Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-02 / 6-7. szám

Magyar portré Ezer esztendő a következő általá­nos ismertetőjeleket véste beléje: kemény kobak, alapos homlok, jó­­szimatú orr, rövidlátó szem, úgy­hogy a fáktól nem látja az erdőt, késélességű könyök, vaskos láb, amelyek közül sohasem áll mind­kettővel egyszerre a földön, még­sem esik soha pofára, a szíve meg egy számmal nagyobb. Lerí róla az idegen, erős európai vonásokkal. Pogánynak megmaradt, mélysége­sen vallásos típus, amely látszó­lag éjjelente véráldozatokkal hó­dol ősi bálványainak, nemzeti himnuszát azonban — ellentétben más népekkel, amelyek csak orszá­gukat dicsőítik — ima formájába öltöztette. A világ leghangosabb titkos nyelve A közmondásosan udvarias ma­gyar nép képviselői csupán egyet­len udvariatlanságról nem képe­sek leszokni a magyarok istené­nek sem: a világon mindenütt, mindenki előtt, bármely nyelveze­tű nemzet fia-lánya legyen is az illető — ahol egy-két magyar ösz­­szehajol, azt kizárólag saját anya­nyelvén teszi. „Ha érdekli őket, mit beszélünk”, mondogatják ma­gukban atyánkfiái „hát tanulja­nak meg magyarul!” Ami nem egészen kilátástalan ügy. A külföldi, aki magyarok kö­zelébe kerül, csakhamar betéve fújja a legszükségesebb szavakat, mint „széredlek”, „kezitsaka­­lomm”, meg illetlenségeket. Ami az utóbbi területet illeti, a károm­kodás terén alig mérkőzhetik más nyelv a miénkkel. Legföljebb az olasz, az orosz és az arab jut el a döntőig, de az ő káromkodásaik sem közelítik meg a mieink kacs­­karingósságát. Mert a tősgyökeres magyar káromkodás nem elégszik meg holmi malacságokkal, hanem költői képekkel veszi körül a szit­kokat, amelyeket lírai hasonlatok­kal keretez be. Egy ősi magyar káromkodásban a megszólított­nak nem csupán az öreganyjáról tétetik említés, akit útközben vér­zivatar lepett meg, hanem kereszt­anyja térdekalácsáról is; az ősök is előfordulnak benne, és egyes jele­netek az illető ravatala körül ját­szódnak le, az ég nagybőgővel ha­­sonlíttatik össze és fűzfák arra szolgálnak, hogy réz alapanyagú angyalok füttykoncertet rendezze­nek rajtuk ... Valósággal barokk élvezet ma­gyarul káromkodni. Valami ha­talmas árad belőle. A magyarok­nál a káromkodás valóban az, aminek teremtődött: ima fordított előjellel. Humor és Magyar „Humorban nem ismerek tré­fát!” jelentette ki Karinthy Fri­gyes, és ezzel fején találta a ma­gyar mentalitást. A humor nem magánügy, nem okvetlenül egyéni adottság, hanem mélyen gyökere­zik egy népben. Egy humortalan magyar olyan, mint a vajas ke­nyér vaj nélkül. E téren nem hát­rálnak meg, nem tartják vissza magukat semmilyen körülmények között sem. Példa: Petschauer Attila a 30-as évek­ben három dologról volt híres: mint rendkívül szellemes ember, mint hírlapíró és mellesleg mint vívóvilágbajnok. Egy ízben a nem­zeti válogatott tagjaként vett részt Madridban egy versenyen. Ami­kor a megnyitó ünnepségen a csa­patok és a notabilitások kölcsönös bemutatására került sor, Pet­­schauert bosszantotta, hogy a spa­nyolok egytől egyig olyan impo­záns hosszú nevekkel rendelkez­nek, míg a magyarok kénytele­nek pár szótagocskával megelé­gedni. A nevek (mondjuk hasból) így hangzottak: „Don Raffael Martinez de Santos y Assuncion.” „Kis György.” A kópé elhatározta, hogy a be­mutatkozását legalább olyan hosz­­szúra nyújtja, mint a vendéglá­tók. Amikor őrá került a sor, egy szuszra darálta le anyanyelvén: „Petschauer Attila a becsületes nevem és ..aztán hozzáfűzte azt a felszólítást, ami tulajdonkép­pen nem is malacság, hanem iro­dalmi eredetű, merthogy Geothe találta ki a