Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-16 / 8. szám
A KÍSÉRLETEZŐ Hőgyes Endre (1847-1906) Hőgyes Endre 1847-ben Hajdúszoboszlón született. Apja — vagyontalan mesterember — nem fedezhette gyermekei taníttatási költségeit Hőgyes csakis saját erejének, tehetségének, szorgalmának köszönhette, hogy tanulmányait egyre magasabb fokozatú intézményekben folytathatta. 1865-ben a pesti egyetem orvosi karára iratkozott be. Tehetsége itt bontakozott ki igazán. Már az 1867/68. tanévben elnyerte a kórbonctan pályadíját, majd a következő esztendőben a Balassa-ösztöndíjat ítélte neki a tantestület. Ezt állami ösztöndíj is követte. 1870-ben kapta meg orvosdoktori diplomáját. Egyetemi évei után első munkahelye a Rókus Kórház volt, ahol segédorvosi minőségben kórházi szolgálatot teljesített. Nem sokáig. Egykori professzora, Balogh Kálmán nem feledkezett meg tanítványa tehetségéről, és meghívta tanársegédnek. Hőgyes így került az elméletiorvostan tanszékre, amely az akkor még működő orvos-sebész képzés kereteibe illeszkedett. Hőgyes kihasználta a lehetőséget: még az átszervezés előtt, 1871-ben megszerezte a sebészorvosi oklevelet is. 1872-ben megszűnt az önálló orvossebészi stúdium. Balogh Kálmánt a gyógyszertan tanárává nevezték ki, bár ő tanította az általános kórtant is. Hőgyes követte professzorát: képesítést nyert kísérleti kortanból is. 28 éves, amikor — az 1874/75. tanévben — meghívják őt a kolozsvári egyetem általános kór- és gyógyszertani tanszékére. Hőgyes 1883-ig élt Kolozsvárott. A tanítás, a gyakorlatok vezetése mellett részt vett az abban az időben igen élénk kolozsvári tudományos életben, s közben önálló, többnyire magányos laboratóriumi kutatásokra is jutott idejéből, erejéből. Munkakedve, sikeres tudományos dolgozatai lassan országos hírt szereztek nevének. Amikor, 1883-ban, Budapesten új kór- és gyógytani tanszék létesült, Hőgyes Endre kapta meg a professzori megbízatást. Hatalmas lendülettel fogott ahhoz a munkához, amelyhez kezdettől fogva a legtöbb kedvet érzett. Végre szabadon, „főállásban” kísérletezhetett az új orvoskari épület negyedik emeletén. Az elhelyezés szűkös és szegényes volt ugyan, gyakran még a létfontosságú vízellátás is akadozott, de Hőgyest mindez nem keserítette el. Csendes, higgadt embernek írják őt le kortársai. Húsz szorgos évet töltött a későbbi legendás hírű Pasteur-intézet szellemi jogelődjének tekinthető tanszék helységeiben. Hőgyes is azokhoz az orvosokhoz tartozott, akiket az élő szervezet minden részlete érdekelt. Balogh Rámán tanársegédeként négy év alatt tizenhét dolgozata jelent meg. Ezek közül feltűnést keltettek a vesével kapcsolatos írásai, melyekben — állatkísérletek útján — a velőállomány és kéregállomány keringésének öszszefüggéseit tárta fel. 1875-ben érdekes kísérletsorozattal magyarázta meg a fulladásos görcsök és az agyféltekék közötti kapcsolatot. Foglalkozott az embrionális és a kifejlett szervezet hasonlóságaival és eltéréseivel. Kimutatta, az immunitás jelenségét néhány kedvelt kísérleti állaton. így bebizonyította, hogy a kutya vagy a macska jodoform hatására elbódul, a házinyulat viszont az előbbiekre halálos dózis sem kábítja el. Különösen sikeresnek tekintették a kortársak az asszociált szemmozgásokkal kapcsolatos elemzéseit, amelyek mesterien megtervezett kísérletsorozatok gyümölcsei voltak. Ezeket maga Ewald is korszakalkotó munkáknak tekintette a reflexmechanizmusok felderítésének útján. Ez irányú munkálatait emberen végzett kísérletsorozattal tetőzte be. Hipnózissal, hangvillás rezgetésekkel bizonyította, hogy az emberi hallóidegvégződések és a szemizmok közötti reflexkapcsolat