Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-08 / 1. szám
KODÁLY-EMLÉKHANGVERSENY A zeneakadémiai hangverseny FOTO: HORVÁTH ÉVA — MTI Kodály Zoltán születésének 100. évfordulóján, december 16-án hangversenyt rendeztek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Az ünnepségen beszédet mondott Köpeczi Béla művelődési miniszter. — Kodály Zoltánra, a magyar kultúra nagy alkotójára és ösztönzőjére emlékezünk — hangoztatta. — ö a kultúrát a nemzeti felemelkedés egyik eszközeként fogta fel, és ezért törődött mindennel, ami a művelődéssel volt kapcsolatos. Ügy akart reformot, hogy a hazai hagyományokra kívánt építeni, s azt kereste: mi az a sajátos, amivel a magyar nép ki tudja fejezni önmagát, és hozzá tud járulni az egyetemes kultúrához. Majd arról szólt Köpeczi Béla, hogy Kodály, Bartókkal együtt, a figyelmet a magyar népdalra irányította, s ez a korabeli magyar zenei életben egyszerre volt művészi és társadalmi újítás. Hagyománykeresésük nemcsak a folklór felfedezésében nyilvánult meg, hanem a magyar irodalom történelmet idéző értékeinek elismerésében és zenei felhasználásában is. Kodály vallásossága is e hagyománytiszteletnek a része, s nem választható el történelemfelfogásától. Hangsúlyozta: Kodály maga is tudta, és műveiben elmondta, hogy a magyar nép múltja tele van megpróbáltatással és szenvedéssel, de sohasem süppedt bele a pesszimista történelemszemléletbe: mindig a cselekvő hazaszeretet hirdetője volt. Az emlékhangverseny részvevői a műsorban Kodály kórusműveiből hallhattak részleteket. Többek között felcsendült a Fölszállott a páva, a Jézus és a kufárok, valamint a Psalmus Hungaricus. Közreműködött a Magyar Rádió és Televízió Énekkara — karigazgató Sapszon Ferenc —, valamint az Állami Hangversenyzenekar, Ferencsik János vezényletével. MIKLÓS Londonban járva látni akartam, de nem lehetett. Mondták a Szent Teréz Kórházban fekszik. Beteg a szíve. Aztán egy vasárnap délelőtt felcsengettem a lakást. Otthon találtam. Alig hallható hangon suttogta: „Nagyon rosszul vagyok. Kiengedtek, de vissza kell mennem. Mondd meg otthon, hogy mi van velem.” És hozzá közelálló néhány nevet említett. Tegnap hozta valaki a hírt Londonból, hogy meghalt. Hadd búcsúzzam hát tőle illő módon. Barátunk volt, együtt dobogott a szíve velünk. Kis galériájában minden arra járó magyarnak kijárt egy csésze fekete és hozzá a jó szó. Közgazdásznak készült, de korán elragadta a fotózás mámora. Fotográfus lett a Pesti Naplónál. A Mihályfi Ernő szerkesztette képes melléklet évfolyamai őrzik fényképeit, egy elsuhant korszak beszédes dokumentumait. Az angolok művészeti Ki kicsodájában ma is nyolc sor hirdeti, mit csinált Világ Miklós, a fotóművész. Lírai lélek volt. Verseket is írt, szép tárcákat, és bábáskodott könyvek kiadásánál, ő szerkesztette a Húsz riport bemutatja a világot című antológiát is. A Cserépfalvi által megjelentetett könyvön, amelyben a jelenkori világirodalom nagy írói lázítottak a szegénység, a megaláztatás, az elnyomás ellen, egy nemzedék nevelkedett. A háborút követően Világ Miklós Londonban telepedett le, és érkeztek sorra a levelek. „Egy gyönyörű XVII. századi magyar bronztálca került hozzám, elküldöm Pestre a múzeumnak.” „Nagyszerű Kodály-hangverseny volt Londonban, írjátok meg, mekkora sikerrel.” „Gratulálok a magyar filmhét kitűnő alkotásaihoz, nagyon büszke vagyok.” Nem jönnek többé levelek. Csak az emlék marad, meg a fájdalom. CSATÁR IMRE TISZTELET A SZÜLŐFÖLDNEK Budapesten, a Műcsarnokban 1982. december 17-én ünnepélyesen megnyílt a külföldön élő magyar és magyar származású képzőművészek alkotásaiból rendezett kiállítás. A tárlatot Bognár József akadémikus, a Magyarok Világszövetsége elnöke nyitotta meg több száz hazai és külföldi művész és művészetbarát előtt. Beszédében egyebek között hangoztatta: — A tárlat rendezésével nemcsak az volt a cél, hogy emlékezetes művészi élményt nyújtsunk a magyar és nemcsak a budapesti közönségnek, hanem az is, hogy a határainkon kívül élő magyar művészek és a mai magyar társadalom közötti organikus és formájuk szerint nagyon differenciált kapcsolatokat létrehozzuk, erősítsük és folyamatossá tegyük. — Számos művész ajándékozással is gyarapította gyűjteményeinket, illetve ékesítette városainkat. Victor Vasarely Pécs városának adományozott egy nagyobb műtárgyegyüttest, és nemrég nyílt meg a Szépművészeti Múzeumban újabb ajándókanyagának kiállítása. Nicholas Schöffer Kalocsán levő emlékházának anyagát adományozta a városnak, Vörös Béla gyűjteménye pedig szintén ily módon került Esztergomba. Hasonló úton kerültek Amerigo Tot szobrai Pécsre és Bossányi Ervin művei Bajára. A Szépművészeti Múzeum és a Janus Pannonius Múzeum modern képzőművészeti anyagához számos külföldi művész járult hozzá adakozással. — A most megnyíló tárlatnak kétszáznyolcvankét részvevője van, akik huszonhárom országból jöttek. Európából százhetvenhárman, más kontinensekről százkilencen. — Szeretném a magyar társadalom és a Magyarok Világszövetsége nevében megköszönni a kiállító művészeknek, hogy műveiket elküldték és ezzel a magyar kultúrához való tartozásukat dokumentálták. Szeretném megköszönni, hogy ezzel a tárlattal és más hasonló rendezvényekkel a hazai társadalomnak gazdag művészi élményt Köpeczi Béla művelődési miniszter köszönti a művészeket FOTO: NOVOTTA FERENC nyújtanák. Végül szeretném megköszönni a művészeknek azt is, hogy műveikkel és emberi helytállásukkal a magyar nemzeti és kulturális közösség kohéziós erejét és öntudatát is előmozdítják. * A Művelődési Minisztérium és a Magyarok Világszövetsége fogadást adott a kiállításon részt vevő és a megnyitóra Budapestre érkezett művészeknek, akiket Köpeczi Béla művelődési miniszter üdvözölt. A művészek a kiállítás ideje alatt ellátogattak több kulturális intézménybe is. Lapzártakor — a kiállítás első két napján — több mint tízezer néző tekintette meg a tárlatot. A kiállítás megnyitója 4