Götz von Berlichin­­genben. A jelenlevők megőrizték ko­molyságukat és ünnepélyességü­ket, mert a spanyolok azt feltéte­lezték, hogy a sporttárs csupán a nevét mondta, a magyarok pe­dig az ijedtségtől megmerevedtek. Ekkor Petschauer vizavija, aki­nek következőként kellett a köz tudomására hozni a nevét, hango­san értelmesen és úgyszintén ma­gyarul így szólt: „Te az enyémet, fiam, én va­gyok a magyar követ.” Hollywood, a magyar falu Sok-sok évvel ezelőtt, az első nagy filmkonjunktúra idején, egy hatalmas hollywoodi filmgyártó­cég igazgatói irodájában a követ­kező föliratú tábla lógott: „Nem elég, ha valaki magyar.” Ez per­sze túlzás volt. Mert a legtöbb esetben igenis elégnek bizonyult. A rejtély nyitja egyszerű. E fe­jezet nagyképű-szatirikus címében ugyanis rejtőzik egy szemernyi igazság. Ha utánalapozunk a szak­­irodalomban, ki is alapította Hol­lywoodot, maréknyi úttörő közt kikerülhetetlenül Zukor Adolf ne­vére akadunk. E Zemplén megyei, Riese falu­ból származó honfitársuk révén a magyaroknak jókora tulajdon­joguk volt Hollywoodra. Zukor mindenesetre ezen a véleményen lehetett. Mert miután a hajdani szűcsmester a „Nickelodeon”­­automatákban fölismerte a fejlő­dési lehetőségeket, és első néma­filmjével (a főszerepben Sarah Bemharddal) a celluloidművészet előfutárja lett, kihozatta tengeren­túlra a legjobb óhazai színésze­ket, rendezőket, szerzőket. A mozitörténelem későbbi fo­lyamán Hollywood elárasztása a magyarok által lehet, hogy egyen­kénti beszivárgás útján jött létre — ám kezdetben, a filmmetropo­lis születése után röviddel, előre megfontolt szándékkal kivitelezett telepedési terv volt. Hallom az ellenvetést, hogy Zu­kor csupán egyetlen céget képvi­selt, tudniillik a Paramountot, ahol a vezérigazgatói posztot töl­tötte be, mégpedig életfogytiglan. Nos, elégedetlen olvasó, Ön akar­ta így: vizsgáljuk meg a magyar befolyást a filmgyártócégek alap­ján. Először is szedjük szét a világ­hírű Metro—Goldwyn—Mayer háromrészes elnevezését. Az első rész a tulajdonképpeni cégjelző­­név, a másik kettő a cég alapító­ké. Sam Goldwyn magyar szárma­zású volt, Louis B. Mayer magyar származású volt — egyedül Metro nem volt magyar származású. Az egyenrangúan prominens Foxnál még egyértelműbb a do­log: William Fox Tolcsván szü­letett. Az Universalt, amelyet időn­ként anyagi megrázkódtatások ér-SAJDIK FERENC RAJZAI tek, egy Joe Pasternak nevű pro­ducer és tehetségfelfedező szanál­ta. Születési helye nem igen illik a nevéhez, de hát mit tegyünk, így van: Szilágysomlyó. Magya­rok, akik karriert csinálnak, kül­földiek számára kimondhatatlan helységekben szoktak születni. A Warner Brothers tulajdono­sai közül az egyik fivér leánya egy magyar bevándorlóhoz ment férjhez, aki Charles Vidor néven biztosított magának rendezői hír­nevet, valamint beleszólási jogot a cég művészeti vezetésébe. Ugyan­ehhez a céghez került világkar­rierjének rózsákkal kirakott út­ján Michael Curtiz alias Kertész Mihály. Hollywood fénykorában hét filmtársaság adta meg a han­got és a rangot. Miután ötnél si­került bebizonyítanunk, máris úgy fest a dolog, mintha a részvény­többség a magyarok zsebében lenne. Az utószóból Végezetül szükségét érzem annak, hogy bocsánatot kérjek mindenki­től, akit esetleg megbántottam volna azzal, hogy túlságosan penetránsan gúnyoltam ki a ma­gyarokat. (Nem kívánt törlendő!) Nyugati olvasókat, akik el óhaj­tanak náspángolni, délelőtt 10 és 13 óra között fogadok; magyaro­kat, akik véremet kívánják, délu­tán 15 és 17 óra között, mert tu­dom, hogy későn kelők. KÖVÄRY GYÖRGY 63

Next

/
Thumbnails
Contents