Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-30 / 9. szám

IMül&ÍS KÉT KONGRESSZUS KÖZÖTT A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1983. április 12-13-i ülésén - széles körű előzetes vita után - elemezte a XII. kongresz­­szus óta végzett munkát, az eltelt időszak tapasztalatait és a szükséges módosításokat. Kádár János, az MSZMP KB első titkára foto: mti A Határozat bevezetője így fo­galmazza meg a fő célokat: a bel­politikában a szocialista társadal­mi viszonyok, a nemzeti egység, a szocialista demokrácia fejleszté­se. A gazdaságpolitikában — a mi­nőségi tényezők kibontakoztatásá­val — a népgazdaság egyensúlyá­nak javítása, az elért életszínvo­nal megőrzése. A külpolitikában: hozzájárulás a béke megvédéséhez. E célok eléréséhez szükséges az irányítás és a végrehajtás gyenge pontjainak folyamatos feltárása. Külpolitikánk A külpolitikai részben hangsú­lyozza a határozat, hogy nemzeti érdekünk a béke ügye, földré­szünk megszabadítása a nukleá­ris fegyverek minden fajtájától. „A jelenlegi nemzetközi helyzet­ben alapvető kötelességünk, hogy gondoskodjunk népünk biztonsá­gáról.” A határozat egyik jellem­zője, hogy nem enged teret sem­miféle pesszimizmusnak, a vég­zetszerűség napjainkban divatos, fekete hangulatának. „A nemzet­közi feszültség éleződése ellenére, az emberiséget fenyegető legfőbb veszélyeket el lehet hárítani, a vi­lágháború nem elkerülhetetlen.” A feszültség növekedését az vál­totta ki, hogy a nyugati hideghá­borús körök szeretnék felborítani a katonai egyensúlyt és befagyasz­tani a kialakult kapcsolatok min­den fajtáját. Nemzeti érdekünk a szövetségi hűség, hiszen a szocia­lista közösség a béke oldalán van. A kis népnek is megvan a felelős­sége a maga helyén, nem szabad túlbecsülni, de nem is kell lebe­csülni saját szerepünket. Mi a nemzetközi helyzet kedvezőbbé válásához hazai építőmunkánk eredményeivel és nemzetközi, gaz­dasági, politikai és kulturális kap­csolataink minden oldalú bővíté­sével, nyitottságunkkal járulha­tunk hozzá. Belpolitikánk Társadalmi rendszerünk — a törvényesség, a közrend, a köz­­biztonság — szilárd; belpolitikai­­helyzetünk kiegyensúlyozott. Mindez azért is lényeges, mert a feltételek megnehezedtek a nö­vekvő nemzetközi feszültség, a tő­kés világgazdasági válság hatása miatt. A hazai gazdaság áttérése a fejlődés intenzív szakaszára megmutatta a gyengeségeket is. A központi irányítás lassan és rugalmatlanul alkalmazkodott az új jelenségekhez, aminek követ­keztében elodázódott a megfelelő válaszok kimunkálása. Sok gondot okoz a fegyelmezetlenségek iránti elnéző magatartás a végrehajtás­ban. Következményeképpen növe­kedett az anyagiasság, a korrup­ció. Nem lehetünk elégedettek a demokratizmus fejlődésével. En­nek jele például, hogy a fiatalok egyes csoportjainál passzivitást és cinizmust tapasztalunk. A határozat megjelöli a kiutat: folytatni kell, ami bevált; minde­nekelőtt a társadalmi csoportok közötti szövetség politikáját, a kö­zös érdekek optimuma alapján. Nagy figyelemmel kell lenni a munkásosztály és a parasztság problémáira és emellett nagy gon­dot kell fordítani az értelmiség kezdeményező szerepének fokozá­sára. Segíteni kell az ifjúságot a pályakezdés nehézségeinek leküz­désében, az önálló otthon megte­remtésében. Szükség van válasz­tási rendszerünk továbbfejleszté­sére, a népképviseleti szervek ha­táskörének bővítésére. Ez a társa­dalmi és tömegszervezetek, a Ha­zafias Népfront, a szakszervezetek felelősségének növelését igényli. Gazdaságpolitikánk A határozat reálisan elemzi a gazdasági helyzetet. „Nem bizo­nyult megalapozottnak az a felté­telezés, hogy a hetvenes évek ele­jére jellemző kedvező pénz- és hi­telviszonyok tartósak maradnak, a számunkra kedvezőtlen hatások pedig mérséklődni fognak, és vi­szonylag rövid idő alatt ellensú­lyozhatok lesznek. A