Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-02 / 6-7. szám
HELYES ÍRÁS VAGY HELYESÍRÁS Ügy tartják, az írás a beszéd rögzítése. A jelenleg érvényben levő, 1954-ben kiadott helyesírási szabályzatunk is egyértelműen leszögezi: ,,Beszédünk láthatóvá tétele az írás.” Eleink évszázadokon keresztül úgy vetették papírra a magyar szavakat, ahogy éppen gondolták. (Mentségükre szolgáljon, hogy a középkorban az írás hivatalos „nyelve” a latin volt. Magyarul csak elvétve róttak sorokat az írástudók.) Erről az időszakról így vélekedett a múlt század első felében Kolmár József a „Próbatétel a magyar helyesírás philosphiájára” című könyvében: „. . . a Magyar Genius még a betűkben, és az írás hajszálaiban is nagyon szereti kimutatni szabadságát, és nem könnyen engedi magát megköttetni.” (A latin nyelvből hiányzó) „Ázsiai kevert hangokat őseink előbb Keresztyén Papjai és Tanítóji, kéntelenek voltak két három Római betűkkel, vagy betűkhöz ragasztott bizonytalan jegyekkel kinyomni”. Idézzük csak fel az első magyar nyelvemlék, a Halotti Beszéd első sorait: Latiatuc feleym zumtuekel mic vogmuc . . .” (Pais Dezső olvasata szerint így hangzott beszédben : Láttyátúk feleim, szümtükhel. mik vogymuk.) (Ma így írnánk: Látjátok feleim szemeitekkel, mik vagyunk.) Ha a játék kedvéért elgondolkoznánk, hogy akad-e helyesírási hiba a Halotti Beszéd szövegében, csak nemleges választ adhatunk, mert nem lévén szabályozott írásmód, nem létezett helyesírási hiba sem. S ugyanígy nem lehet megítélni — a mai helyesírás szemszögéből — még a XVIII. században Törökországban keletkezett gyönyörű Mikes Kelemen-leveleket sem. Bár az 1906-os kiadás szerkesztői az előszóban igen szigorúak Mikessel szemben: „Következetlen és pongyola . . . Az ékezeteket és az írásjeleket elhanyagolja, az összetett szavakat külön írja, a névelőt szereti hozzákötni az utána álló szóhoz.” Pedig e csodálatos levelek szerzője ennél jóval megértőbb kritikát érdemelne. Hiszen az ő korában is még csak legfeljebb „hallgatólagos közmegegyezés” döntött, mit hogyan írjanak. Petőfi Sándor, akinek tiszta magyarsága máig is követendő példa, a „játszik” ige ragozásával állt hadilábon: „Állj meg feleségem, Mondok valamit, / Játszuk el e múltnak Jelenéseit.” A költő kortársa az a híresség, akinek leveleiben „szálodá”-1, „hoszu”-1 „nállatok”-at, „elis mondtam”-ot olvashatunk. Neve: Kossuth Lajos. * Az első helyesírási szabályzat a nemzeti önállóságra törekvés időszakában született meg. (1832- ben nyomtatta ki a Magyar Tudományos Akadémia elődje, a Tudós Társaság a „Magyar Helyesírás és szóragasztás főbb szabályai”-t. Hiszen az önálló nemzeti kultúrának, egyáltalán a magyar nyelvű szellemi életnek létfeltétele a szabályozott írás. Akkoriban, a XIX. század első felében a nyelvújítás a legfontosabb politikai kérdések egyikének számított. Egy-egy nyelvi kérdésben valóságos háború dúlt. olyasféle, mint amilyet Madách Imre Az ember tragédiájában ábrázolt igen plasztikusan. Érdemes idézni Kazinczy egyik levelét, amelyben arról írt: „a vén Szabót azáltal vonják a jtól yra, hogy az a j kálvinista Ortográphia, az y pedig Pázmányé”. Az egyik legszenvedélyesebb helyesírási háborúskodás a századforduló tájékán tört ki, a „ez” hagyományokhoz ragaszkodó és a „c” újító kedvű hívei között. Az akadémikusok a cz-hez ragaszkodtak. mondván, ha ezentúl c-vel írják a koczkát, akkor mindenki kokkának fogja ejteni. Báró Wlassics Gyula kultuszminiszter a reformerek közé tartozott, elrendelte hát, hogy az iskolákban csak a c-s írásmódot szabad oktatni, használni. Két évtizedig tartott az ádáz küzdelem, míg végül az Akadémia hátrált meg. Az 1920-as években pedig az utca szót lehetett egyszerre többféleképpen helyesen és helytelenül írni: az Akadémia tagjai az utcát, a nyomdai korrektorok az uccát, az iskolák mindkét alakot helyesnek tartották. S akadtak jócskán, akik még ekkor is utczát írtak. * A jelenleg érvényben levő szabályzatot, sorrendben a tizediket, 1954-doen adták közre. Ez 438 pontban foglalja össze a helyesírásunkkal kapcsolatos tudnivalókat. Természetesen ez is nagy viták közepette született. A