Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-14 / 10. szám
a pincéből hallatszó döngő lépteket, mint az azóta eltelt éveket. Egy, kettő, három... huszonegy, huszonkettő, a huszonháromnál már koccintunk a narancsital színű, áfonya ízű borral a múlt évi eredményre. — 60 millió tiszta nyereség — csóválja a fejét hitetlenül, büszkén az öreg, s veri az asztalt kezével, hogy engem is meggyőzzön, pedig én már tudom is, hiszem is a zárszámadási eredményeket. — A gyerekeket kitaníttattam, bementek már a faluba, csak mi vagyunk itt, ő — bök az asszonyra —, meg a kutya, a tyúkok, no és a malacok. Zárd be őket! — veti oda s kezével már újra dobol az asztalon — 60 millió — magyarázza — pedig csak 38 volt a terv. Ebben az évben már 51-et terveztünk, akkor annyival több is lesz. Pörköltet főztem a zárszámadáskor, megállt a kezemben a kanál, amikor hallom, százmillió árbevétel csak a háztájiból. Na persze, én is leadtam tizenkilenc kocát, a nyugdíjhoz nekem is jól jött, mert az azért nem olyan sok. Föl is szólaltam a gyűlésen, s meg is fogadták a tanácsom, azóta már földig ereszthető hátsó platóval járnak a teherautók fölvásárolni a malacot. Mi, öregek, nem bírjuk már földobni, ha meg rakodót fogadnánk, őt is meg kellene fizetni, akkor mi marad nekünk?! A holdvilágította dűlőúton visszatérőben Szegedre, még néhány számot megtudtam az elnöktől: évente hétezer sertést vásárolnak föl a háztájiból, a takarmányt a tsz adja, a tápot is ők szerzik be, és amióta Maróti Nándor javasolta, valóban földig ereszthető platóval járnak a téesz teherautói, beszállítani a malacot a csongrádi tanyákról. * Gádoros, Eperjes, Fábiánsebestyén, Árpádhalom. 35 kilométer átmérőjű kört írnak le a Pankotai Állami Gazdaság falvai Szentes körül. Zana Sándor háztáji agronómus Gádoroson lakik, huszonkilenc kilométerre a központtól. Jó előre figyelmeztetnek, csak 12 és 1 óra között keressem, különben kinn van terepen. Jár-kel, tanácsokat ad, malacot vesz, helyez ki a háztájiba, fölvásárol, majd ellenőrzi az exportra induló szállítmányokat. — Sok csalafinta dolog becsúszna, ha nem így tenném — mondja, amikor két rakodás között sikerül végre elcsípnem. Kétszáznyolcvan kistermelővel áll kapcsolatban, akik átlagban ötven malacot hizlalnak négy hónap alatt, évente két turnusban százat. — Az irodát nem nekem találták ki — magyarázza, s már nógat is az indulásra. Fábiánsebestyénben Molnár Imréék kilencven-százhúsz darabot adnak le évente. Egy kiló hús előállításához négy kiló takarmányt ad a gazdaság. És nem pénzben fizetnek, hanem a meghizlalt sertéssel. Segíti és ösztönzi őket a nagyüzem — mert ha nem tenné, a malacain túl kellene, hogy adjon, 700, 1200, 1300 férőhelyes telepük van, s ma egy olyan telep, ahol 10—12 ezer darabot tudnának fölhizlalni, 300 millió forintnál is többe kerülne. Esik az eső, bosszús vagyok miatta, mert napsütésben olyan Zsámbok, mint a tükörként ragyogó tenger. Fólia, fólia hátán — a házak mögött legalább négy sátor, s az áttetsző anyag, a vízfüggöny mögött hajladoznak az emberek. — Évente legalább 25 vagon paprika — mondja kalauzunk, Sára Ferenc, a Vácszentlászlói TSZ háztáji agronómusa. — Mindebből a tagoknak és az üzemnek is megvan az évi 4 millió forint árbevétele. A TSZ önköltségi áron palántát ad, a szervestrágya mázsáját 15 forintért házhoz szállítja. Sőt a szokásokat is alakítja. Szeretné a háztájiban leváltani a kevésbé kelendő fajtákat, mert a hagyományos zsámboki „Bogyesz” (a bogyiszlói és a cecei fajta keveréke) túl csípős, exportálni lehetetlen, ezért, aki már a húsos „Fehérözönt” termeli, egy forinttal többet kap érte. Frissen gereblyézett udvar a kétszintes ház mögött, hat fóliasátor, egyenként 200 négyzetméter alapterületűek. Éppen most ültették ki a palántákat, 1500—1600 darabot egy sátorba Bálint Mihályék. — Kegyetlenül nehéz munka — így a gazda — de szenvedély, mint a dohány. Aki egyszer rászokott, már nem tud róla lemondani. A palántát is mi neveltük, a zsámboki ember nem bízik meg senkiben, mert a palántát úgy kell dédelgetni, mint a koraszülöttet. Ha nem vagyok résen, május végére itt nincs egy szem paprika sem! Különben 5—10 kilót is leszedünk négyzetméterenként. Ügy négy éve, amikor épült a ház, nagyon jó ára volt a paprikának, abból futotta a második emeletre is. * Budapesten, az Agrárgazdasági Kutató Intézet szociológiai osztályán Halász Péter főmunkatárs témája: a háztáji gazdaság léte, jövője a magyar népgazdaságban. — Sokan félreértik, pedig a nagyüzem és kisüzem kapcsolata semmiképpen sem hasonlítható a hajdani nagybirtokhoz és kisbirtokhoz, — kezdi kérdés nélkül is a beszélgetést. — Azokban csak annyi volt a közös, hogy ugyanaz a varjú dézsmálta rajtuk a kukoricát. Viszont ma ott jó a kisüzem, ahol a nagyüzem is. A nagyüzemi terület egynegyedén olyan terméket állítanak elő, ami a háztáji gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen. Az is érdekes, hogy ez a fogalom már egyre kevésbé kötődik a parasztsághoz. Felméréseink szerint a kistermelőknek már több, mint fele ipari munkás és az ipari munkásságnak majdnem ötven százaléka foglalkozik kistermeléssel. — Sokan mondják, hogy a fiatalok már nem lesznek hajlandók a hivatalos munkaidőn túl is dolgozni odahaza ... — Én nem hiszem, csak másként csinálják majd, mint elődeik. A Szigetközben, Cikolán hallottam egy öreg parasztembertől a következő tanulságos történetet: „Három fiam van, amíg idehaza voltak, azt sem tudták, hány malac van az ólban. Az első fiam megnősült, már teli van nála is az ól. A második most készül a lakodalomra, már kéri, hagyjak meg neki is egy malacot anyakocának. Ä harmadik még itthon van, menjen, kérdezze csak meg tőle, hány malac hízik az ólban? ö még nem tud rá válaszolni.” Szóval, én nem hiszem, hogy abbahagyják. Szakosodni fognak, eltűnnek a régi, hagyományos paraszti porták, ahol minden volt, de mindenből csak egy kicsi. Egy valamit választanak, de azt gépesítik, nem fognak belerokkanni, és többet termelnek majd, mint mi. — Még mindig nem értem, miért kell mindezt szociológusnak vizsgálni? — Pedig egyszerű. Földeákon egy termelőszövetkezeti nyugdíjas igen örült nekem. „No, végre, most már nem csak a kistermeléssel, de a kistermelőkkel is foglalkoznak.” És igaza volt, mert az előbbi már beilleszthető a szocialista népgazdaságba, az utóbbival még esetben nem tudunk mit kezdeni. PERJÉS KLARA 11
