Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-16 / 8. szám
Magyar Orvosok Tudományos Találkozója 1983. Közélet — diplomácia SZÁMON TARTJUK EGYMÁS EREDMÉNYEIT Beszélgetés Szentágothai János professzorral tett kérdésekből és reagálásokból úgy tűnt, hogy a résztvevők rokonszenvvel figyelik a magyar gazdasági reformtörekvéseket és megértik a felmerülő gondokat. — Nemrégiben Magyarországon járt az USA kongresszusi delegációja, Thomas Lantos úr vezetésével. Találkozott vele? — Igen, Washingtonban részt vettem egy találkozón, amelyet a delegáció tiszteletére adtak. Ezen a találkozón részt vett egy másik magyar származású képviselő, Ted Weiss is. Azt tapasztaltam, hogy a képviselőcsoport egyöntetűen jó benyomást szerzett Magyarországon. Úgy látják, hogy Magyarország — hála a reformtörekvéseknek — ma gazdaságilag talán jobb helyzetben van, mint sok más, a papírforma szerint valamivel „gazdagabb” ország. A jelenlegi problémák: elsősorban a pénzügyi, fizetési likviditás és az időszakonként fellépő egyensúlyhiány. Érdeklődtek, hogy a reform érinti-e a politikai struktúrákat is. Azt válaszoltam, hogy felmerült néhány államigazgatási kérdés. A törvényhozás szerepe megnövekszik, az államigazgatás differenciáltabban kezeli az állami tulajdont — megfelelően az utóbbi években kialakult vállalkozási formáknak. Természetes, hogy a gazdasági decentralizációt követnie kell a közvetítő rendszerek decentralizációjának és a demokratizmus fejlődésének. — Milyen általános benyomásokat szerzett az amerikai magyarság és az óhaza közti viszony alakulásáról? — Amerikában ennek a viszonynak azt az oldalát ismerhettem meg, amit az amerikai magyarság ápol a mai Magyarországgal. Általában úgy tapasztaltam, hogy az amerikai magyarok büszkék szülőhazájukra, örülnek sikereinknek — ezeket kissé a sajátjuknak is tartják. Úgy láttam, hogy a nemzetközi politika éleződése idején is megvan bennük a szándék a kapcsolatok ápolására és fejlesztésére. Több új elgondolást mondtak el nekem, s mindegyikük az új kapcsolati formák megteremtését szorgalmazta. Azt hiszem, mindkét oldalon készség van a kapcsolatok erősítésére, bővítésére és ez reális optimizmusra jogosít fel minket. SÓS PÉTER JANOS Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására hivatalos, baráti látogatást tett hazánkban Petar Sztambolics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének elnöke. Losonczi Pál szűkkörű megbeszélést folytatott hivatalában a jugoszláv államelnökkel, majd a Parlament Munkácsy-termében megkezdődtek a hivatalos magyar—jugoszláv tárgyalások. A megbeszélésen — amelyen a magyar és a jugoszláv tárgyaló csoport szakértői is részt vettek — Losonczi Pál és Petar Sztambolics kölcsönösen tájékoztatta egymást Ma-Kenneth Dam, az Egyesült Államok külügyminiszterének első helyettese látogatást tett Budapesten. Megbeszéléseket folytatott Nagy János külügyminisztériumi államtitkárral, a magyar—amerikai kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről, a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Az amerikai politikust fogadta Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese és Púja Frigyes külügyminiszter. * Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke a rendszeres kétoldalú kapcsolatok keretében Rómában megbeszélést folytatott Agostino Casaroli bíboros államtitkárral és a Vatikán más vezető képviselőivel. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Nyers Rezsőnek, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézete tudományos tanácsadójának több évtizedes munkásmozgalmi és közéleti tevékenysége elismeréseként, 60. születésnapja alkalmából, a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen voltak a kitüntetés átadásánál Aczél György és Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a KB titkárai. * Vas Zoltánt 80. születésnapja alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága nevében Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára köszöntötte. * Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte dr. Helmut Kohlt, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárjává történt újraválasztása alkalmából. * Hazánkba látogatott Hans Blix, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség főigazgatója, akit Szekér Gyula, az Országos Atomenergia Bizottság elnöke hívott meg. gyarország, illetve Jugoszlávia társadalmi és gazdasági fejlődésének alakulásáról, a két ország előtt álló időszerű feladatokról. A szívélyes, őszinte légkörű megbeszélésen áttekintették a két szomszédos baráti szocialista ország sokoldalú és kölcsönösen előnyös kapcsolatainak kiegyensúlyozott fejlődését. A felek egyetértettek abban, hogy magyar és jugoszláv részről egyaránt őszinte szándék van az együttműködés elmélyítésére és bővítésére. A két elnök tartalmas eszmecserét folytatott a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről is. Petar Sztambolicsot fogadta Kádár János, az MSZMP KP első titkára is. Nem volt tanárom, ám mégis az ő nevéhez fűződik egyik legemlékezetesebb előadás-élményem. A biológus szakkollégium hívta meg, egyetemünkre, hogy beszéljen agykutatásairól. Órákon át hallgattuk, órákon át faggattuk, s az útravaló, amit ott hagyott, egy életre szólt: a tudós alázatát és lelkesedését ültette el bennünk. Nyilván nem