Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-30 / 9. szám
Papp Laci sem varázsló FOTO: ZÁHONYI IVAN A magyar ökölvívók nagy sorozata — még 1928-ban — Amszterdamban kezdődött, Kocsis Antal győzelmével, s egészen Rómáig, hét olimpián keresztül minden alkalommal avattak magyar bajnokot a szorítóban. De azóta ' csak Gedó György bizonyult legjobbnak — még Münchenben — bár a három olimpián veretlen maradt, legendás hírű Papp László szövetségi kapitányi működése első felében határozott fejlődés mutatkozott. Súlyemelésben Földi Imre és Veres Győző korszaka hozott érmes helyezéseket. Los Angeles előtt nincs biztos név, nincs biztos tipp a két egykori sikersportágból. Megfakult az ökölvívás és a súlyemelés magyar képviselőinek nemzetközi tekintélye, nem tart tőlünk a külföld, s nem elégedett a teljesítményekkel a magyar sport vezetése sem. A Magyar Olimpiai Bizottság év eleji ülésén is bírálták a két sportágat. A két sportág szakvezetői sincsenek rózsás hangulatban az 1984- es Los Angeles-i olimpia előtt... Papp László, az ökölvívók szakvezetője: — Ha most kellene csapatot hirdetni, csak két-három legényt ajánlanék. Szerencsére van még csaknem másfél esztendőnk. Ezalatt, ha csodák nem is történhetnek, mindenképpen előbbre juthatunk. Orvos András, a súlyemelők vezető edzője: — Üj kerettel, többségében fiatalokkal, újszerű felkészülésbe kezdtünk. A lényeg, hogy az eddigi konflistempó helyett expresszvonat sebességével haladjunk. Akadnak tehetségek, az olimpiáig több fiatal előléphet. Papp László az ökölvívóknál meghúzta azt a bizonyos nadrágszíjat. Versenyző korában híres volt, mennyire tud összpontosítani, készülni, mennyire fegyelmezetten él. — Tisztáztam a fiúkkal, hogy a válogatottság nem kötelező — mondotta. — Amikor először összetalálkoztam az új keret tagjaival, egyértelműen tudomásukra hoztam, hogy, ha nem is zárdanövendék módon kell élniök, de minden eddiginél nagyobb fegyelemre, több akarásra van szükség. Mindenki nyilatkozhat, vállalja, vagy sem. Aki viszont marad, az kösse fel a „fehérneműt”, mert nincs irgalom. Szeretném, ha megértenék, olimpiára nem lehet úgy felkészülni, hogy az utolsó hónapban majd megfogadok mindent. Egy ilyen csodás eseményre legalább két év következetes edzése szükséges. Ügy tűnik, megértették, mert az'eltelt két hónap tanúsága szerint nincs probléma. Papp László Gönczivel iskolázik Orvos András 1968-tól a súlyemelő-válogatott edzője, Los Angelest szánja utolsó fellépésének. — Eltávolodott tőlünk a világ élvonala, a szovjet és a bolgár súlyemelők káprázatosán fejlődtek. Mi sajnos kisebb léptekkel haladtunk, s így a távolság mindig nőtt. Ügy gondoltuk, hogy a rendelkezésünkre álló kevesebb versenyzőt módszeresen, hosszú távra készítjük, nem pedig szaünalángszerű fellobbanás a célunk. Most reményteljes fiatalok jelentkeztek, velük megpróbáljuk a gyorsabb előrelépést. A szovjet és a bolgár emelőknek Los Angelesben sem kell rettegni tőlünk, de azok, akik az utóbbi időben legyintettek ránk, biztos, hogy újra megtanulnak tisztelni bennünket. De kire, kikre is számíthatunk Los Angelesben? Érdekes, hogy mind a két sportágban korábban a „kicsi a bors, de erős” elmélet uralkodott, vagyis a kisebb súlyokban rendelkeztünk nagyágyúkkal. Az ökölvívók utolsó olimpiai bajnoka 1972-ben a 48 kilós testsúlyú Gedó György volt, a súlyemelőknél az 56 kilós Földi Imre volt a világsztár, s rangot vívott ki magának az 52 kilós Kőszegi, Oláh, valamint Hornyák is. A Los Angeles-i jelöltek között viszont nincs nagy csillag a kicsik között. Még az is elképzelhető, hogy a legkönnyebbek kategóriájában ökölvívásban és súlyemelésben sem lesz magyar résztvevő. Ugyanakkor meglepetésre kész, erőteljes, jól megtermett fiatalemberek jelentkeztek. Mint például az ökölvívó Alvics Gyula. A maga 90 kilójával egyetlen deka felesleg nélkül olyan, akár egy bronzszobor. Kemény, mint a szikla, mozgékony, mint egy könnyűsúlyú. A lehető