Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-30 / 9. szám
Egy nyitott gazdaság számára „hátsó udvar” az egész világ — ez a közhelyszámba menő megállapítás Magyarországra különösen vonatkozik. Olyan ország, amely nemzeti jövedelmének körülbelül a felét a külkereskedelmen keresztül realizálja, fokozottan kell, hogy figyelje: mi történik eme „hátsó udvarban”, milyen folyamatok segítik, vagy éppen hátráltatják a munkát. A vevők és eladók viselkedése, szándékai — mivel a kis ország munkájának tényleges eredménye ily nagy mértékben függ tőlük — meghatározóak az életszínvonalra, a következő évi termelésre Tavaly ezek a külső körülmények újabb terheket raktak a magyar népgazdaság vállára. Az ábrán látható, hogy a cserearányok (az export és az import árak egymáshoz viszonyított aránya) 1973 óta folyamatosan romla-Az export- és importárak alakulása nak, a két árszínvonal közötti olló folyamatosan nyílik. Logikusan következik ebből, hogy csupán az elért eredmények megtartásához is évről évre több munkát, több terméket kell áldozni — és nincs okunk feltételezni, hogy ez a folyamat a közeljövőben gyökeresen megváltozna. Különösen nehézzé válik a gazdasági helyzet egy olyan ország számára, ahol a célok között szerepel a törekvés, hogy a világpiac hullámzásait és kedvezőtlen tendenciáit lehetőleg ne közvetlenül hárítsák át a lakosságra, hanem fékezve, megválogatva (mostanában közkeletű csúnya szóval) a „begyűrűzés” hatásait. Ilyen körülmények között figyelemre méltóak azok az eredmények, amelyeket a magyar gazdaság 1982-ben elért. A legfontosabbak: a nemzeti jövedelem csekély ütemben, MUNKÁNK EREDMÉNYE de növekedett; a lakosság fogyasztása fél százalékkal növekedett; a reáljövedelem nem csökkent a megelőző évhez képest; a nemzetközi áruforgalom egyik legérzékenyebb részében, a nem rubel elszámolású országokkal folytatott kereskedelemben mintegy 400 millió dollárnyi aktívum keletkezett; a külföldi fizetési kötelezettségeinket teljesítettük. Az ipar termelése a tervezett 2—2,5 százalékkal szemben 1—1,5 százalékkal haladta meg tavaly az 1981-es szintet. Lehetett volna több is — de a világméretű dekonjunktúra miatt csökkent a külföldi rendelésállomány jó néhány ágazatban. A legkényesebb helyzetbe a vas- és alumíniumkohászat és a vegyipar néhány ágazata került: ezek termékeinek értékesítéséből 110 millió dollárral volt kevesebb bevétele az országnak, mint egy évvel azelőtt. Ezekben az ágazatokban további korszerűsítések révén igyekeznek versenyképesebb termékeket előállítani. A KGST-országokra irányuló kivitelünk viszonylag dinamikusan, mintegy 5 százalékkal nőtt, de ez is elmaradt várakozásainktól. Az idei esztendőben is az a feladat, hogy megkíséreljünk alkalmazkodni a világpiac szorító feltételeihez: olyan fizetőképes keresletet kutassunk fel, ahová szállítani tudunk — pontosabban: olyan árukat piacra dobni, amelyek iránt fizetőképes kereslet mutatkozik. Ez. utóbbi sok esetben megköveteli a vállalatoktól, hogy rugalmasabban alkalmazkodjanak a tényleges igényekhez, gyorsan „váltsanak”, szolgálják ki jobban a piád követelményeket. Kulcsfontosságú volt tavaly is a mezőgazdaság termelése, az élelmiszeriparral együtt. Rekordtermés volt gabonából. Ebben különösen nagy szerepet játszott a kukorica világszerte is tekintélyesnek számító termésátlaga: 6,8 tonna hektáronként. Nagyon sok gazdaság ért el 10 tonnánál magasabb hektáronkénti terméseredményt. Az egy lakosra jutó hústermelés tavaly megközelítette a 160 kilogrammot — ezzel a világ első öt országa között vagyunk. Nőtt a sertés- és a szarvasmarha-állomány, de a kisállatok száma is. Az egy tehénre jutó átlagos évi tejtermelés elérte a 4000 litert. A jó eredmények ellenére ez az ág is gondokkal küzdött: komoly gondot jelentett néhány mezőgazdasági termékünk exportálása. Az árak jó néhány területen leestek: egy év alatt negyven dollárral esett a búza tonnánkénti ára; 44 dollárral a kukoricáé; a vágómarháé több, mint 150 dollárral. Az ebből eredő veszteségeink meghaladták a 150 millió dollárt. A mezőgazdaság kísérletet tett saját költségeinek csökkentésére. Kevesebb energiát használt fel ez az ágazat és különösen csökkentette a szénhidrogének felhasználását.
