Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-14 / 10. szám

Gazdák a ház táján

Az Urgedombról Maróti Nándor már láthatta a vén Mercedest, de nem érdekelte az elnök, mert elkóboroltak a malacok. Sűrűsödik az este, ahogy közeledünk a tanyához, kezemben a papír, rajta a cím: Üllés, Árpád dűlő 124. De akár el is dobhattam volna, mert a forráskúti Haladás Termelőszövetkezet elnöke bizton vezeti a kocsit a homokon, itt született, ki tudja hányszor tette meg az utat a gazdáinál is korosabb tanyáig.

— Jó hogy jöttek — mondja az öreg — segítsenek összeterelni őket! — A rekedt, bor-, vagy porlepte hangban érzem az ugratást, kezével már tessékel is beljebb. — Ügyis hazatalálnak a besték, a mogyoróbokroknál sohasem merészkednek tovább.

Szalonna, kolbász, hagyma, és kerek, puha kenyér kerül az abroszra. Csöndben, észrevétlen, mintha a feleség ott sem volna, pedig ő tette az asztalra. „Mint régen” — gondolom, és házigazdánk megérzi, mert a kimondott szóval már azokat az időket idézi.

— Viharsarok, úgy hívták ezt a tanyasort, a legtovább tartottunk ki, csak utolsó nap írtuk alá a belépési papírt. Mikor megtettem végre, az agitáló azt mondta: „No, Nándi bácsi, erre iszunk egy pohár bort.” „Én, magukkal? Soha!”

Föláll, fogja a tölcsért, veszi az üveget, és a konyhaajtóból visszaszól:

— Klárika, a találkozásunkra azért elfogad egy ital bort?

Azzal becsukja az ajtót, ránkhagyja a csöndet. Az asszony hátat fordít, mintha dolga lenne, matat a tűzhely körül. Ügy számoljuk

1. A vácszentlásilói Zöld Mező Termelőszövetkezetben előkészítik a palántákat a kisgazdaságok fóliasátraiba való átültetésre

2. Itt a palántákat a frissen épült ház padlásán nevelik

3. Sára Ferenc háztáji agronómus „szakmai értekezletet” tart az asszonyoknak

4. Bálint Mihály

5. Halász Péter szociológus

6. Fóliasátrak a zsámboki porták mögött

FOTO: APOSTOL PÉTER

MIÉRT VAN SZÜKSÉG BAKSAIRA?

ezt nem oldjuk meg, méghozzá, sürgősen, akkor az újítások, találmányok jelentős része elvész. Ezt tudomásul kell venni!”

— Nálunk már volt rá eset — és ez példa nélküli Magyarországon —, hogy az ötlet és a piaci értékesítés között csak három hónap telt el. Egy szarvasi főiskolai adjunktus, egészen fiataí emberke, állított be hozzánk egy úgynevezett diagnosztikai mérőműszerrel. Persze, a műszer csak papíron volt meg, de így is látták a szakembereink, hogy jó dolog: "megbontás nélkül lehet vele vizsgálni a rakoncátlankodó Diesel-motorokat, s pillanatok alatt kiderül, hol a hiba. Ez volt 1982 tavaszán. Megkérdeztük a GELKA-t, az egyik tagvállalatunkat, érdekii-e a dolog. Mondták: igen, 1984-re biztosítanak rá gyártási kapacitást. Erre mi nem várhattunk, kerestünk inkább egy gazdasági munkaközösséget, és negyed év múlva, augusztusban, a Bábolnai Napokon, már 1500 műszert adtunk el, darabját körülbelül 4500 forintért.

— Vagy egy másik példa arra, hogy milyen a mi „körkörös” módszerünk. Azért körkörös, mert mi felkutatjuk az újdonságot, aztán visszük szabadalmaztatni, aztán megkeressük a gyártót, és végül, amikor a termék elkészül, gondoskodunk a reklámról, megszervezzük az értékesítést. Na, de én a Phytowax nevű szerről akartam beszélni. Ez egy olyan folyadék, amelyik a növények vízpárologtatását csökkenti. Amikor először kipróbáltam, méghozzá otthon a karácsonyfánkon, szememszám elállt a csodálkozástól. A szokás ugyanis az, hogy a fenyő karácsonytól újévig álljon a lakásban. Eközben azonban rengeteg vele a baj, mert már másod-harmadnap elkezdi hullatni a tűit. No, megszórtam a mi fánkat a Phytowaxszal, aztán vártunk: mi lesz. Hát az lett, hogy egy tű nem sok, annyi sem hullott le, aztán kidobtuk a fát az udvarra, február közepéig ott állt, de amikor elvitte a szemetes, akkor is megvolt még minden levele.

— Karácsonykor piacra dobtunk a Phytowaxból ötezer flakont. Mint a cukrot, úgy vitték, mert nagyon sokféleképp használható. A legfontosabb: a melegházból vagy a fóliasátorból való kiültetés után a palántákat be kell vele permetezni, így öt-tízszer jobban bírja az átmenetet, mint a kezeletlen növény. Aztán: ha nyaralni megyünk, nem kell a szomszédokat megkérni, hogy öntözzék a szobanövényeinket. Utazás előtt csak meg kell őket szórni, aztán két hétig feléjük sem kell nézni.

Félve kérdezem meg, búcsúzóul, hogy mi ebből az egészből Baksai Antal haszna, hiszen erről nálunk egy kissé túlontúl szemérmesen szólnak az emberek, legalábbis az újságírónak. De ő erre is szabatos-pontos választ ad: a nyugdíja — a termelőszövetkezeti elnöki és a bábolnai kukoricatermelési rendszer másodállásos vezérigazgatói jövedelme után — havi 11 600 forint. Ehhez kap még a Pannóniától havi ötezret. És amikor faggatom, mire költi a pénzt, kivisz a szőlőjébe, megmutatja a víkendházát — ott szokott dolgozni, az Abaligeti dűlőben —, aztán visszakocsizunk a városba, ott megállunk két szomszédos villa előtt, ezekben lakik két lánya a férjével meg a négy unoka. Ez utóbbiak is lányok, a legifjabb hat, a legidősebb tizenkét esztendős. Mint az orgonasípok. És miután mindezt megmutatta, csak akkor válaszolt a kérdésre, mire megy el a sok pénz: „Mi tagadás, szoknyára kell!” G. L.

10