Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-16 / 8. szám
1. Rassay Károly, Sándor Pál, Bródy Ernő 2. Eckhardt Tibor 3. Az MSZDP 1926. évi kongresszusa 4. Bajcsy-Zsilinszky Endre 5. Révai József a Komintern Végrehajtó Bizottságának tagja 6. Antifasiszta röpcédula 7. A KPM röplapja a 30-as évek közepéről REPRODUKCIÓ: SZVOBODA FERENC litikai arculata, a két forradalom tapasztalatának értelmezése, a kényszerű emigráció okozta veszteség éppúgy meghatározta, mint az, hogy a jobb- és szélsőjobboldali propaganda nemcsak a munkásmozgalmat, hanem a polgári liberalizmust és demokráciát szintén felelőssé tette a forradalmakért, Trianonért, s az antiszemitizmus is erőteljesen irányult ellenük. A magyarországi állapotoknak a nyugat-európai polgári demokráciákéhoz való hasonlítása volt a célja a Nemzeti Demokrata Pártnak, amelyet Vázsonyi Vilmos, majd halála után fia, János vezetett; a Kossuth Pártnak, amelynek élén Nagy Vince, Rupert Rezső, Vámbéry Rusztem állt; s végül Rassay Károly több nevet is viselt pártja, amely a legjelentősebb szerephez jutott közöttük. Az Esti Kurír, az Újság, a Világ, a Magyar Hírlap hirdették — többek között — e pártok felfogását. A harmincas években a baloldal új irányzatokkal, új erőkkel gyarapodott, amelyek elsősorban az agrárnépesség, a földtelenek és a parasztság érdekeit képvi - selték és a nemzeti problémákra keresték a választ. 1930-ban megalakult a Független Kisgazda Párt, majd 1939-ben a Nemzeti Paraszt Párt. E két párt olyan politikusoknak adott teret, akik nemcsak akkor, de közülük többen a második világháború után is szerepet játszottak (Bajcsy- Zsilinszky Endre, Eckhardt Tibor, Nagy Ferenc, Tildy Zoltán, Dobi István, Kovács Imre, Varga Béla, stb.). Míg a húszas években a liberális pártok adták a rendszer legerősebb, nem munkáspárti baloldali ellenzékét a parlamentben, addig a harmincas évek derekától — a Gömbössel való paktálás átmenete után — a kisgazdák vették át e szerepet. Ez időben léptek színre a falukutatók, a népi írók (Erdei Ferenc, Illyés Gyula, Kodolányi János, Németh László, Veres Péter és mások), akik az agrárszegénység, a falu mérhetetlen elesettségét, nyomorát tárták megrendítően a közvélemény elé. Írásaik nemcsak a kortárs ellenzékiséget erősítették, hatásuk máig is érezhető. Ez az új baloldal a kommunisták támogatásával 1937. március 15-én megalakította a Márciusi Frontot és követeléseit— 1848-ra emlékezve — tizenkét pontba foglalta. Ez volt az első kísérlet arra, hogy széles társadalmi öszszefogást teremtsenek a demokratikus politikai jogok, gazdasági és szociális reformok követelése alapján. 1942-ben a Történelmi Emlékbizottságban tömörült a rendszer baloldali ellenzéke, amely kiállt Magyarország hadba lépése ellen, kereste a kiutat a háborúból, szervezte az ellenállási mozgalmat a német megszállók és a harcot a nyilas uralom ellen. Ennek során 1943-ban a Független Kisgazda Párt szövetséget kötött a Szociáldemokrata Párttal, 1944 májusában — legitimista politikusokkal együtt — megalakította a Magyar Frontot. A Kommunista Párt Katonai Bizottságában Pálffy György, Sólyom László, Fehér Lajos, más oldalon viszont Bajcsy-Zsilinszky Endre szervezte a fegyveres ellenállást. A Nobel-díjas Szent- Györgyi Albert csoportjához csatlakozott a Nemzeti Demokrata Párt több tagja is. Mindez s az említetlenül maradt számos más csoport, a nácik és nyilasok elleni harc ténye, az áldozatok és mártírok, akik életüket adták az új Magyarországért — annak bizonyítéka, hogy a magyar társadalom kitermelte azokat az irányzatokat és erőket, amelyek valóban demokratizálást, nem pedig a rendszer átmentését kívánták. Ezeket azonban mindvégig gyengítette, hogy a szocialista, a polgári liberális irányzatok nem tudhattak a hivatalos politikával „versenyképes’- választ adni a nemzeti kérdésre, hogy míg egyik oldalon a politikai demokrácia programjában elhalványult az agrárprobléma, a másikon az erős szociális érzékenység könnyen érintkezett szélsőjobboldali törekvésekkel, a nemzeti kérdés iránti fogékonyság átcsaphatott nacionalizmusba. Az ellentétek mélyén az a kérdés állt, milyen legyen a háború utáni Magyarország? S noha a baloldali ellenzék egésze rendszerváltozást akart, csak egy része kívánta e változást a polgári magántulajdon rendjének felszámolásáig, szocialista jellegű átalakulásig elvinni. A körülmények folytán és szervezettségének nem kielégítő volta miatt a baloldali ellenzék nem lehetett döntő, valóban fordulatot hozó tényező 1944 októberében a tényleges hatalmat és a hadsereget kezében tartó németbarát és szélsőjobboldali vezető gárdával szemben. Amikor azonban a Horthy-rendszer összeomlott, az újrakezdés erői — súlyos veszteségeik ellenére — készen álltak és munkához láthattak. L. NAGY ZSUZSA 13