funkcionálisan lényegében megegyezik a fejlett látású állatokéval. A budapesti orvosegylet a bravúros kísérletezést Balassa-díjjal honorálta, miután azonban Hőgyes nem tartozott a dicsőséget szomjazó felfedezők sorába, az orvosi világirodalom Hőgyes felfedezéseiről alig vesz tudomást. Maga Hőgyes, ha egyegy problémát a maga számára megnyugtatóan tisztázott, nem sokat vesződött az eredmény idegen nyelvű publikálásával, hanem továbblépett, mert máris újabb kérdőjel kötötte le a figyelmét. Ez történt akkor is, amikor hírét vette Pasteur védőoltásainak. Pasteur 1885 októberében adott számot a párizsi akadémiának a veszett eb által okozott marás ellen kidolgozott eljárásról. Hőgyes olyan intenzitással vetette magát bele a munkába, hogy már 1886 elején túl volt azokon az eredményeken, melyek a Pasteur-féle eljárás tökéletesítését ígérték. Mert Hőgyes is akkor kezdett a mikrobák világába belépni, amikor világhírű francia társa és a német Koch. Hőgyes mindenekelőtt a kolerával foglalkozott, hiszen ez a betegség a múlt század legveszedelmesebb járványaként még a civilizált Európát is fenyegette. 1873-ban a bécsi világkiállítás alkalmából rendezett orvoskongreszszus külön tárgyalta a koleravesztegzár ügyét, s megszületett a szaktekintélyek határozata is. Mivel a járvány, úgymond a „levegőn át is terjed”, a vesztegzárakra nincs szükség. Itthon az Országos Közegészségügyi Tanács szakmai szempontból is egyetértett a vesztegzár indokolatlanságával, hiszen a magyar hivatalos szakvélemény szerint a kolerajárvány közege maga a talaj, amelybe a kolerával fertőzött egyének ürüléke kerül. A baktériumok szerepé-Negyedszázad az Operában Szívélyes mosoly, természetesség, közvetlenség — ez az első benyomása az embernek, amikor Lohengrinnel civilben találkozik. Nyoma sincs rajta annak a nyugtalan, feszült vonásnak, amelyet a sok követelmény a legtöbb művész arcára vés. Turpinszky Bélából derű árad. — Vajon minden sikerült a pályáján és mindig simán haladt előre? Elég szokatlan volna az ilyen művészsors ... — Hogy minden simán ment-e? Igen is meg nem is. Elmondja, hogy élete — ami a hivatását illeti — kissé rendhagyóan indult, s hogy miután „eltérítették” — mégis sikerült a kívánt pályára jutnia. Talán ez az ifjúkori belső győzelem határozza meg személyisége alaphangulatát ma is, negyedszázad múltán. Éppen most ünnepelték 25 esztendős tagságát az Operaházban ... — Gyermekkoromtól kezdve énekelni akartam — meséli — szüleim azonban nem érezték biztos egzisztenciának a művészéletet. Meglehetősen szokványos história: azt kívánták, válasszak tisztes polgári foglalkozást, vagyis ők választottak, mégpedig a jogot. Ez azt jelentette, lépjek olyan pályára, ahol folyton beszélnem kell, ahelyett, hogy folyton énekelnék, holott világéletemben jobban szerettem volna énekelni, mint beszélni. Ennek ellenére a jogtudományi karon becsülettel helytálltam, s cum laude végeztem. Azután egy borongós áprilisi délután beállítottam az Operaházba, hogy — próbát énekeljek. Kóruspróba folyt a színpadon és Pless László karigazgató a munka befejeztével meghallgatott. Ugye, negyedszázad távlatából nem szerénytelenség, ha elmondom: olyan jól sikerült, hogy azonnal felvett a kórusba ... Ez nem szerénytelenség, hanem tény. Amint tény az is, hogy Turpinszky Béla a kórusban csupán egy évet töltött el. Egy év múltán kollégáival a csepeli munkásoknak adtak koncertet, ő Rigoletto nagyáriáját énekelte. Történetesen jelen volt az akkori igazgató, Nádasdy Kálmán, s ott helyben „lecsapott rá”, behívta próbaéneklésre. A fiatal kórustag A jubileumi Walkür előadás után gratulál Mikó András főrendező FOTO: MTI 20