fűtőanyag­felhasználásban a kőolaj magas aránya, a szén háttérbe szorulása, az atomerőmű építésének késése hátráltatta az energiafogyasztás szerkezetének gyorsabb és gazda­ságosabb megváltoztatását. Nem igazolódott az adriai kőolajveze­ték megépítésének szükségessége. Mindennek következtében külföl­di adósságaink a gazdaságilag cél­szerűnél nagyobb mértékben nőt­tek.” Ilyen körülmények között különösen jelentős, hogy sikerült fenntartani az ország nemzetközi fizetési képességét. „Az eladóso­dási folyamat lelassult, majd 1982- ben megállt. Biztosítottuk a gaz­daság nyersanyag- és energiaszük­ségletének kielégítését. A munka­erő-kereslet és -kínálat összhangja javult, a költségvetés hiánya csök­kent. Mivel a termelés hatékony­sága nem kielégítő mértékben ja­vult, a népgazdaság egyensúlyá­nak javítását elsősorban a beruhá­zások visszafogásával és a lakos­sági fogyasztás korlátozásával tudtuk elérni, ami hosszabb távon nem járható út.” A megoldás útja: a termelés ha­tékonyságának emelése; a bevált ipar- és agrárpolitika folytatása. A gazdaságirányítási rendszert úgy kell fejleszteni, hogy — figye­lembe véve a népgazdasági terv, valamint az áru- és pénzviszonyok összekapcsolása, a piac aktív sze­repét — tegye lehetővé az önálló és felelős vállalati döntéseket. Amikor világszerte, a legfejlet­tebb országokban is, súlyos mun­kanélküliség nyomasztja az embe­reket, fontos az a megállapítás, hogy hazánkban a foglalkoztatott­ság teljes és azt a jövőben is min­den eszközzel fenn kívánjuk tar­tani. A lakosság életkörülményei javultak, a nehezebb körülmények közt is kiegyensúlyozott volt az áruellátás. Ez nem jelenti azt, hogy az életszínvonalat változat­lan szinten tudtuk tartani. „Ja­vult a jövedelmi színvonal azok­nál a családoknál, ahol az elmúlt időszakban többletjövedelmet ér­tek el, vagy új kereső állt munká­ba. A családok döntő hányadánál változatlan maradt a jövedelmi és a fogyasztási szint. Romlott a hely­zet azoknál a családoknál, ame­lyeknél a munkabér jellegű jöve­delem nem tartott lépést a fo­gyasztói árak emelkedésével. A gyermekes családoknál az egy fő­re jutó reáljövedelem valame­lyest csökkent.” Az árak emelked­tek, a szolgáltatások terén is sok volt a fogyatékosság. Arra kell törekedni, hogy az idei megtorpanás után, a hatodik ötéves terv hátralevő idejében szo­lid mértékben növekedjék a lakos­ság reáljövedelme. A szűkösebb anyagi lehetőségek mellett is töb­bet kell tenni a környezet- és ter­mészetvédelemért, „Nagy fontos­ságú nemzeti és társadalompoliti­kai kérdésként kell kezelni a né­pesedési helyzet alakulását. A szü­letésszám növelése érdekében ja­vítani kell a gyermeknevelés anya­gi, szociális és egészségügyi felté­teleit.” Olyan terület- és településfej­lesztésre van szükség, amely job­ban segíti az életképes települések erősödését, mérsékli az életkörül­ményekben meglevő indokolatlan különbségeket, javítja a társadal­mi közérzetet. Kulturális politikánk Mindez, az ideológia és a műve­lődés terén is nagy erőfeszítéseket igényel. Egyetlen kérdést emelünk ki a fontos megállapítások közül: a nacionalizmus újraéledésének gondját, amely Kelet-Európa né­peinek a múltban is tragédiákat okozott. „Nemzetünk felemelke­dését, hazánk és népünk érdekeit, a Kelet-Európábán oly bonyolult nemzetiségi kérdés igazságos és tartós megoldását csak a szocialis­ta társadalom fejlődése biztosít­ja .. . Politikánkban ötvöződik a nemzeti önbecsülésünk más népek tiszteletével; nemzeti érdekeink szolgálata a népek közötti barát­ság és szolidaritás ápolásával.” A határozat egyik alapvető jel­lemzője — ami hosszú távú prog­ram is —, hogy a reális nemzeti önismeretet, a valóság hiteles fel­tárását alapvető célnak és mód­szernek tekinti, a nemzeti érzésre, a felismert nemzeti érdekekre tá­maszkodik. SZÁNTÓ MIKLÓS 2

Next

/
Thumbnails
Contents