legtöbb bírálat az egybeíráskülönírás bonyolult (79 pontos) szabályozását érte. Az egyik kifogásolt szakasz például így hangzik: „A jelöletlen, tehát egybeírandó kapcsolatokat — ha utóhangjuk maga is összetett — hat szótagig egybeírjuk, ha három szóból, és öt szótagig egybeírjuk, ha négy szóból állnak: nyersolajmotor, tehergépkocsi; honvédkórház, úttörővasút, tűzoltószertár. — Ha az összetétel három szóból áll, és hat szótagnál hosszabb, akkor a főtagok határán kötőjellel tagoljuk: munkaverseny-szerződés, lakosságcsere-egyezmény. Ha az összetétel négy szóból áll, már öt szótagnyi hosszúságon túl kötőjeles tagolású: készruha-áruház, munkaerő-nyilvántartás. ” Szó, ami szó, még elolvasni sem könnyű. Bárczi Géza akadémikus (aki maga is részt vett a szabályzat elkészítésében) ezt írta: „ ... e számos szabály egyike-másika akadályozza, hogy a helyesírás ösztönös készséggé váljék. Így a fogalmazás folytonosságát gátolja ha írás közben számolnom kell, egy összetett szó hány szótagból áll, hogy eldöntsem, kell-e kötőjel a tagok közé vagy sem. Esetleg mérlegelnem kell, hogy a szókapcsolat birtokviszony-e vagy egyéb . . .” * A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége 1980. október 20-i ülésén foglalkozott az új szabályzat kiadásával, az ülés jegyzőkönyve szerint: „ . . . elérkezett az ideje annak, hogy írásunk szabályainak rendszere a jelenleg érvényben levőnél célszerűbb elrendezésben, közérthetőbb formában, nyelvünk állapotához és közönségünk mai igényéhez szabva, modern tudományos felfogásban és egy-két ponton módosítva tétessék közre.” A reformjavaslatok törvénye elsősorban az egyszerűsítést célozta. Természetesen elhangzott most is jó néhány hozzászólás, az „ly” eltörléséről, a kettős betű anakronizmusát, idejétmúltságát hangsúlyozva. Védelmezői viszont sok évszázados hagyományainkra hivatkoztak („lehetséges-e például ezentúl Erdélyt Erdéjnek, a székelyt székejnek írni?), s nem is eredménytelenül: az „ly” ezentúl is megmarad nyelvünkben. Akadt, aki felvetette, hagyjuk el végre a sok gondot okozó hoszszú „í”, „ú” és „ű” betűket, mert az írógépek legtöbbjén is hiányoznak. A nyelvtudósok többsége azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy eltörlésük súlyos károkat okozna irodalmi nyelvünk kifejezőképességének csökkenésével. S ennek a javaslatnak az eredménye az lett, hogy az új rendelkezések szerint ezentúl csak olyan írógép hozható forgalomba, amelyen ezeknek a betűknek legalább a kisbetűs változata megtalálható. A legnagyobb viták ismét az egybeírás-különírás kérdéseiben alakultak ki. Akadt, aki radikális megoldásként legtöbb összetett szavunk külön írását javasolta, merthogy így rendeződik majd az úgyszólván megoldhatatlan kérdés, mit írjunk egybe, mit külön, hol tagoljunk kötőjellel, hiszen például mennyire mást jelent a helyes írás, mint a helyesírás. Mások viszont csak a meglévő szabályozás egyszerűbbé, közérthetőbbé tételét kívánták. Az elhangzott javaslatok egy része bekerült az új helyesírási szabályzat tervezetébe, amelyet az Akadémia elnöksége előreláthatólag ez év őszén vitat meg, s ezt követően az új szabályzat 1984- ben kerül a könyvesboltokba. (pokorny) 29 Részlet első nyelvemlékünkből, a Halotti Beszédből REPRODUKCIÓ: NOVOTTA FERENC h JTueuí fitty* > utirrucbd Sf* »na t'Ut> fepüichrum ytipiuAf.yTd fúr efdwmuy uogimtf. J)aiyi tmtyfeen tJ<vi »MV ifaiman adimtir.fToduTTa v»Undu P*»r.tdii h.i*u4 [ l’tnttid puradiiiim{*ii uolov giimkvtnT wmivLi n .1,. ( bcw nlunu wr 156 yimltervl. (!«• műn** lUr(t „ü . yú k« iwpuii cmdul o'»gumlf rvW h<tU!ifc'( luuLul M?. Vjodluij eliotar ctruimn* rite» rvl $ Ítlííl r< (i.jnií urduwfuiTtTvine.d'mr oy nlnrr £tnuHr*vi. dV. ^tnitKVn h.tUlur evet. tf#* «pnnlfnet rvl kdcniv uola ru tfnicir tni^r volj. *7,,n’,,<pn nm«p ncc jjir mend vrfbUnec luldtír ever. vtc irttn. d* ven ve wr ty manuf de. cflcvn IuUikc cfpuculucc fitté*, cfmend w nememet, ku *tvc. miv vognroe. I9uf ef m Inumit f«umntcT*I. tCi efmtm '-tSS onber miUclKmj tj vermor. rü mend uirov V05U11U V'fUKue uromc iffoikqgibncr n léke err wrjpflűn W ndu. ff Ktjpggtn • y b«2<c*ÜU mend w Uiner