legkomolyabban gondolkodó és készülő ökölvívó, aki egy pillanatig sem titkolja nagy terveit: — A külföldi szakemberek már 1981-ben, Tamperében esélyesnek ítéltek az Európa-bajnoki címre, sajnos nem lett igazuk — mondotta Alvics —, Münchenben, a világbajnokságon is többet reméltem a nyolc közé kerülésnél. Nem bánkódom, úgy érzem, most jönnek a nagy éveim. Májusban a bulgáriai Európa-bajnokságon az érem a cél, s ezután 1984-ben, Los Angelesben kell elérkeznie a csúcspontnak. Minden percemet az olimpiai felkészülés szolgálatába állítottam. Folytathatjuk a sort Jacsó József súlyemelővel. Az 1962-ben Diósgyőrött született sportoló testsúlya 110 kiló. — Az eddigi legjobb eredményem 375 kiló, ettől nem lesz ideges egy vetélytársam sem — mondotta Jacsó. — De bizonyára nem lennének ilyen nyugodtak, ha ismernék terveimet. Nem szeretnék nagy kijelentéseket tenni, így csak annyit mondok, hogy 1984-re a 400 kiló fölé kerülök. (Tervekből, sajnos, nem rendeznek olimpiát — a szerk.) Az idei év a kiválasztottak újabb nagy szűrősorozatának' esztendeje. Ökölvívásban és súlyemelésben egyaránt 20—20 versenyző található a keretekben. A versenyzők nagyszabású nemzetközi erőpróbákon vizsgáznak, s a tapasztalatok alapján az év végén már lényegesen kevesebben remélhetik az olimpiai kiküldetést. Az ökölvívás jelöltjei: Váradi és Botos (51 kg), Farkas, Kincses (54 kg), Gönczi (57 kg), Turu (60 kg), Bácskái, Magyar (63,5 kg), Danyi (67 kg), Hranek, Schubert (71 kg), Bakos, Füzesy (75 kg), Csépányi, Erős (81 kg), Alvics (91 kg), továbbá Lévai és Somodi (91 kg felett). Közülük Váradi és Lévai bronzérmet nyert a moszkvai olimpián, Somodi az 1979. évi kölni Európa-bajnokságon volt ezüstérmes. Danyi hétszeres magyar bajnok. Turu nagy reménység, Kincsesben sok van, elsőéves felnőtt. Nemzetközi klasszist jelent Hranek és Schubert, s külön említést érdemel a 18 éves Erős (Paks), aki a fiatalok között mindent megnyert, s élete első felnőtt mérkőzésén döntő fölénnyel verte a válogatott Csépányit. Súlyemelő olimpiai kerettagok: Babarczi (52 kg), Oláh (56 kg), Romhányi (67,5 kg), Barsi, Imrő, Kertész, Király, Rosanits (82,5 kg), Balázsfi, Kovács J., Kovács Gy., Mandzák, Szanyi (90 kg), Baczakó, Bökfi, Hlavati (100 kg), Jacsó (110 kg), Réti (110 kg felett). Baczakó, aki Moszkvában a 90 kilósok között nyert olimpiai bajnokságot, súlycsoportot váltott, 100 kilóban olimpiai kiküldetése is veszélyben forog, mert fiatal vetélytársai törnek a skalpjára. Hlavati ifjúsági világbajnok volt szakításban, de lendülete megtört, Romhányi, Barsi, Imrő, Kertész, Rosanits, Balázsfi, Szanyi, Bökfi és Jacsó képviseli azt a fiatal korosztályt, amely a jövőt illetően komoly reményeket ébreszt. Mi lehet az olimpián? Papp László: — Nem ígérek bajnokokat, mert nem vagyok varázsló. Azt viszont bátran kijelenthetem, hogy jól felkészült ökölvívók utaznak majd Los Angelesbe, akikkel nem fogják „felmosni a szorítót”. Az amerikai, kubai és szovjet ökölvívók fölénye várható, vitán felül náluk található a legtöbb nagy egyéniség. Ha két, bármilyen ötvözetű érmet sikerül nyerni, elégedett leszek, de nem szidom össze egyik legyőzött magyart sem, ha szívvel lélekkel küzd és becsülettel kap ki. Ez ugyanis olyan sportág, hogy az egyiknek nyerni kell — és a jobbtól kikapni nem szégyen. Orvos András: — Éveken át versenyben voltunk a nemzetek rangsorának harmadik helyéért, most az ötödikért is küzdeni kell. Az eredmények jelentős fokozásával, az országos és a világrekordok közötti lényeges különbség csökkentésével remélem, hogy újra a harmadik helyért indulhatunk majd harcba. Óriási változás lesz a legjobb magyar eredményekben, már 1983-ra rekordesőt ígérhetek, 1984-re pedig olyan teljesítményeket, amelyekről ma még szinte illetlenség volna kilókban beszélni. Különben a Los Angeles-i porondot a szovjet és a bolgár versenyzők uralják majd — véleményem szerint álomvilágcsúcsokkal! BOSKOVICS JENŐ 26
