Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-08 / 1. szám
EMLÉKÉRME A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG NÉPMŰVÉSZÉT Fővárosunk, a ma kétmilliós Budapest mindig az ország történelemalakító tényezője volt, s a sajátos magyar városfejlődés miatt sokáig az ország egyetlen nagyvárosa. Esztergom és Székesfehérvár középkori székhely szerepét az Anjouk, majd Zsigmond alatt egyre inkább Buda veszi át. Mátyás alatt fénykorát éli, majd a török időkben elveszti jelentőségét, s az ország ügyeinek intézése Pozsonyba tevődik át. Mária Terézia, majd II. József kísérli meg újra régi rangjára emelni Budát. Pest első kiváltságlevele 1244-ből való. Országos jelentőségre a reformkorban tesz szert: ettől az időtől az országgyűlések színhelye, majd a meginduló polgárosodással összefüggésben egyre inkább a bontakozó nemzeti öntudatból sarjadó magyar szellemi élet központjává lesz. Az 1848-as forradalomtól kezdve Pest az a fókusz, amely „a szellem napvilágát” az egész országból magába gyűjti. A kiegyezés után a kapitalista fejlődés következményeképp 1872-ben Óbuda, Buda, Pest és a Margitsziget „Budapest főváros név alatt egy törvényhatósággá egyesittetnek.” (1872: XXXVI. te.) Az idézett törvénycikk a mai város jogelődjét teremtette meg, de a centenárium nemcsak ennek a szikár ténynek, hanem mindannak megünneplésére is alkalmat teremtett, amit mi, magyarok, Budapest nevének hallatára érzünk. Az 1972-ben kibocsátott 100 forintos ezüst érme hátlapján Asszonyi Tamás szobrászművész is ezekre a motívumokra utalt: az összekapcsolt két épületpárkány-részlet a város római korba visszanyúló történetének is szimbóluma. Az egyesítés évszámának római számokkal való feltüntetése az emlékérmek, „medálok” hagyományaira emlékeztet. A Budapest 100 forintos veréstechnikai szempontból is érdekes pénzünk: a hátlap BUDA feliratú épületpárkány-részlete matt, míg a PEST feliratú fényes. Az előlapon MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG köriratban a címer, a 100 értékjelző, FORINT felirat, BP verdejegy, az 1972-es verési évszám és a tervező AT monogramja látható. LIENERNÉ KRASZNAI KRISZTINA „S. Viktor a húszas évek közepén Kairóban született, a második világháború után Izraelbe költözött, ahol egy magyar állampolgárral kötött házasságot. A házasságkötéssel felesége izraeli állampolgárrá vált. (S. Viktor az izraeli állampolgárságot már korábban megszerezte.) A házaspár néhány esztendő múltán úgy határozott, hogy a feleség Magyarországon élő szüleihez költözik. Mindez izraeli útlevéllel és végleges beutazási engedéllyel meg is történt. A házaspár rövid idő alatt beilleszkedett a magyarországi viszonyokba, megfelelő munkát és tisztes megélhetést talált. S. Viktor a honosítását kérte és feleségével együtt rövidesen mindketten magyar állampolgárrá lettek.” Egy példa a negyedszázados magyar állampolgársági törvény történetéből, amely a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában a közelmúltban A magyar állampolgárság (Megszerzése és elvesztése a gyakorlatban) címmel megjelent kötetben olvasható. írták: dr. Bajáki Veronika, dr. Besnyő Károly, dr. Geller Sándor, dr. Horváth Ferenc, Pintér Dezső, Székelyt Lászlóné dr. Előszó: dr. Horváth István belügyminiszter. A könyv első része kortörténeti, eszmetörténeti környezetbe ágyazva vázolja föl a magyar állampolgárság történetét; az első ismert honfiúsítási kérelemtől — ezt 1452-ben az országgyűlés elé Laskai Márton esztergomi