véletlen, hogy a hajdani előadás hallgatói közül ma két biológus diáktársam is abban a tudományos műhelyben dolgozik — a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Anatómiai Intézetében —, mely Szentágothai János professzor működése alatt vált világszerte elismert intézménynyé. Szentágothai János professzor ugyan nemrégiben nyugalomba vonult, ám tanítványaival ma is eleven munkakapcsolatot tart fenn. Újabb, nagy visszhangot kiváltó dolgozatai születnek az emberi agy és a tudat kapcsolatáról, egy ország érdeklődő közönsége gyarapíthatta ismereteit az emberi test anatómiáját, működését bemutató televíziós sorozata alatt. Mélyen humánus, elgondolkoztató publicisztikában szólt hozzá a házasság jelenével, jövőjével foglalkozó vitához az Élet és Irodalom hasábjain. S mindemellett — jelenlegi aktivitásának gerinceként — mint a Magyar Tudományos Akadémia elnöke tevékenykedik. Nevét ott olvashattuk a Magyar Orvosok Tudományos Találkozója védnökeinek sorában, s az apropót beszélgetésünkhöz e tisztje adta. — Mi volt az az alapgondolat amelyből e nagyszabású orvostalálkozó terve kibontakozott? — kérdeztük Szentágothai professzortól. — Amikor a hatvanas évek közepe táján az Egyesült Államokban jártam, Magyarországról kikerült kollégáimmal beszélgetve még érzékelhetőek voltak körükben a talajkereséssel járó lelki jelenségek, belső küzdelmek, ugyanakkor némi fenntartás, tartózkodás is az óhazától, a hazai tudományos élettől. Az azóta eltelt időszakban azonban kölcsönös és folyamatos volt a közeledés a magyarországi kutatók, orvostudományi műhelyek és külföldi honfitárs-kollégáink között. Kölcsönösen számon tartjuk egymás eredményeit, büszkeséggel tölt el bennünket, hogy sokan közülük magyarországi iskolából elindulva váltak nemzetközi tekintélyű tudósokká. Akadémiánk tiszteleti tagjai között is több, külföldön működő magyar orvoskutató szerepel. S rajtuk kívül ott van az a több száz — vagy több ezer? — klinikus orvos, akik amerikai, nyugat-európai, izraeli klinikákon szereztek nevet maguknak, s öregbítik a magyar orvosi iskolák hírét. Úgy gondoltuk, egy nagyszabású találkozó a szerte a világban élő, kutató és praktizáló magyar orvosokkal tovább erősítheti kapcsolatainkat, hasznos lehet minden résztvevő számára. — Holott egyáltalán nem szokványos tudományos találkozóról van szó, melyek általában egy-egy szűkebb szakterület vizsgálatával hoznak hasznot... — Mégis, meglehetősen nagy nemzetközi visszhangot váltott ki az augusztusban sorra kerülő találkozó. így igaz, a rendezvény valóban speciális, mivel nem egy bizonyos témakör, hanem magyarságunk hoz öszsze bennünket. Én azonban szakmai szempontból is sokat várok a találkozótól, s a jelentkezők számából ítélve ezzel nem vagyok egyedül. Mivel az öt szekció témamegjelölése is sok részterületet fog át, az előadók bizonyára arra törekszenek majd, hogy általánosabb, szélesebb érdeklődésre számot tartó előadásokkal álljanak elő. Megjegyzem, hogy a szakkonferenciák tömegében talán épp sokrétűségünk, átfogó jellegünk jelenthet vonzerőt, mint az a Széchenyi emléknapokon a magyar származású közgazdászok találkozóján is bebizonyosodott. — Milyen meggondolások alapján állították össze a szekcióülések témáit? — Úgy látom, hogy az orvostörténet-tudományelmélet témakör (I szekció) növekvő tekintélynek örvend. Ugyanis az orvosbiológiai kutatások is — hasonlóan mondjuk a fizikához — egyre inkább azt mutatják, hogy valahol a mélyben „minden mindennel” összefügg, az elméletek egyre komplexebbek, erős a törekvés az általános törvényszerűségek keresésére, megfogalmazására. Társadalom és közegészségügy a témája a II. szekciónak. Az élettan, kórélettan szekciót azért szerveztük, mert e területnek — köszönhetően például a Szent-Györgyi vagy a Beznák-iskolának —, szép hagyományai vannak, számos jeles magyar művelője dolgozik szerte a világban. Ugyanez mondható el a diagnosztika és gyógyszeres terápia témakörről is. az operatív diagnosztika és terápia pedig manapság rengeteg újdonsággal, nagyszerű vívmánnyal szolgál, a modern orvoslás egyik legfontosabb területének tekinthető. — Vajon van-e valamiféle jellegzetessége, megkülönböztető jegye a magyar orvoslásnak, orvostudománynak, orvostörténetnek? — Úgy hiszem, csak annyiban van ilyen, hogy alapvetően a mindenkori hazai körülmények, lehetőségek, igények határozták meg fejlődését. Azt azonban jellemzőnek tekinthetjük, hogy a magyar orvoslás története során sok a váratlan, szinte a semmiből jövő zseniális kiugrás. Hogy Semmelweis Ignácon kívül csak két példát említsek, Balassa Jánosét, az 1848—49-es szabadságharc orvosi karának igazgatójáét és Lumniczer Sándorét, aki Görgey törzsorvosa, a hadügyminisztérium egészségügyi osztályának főnöke volt. Ők már abban az időben kloroformmal altattak, holott az amerikai polgárháborúban ezt a módszert nem alkalmazták még... — Én nagyfokú nyitottságot is jellemzőnek érzek orvosainkra: a szakmájuktól távol álló, de sorskérdéseknek tekinthető témák iránti érdeklődést, a művészetek iránti erős vonzódást... — Az orvosoknak ezt a karakterét — bár hízelgő lenne ránk nézve — nem sajátíthatjuk ki. A nyitottság a széles érdeklődési kör — a hivatás jellegéből fakadóan — az orvosi habitus része mindenütt a világon. BALÁZS ISTVÁN A JUGOSZLÁV ÁLLAMFŐ HAZÁNKBAN
