunk tíz facsemetét, húsz cserjét meg két srácot a kertészeti szakközépből, akik folyton ki­vették a kezünkből az ásót meg a metsző­ollót, hogy ne így csináljuk, hanem úgy, és egyáltalán, inkább csak hozzunk vizet. A lányok hordták is nekik a vizet, mint az óvodások, de mi azért se, és aztán mi­kor négy fa és két cserje után rágyújtottak, akkor én megmondtam nekik, hogy kár így nagyképűsködni, mert a fásítást igenis ránk bízták, és az ember csak úgy tanul­hat meg valamit, ha hagyják, hogy csinál­ja. De jól beolvasott nekik a Zsombó is, hogy így aztán biztosan elveszik a kedvün­ket a kertészeti szakközéptől, és csak ma­gukat okolhatják, ha mindnyájan gimibe jelentkezünk. A hosszabbik srác erre begurult, hogy inkább hálásak lennénk, a kisebbik meg legyintett, hogy hadd szórakozzanak a kis­srácok, legföljebb nem lesz park. Hát azért is lesz, mert a cserjéket meg a hat nyírfát már egyedül ültettük el, és igaz, hogy a nyírfák kicsit ferdén álltak, de az direkt jó, mert így nem olyan egyformák. Mónika szerint majd mindig a ferde nyír­fák alatt fognak csókolózni a szerelmesek, mert akkor legalább meg tudják jegyez­ni, hogy hol csókolóztak. Mire a Csibor mondta, hogy akkor kell tenni a fák alá padot is, hogy azt is belevéshessék, hogy kivel. Mert akkor azt se fogják elfelejteni. Lehet, hogy ezt azért mondta, mert Móni most már a Huberral jár és nem vele. Azóta sokszor megnéztük a nyírfáinkat, és most már rügyeznek. Az is látszik, hogy egy park szélén állnak, mert azóta virág­ágyásokat is ástak, és most kezdik a virá­gokat kiültetni. Azért az túlzás, hogy a virágültetést a kisdobosokra bízták, mert még nézni is rossz, hogy milyen ügyetlenek. Megkeres­tük a mi kisdobosainkat, mert gondoltuk, hogy végre patronálhatjuk őket, mert té­len, amikor szánkázni kellett volna velük, akkor sajnos nem értünk rá. Meg is talál­tuk őket, de hamarabb kellett volna jön­nünk, mert a virágok felét már kiültették. Az egyiket belenyomták a földbe, a másik­nak kilógott a gyökere, és mind ferdén állt, hát mondtuk nekik, hogy táguljanak, majd mi megcsináljuk, ők meg hozzanak vizet, és kiszedtünk néhány tövet, hogy rendesen elültessük. Erre az egyik cinegelábú elkezdett sziré­názni, hogy mi nem hagyjuk őket virágot ültetni, mikor azt rájuk bízták, és ő már óvodás korában is ültetett virágot, ha ép­pen tudni akarjuk! Erre a többi is rákezd­­te, hogy juj, ezt már megmondják, és meg is mondták az élővilág Rózsa néninek, aki odajött és ránk förmedt, hogy hagyjuk a gyerekeket békén, mert nagyon ügyesen csinálják. És csak szövegelt ott nekünk, hogy jegyezzük meg, hogy csak úgy tanul­hat meg valamit az ember, ha hagyják, hogy csinálja, meg aztán gondoljunk arra, hogy hátha most kapnak kedvet a gyerekek a kertészkedéshez, aminek a városban olyan szép hagyományai vannak. Hagytuk. Otthon egy cetli várt meg az öcsém. A cetlin az állt, hogy anyu ma későn jön ha­za, és csináljuk meg a pörkölthöz a mirelit nokedlit, ha éhesek vagyunk. Az öcsém pe­dig engem várt, mert ő nagyon szereti a nokedlit, hogy mit kell ezzel csinálni. Mondtam neki, hogy rajta van a haszná­lati utasítás, csinálja csak meg egyedül, nehogy később a szememre hányja, hogy miattam nem tanult meg főzni. 29

Next

/
Thumbnails
Contents