várnagy terjesztette — egészen a huszonöt évvel ezelőtt alkotott 1957. évi V. új törvény létrejöttéig. Heves vitákat váltott ki az 1879. október 24-i országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatnak az a kitétele, miszerint megfosztják állampolgárságától azt, aki tíz évnél többet tölt távol hazájától. Az 1848-as emigránsok érdekében legerélyesebben Mocsáry Lajos tiltakozik ez ellen. „Hányszor jutottunk már azon sajnálatos helyzetbe” — érvelt —, „hogy kénytelenek voltak kibújdosni a hazából annak legjobb, leghűbb fiai.” Végül a javaslatot fenntartással bár, — sokan szavaztak ellene — de elfogadta a rendi országgyűlés. Utóbb majdnem háromnegyed évszázadon keresztül határozta meg az állampolgárságot. Jellemző a korra az a két módosítás is, amit Trianon után, majd 1939-ben fogadott el az országgyűlés. Az első: kedvezményesen visszahonosítható eszerint az, aki állampolgárságát a békeszerződés következtében veszítette el. A mi sodik: szankcióval sújtja azt, aki a magyar mellett idegen állampolgárságot is szerez. Keresztes-Fischer Ferenc akkori belügyminiszter, aki annak idején a javaslatot benyújtotta, természetesen meg is indokolta a rendelkezést. Szerinte nem érdemli meg, hogy magyar maradjon az, „akiben nincs meg a nemzethez tartozásnak, a sorsközösségnek, a nemzethez való hűségnek; a nemzet megbecsülésének az az érzése, ennek az érzésnek az a foka, amely erkölcsi tartalmát adja az állampolgári köteléknek” — fejtegette. A felszabadulás után a legelső intézkedések egyike az állampolgárságra vonatkozó diszkriminatív rendelkezések eltörlése. Az új törvény demokratikus vonásait, az Alkotmánnyal és a többi törvénnyel való öszszehangolását, az új szocialista jogintézményekhez igazítását, ennek nehézségeit, gondjait részletesen is elemzik a szerzők, mielőtt rátérnek a jelenleg is hatályos jogszabály ismertetésére. A könyv bemutat néhány kuriózumot is: miként lettek magyarok például egy kínai gyöngyárus leszármazottai. Megtörtént esetek, időnként hosszadalmas eljárások, az emberi sorsfordulók néhány soros summázata ez a példatár. A történeteket olvasván is felötlik az emberben, hogy a hatályban lévő törvény állja az idő próbáját. Léte politikai folyamatosságot, következetességet juttat kifejezésre. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy a legsúlyosabb szankcióval, az állampolgárságtól való megfosztással ritkán éltek a hatóságok. DR. STÉPÁN BALÁZS mmmm Évek óta uralkodik a divatban. / Olvasóink is gyakran kérnek magyaros modelleket. Az egyik levél írója száda anyagból kért otthon könnyen elkészíthető magyaros modellt. Íme a rajz, a szabásminta és a leírás. A SZÁDA a legváltozatosabb szélességű csíkozással készül. Így, ha az anyag nem rendelkezik megfelelő bordürszélességgel, akkor a csíkok összehozásával! készíthetjük a bordűrt. Ugyanezt a módszert használjuk a betétrész szabásánál is. A betét közepén sima részből szabott keskeny gomboláspánttal zárul. A betét alatt kezdődik a ruha puha húzása. A nyakkör és az ujja ferde szélirányú rollniba fogott. A ruha. övvel és öv nélkül egyaránt viselhető. A modell 92 cm-es mell- és 100 cm-es csipőbőségű. 140 cm széles anyagból körülbelül 2,50 méter szükséges. Csak a körülbelüli anyaghányad adható meg, mivel ez a mintázattól függ. Jelmagyarázat: A = eleje (IX). B = háta (IX), C = ujja (2X). D = betétrész (IX) E = gomboláspánt (IX), F = nyak és ujja rollnizó (2X), G= öv és masnik (2X) Egy kocka 10 cm. Bruckner Anna 22
