Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-02 / 6-7. szám
ATOMERŐMŰ PAKSON Hazánk első atomerőművének alapvető tervei a Szovjetunióban készültek, melyeket magyar tervezők adaptáltak az itthoni körülményeknek megfelelően. Számos eleme azonban magyar tervezésű, például az úgynevezett járulékos beruházások — műhelyek, szociális létesítmények, stb. — tervei. Emellett a technológiát érintő jelentős rendszerek némelyikét — például a vízellátást — is magyar szakemberek tervezték. A tervezésben való közreműködésünk tehát igen aktív volt, a kapott terveket nem csupán adaptáltuk, de egyes pontokon továbbfejlesztettük. Az egyes főegységeket, berendezéseket, műszereket — egy gyártmányszakosítási egyezmény alapján — több KGST-ország szállította, jó néhány fontos berendezés magyar gyárakban készült. Például a Ganz Villamossági Művek szállítja a hatalmas, egyenként 220 ezer kW teljesítményű villamosenergia-termelő generátort. A nem szakember olvasó, az „energiafogyasztó” számára azonban a technikai részleteknél nyilván érdekesebbek az atomenergia magyarországi helyére, szerepére vonatkozó kérdések. Válaszadónkul dr. Kapolyi László ipari minisztériumi államtitkárt, a paksi atomerőmű kormánybizottság elnökét kértük fel. — Mennyire indokolt az ország energiaigénye alapján, hogy avillamosenergia-termelésbe az atomenergiát is bevontuk? — Ha az Összenergia iránti igényt vizsgáljuk, azt mondhatjuk, hogy az gyakorlatilag nem nőtt az utóbbi években. Ez bizonyos fokig a népgazdasági fejlődés visszafogottabb voltának, de jelentős mértékben az energiafelhasználás gazdaságosabbá, takarékosabbá tételét célzó intézkedéseinknek tulajdonítható. Ugyanakkor a villamos energia iránti kereslet — bár a növekedés korábbi üteme itt is csökkent — továbbra is évi 3—4 százalék. A villamos energia megtermelésének pedig — ezt a nyugati országok és a KGST országainak példája egyaránt mutatja — egyik gazdaságos módja az atomerőmű. Ez indokolta és indokolja ma is a Paksi Atomerőmű építését. — Az atomerőművek elterjedésének ugyanakkor mégis világszerte sok ellenzője van. Vajon egy korszerű, az energiát gazdaságosabban felhasználó ipar és korszerűségük okán kevesebb energiát felhasználó háztartások esetén elkerülhető lett volna-e ez a hatalmas beruházás? — Az előzőekben már utaltam rá, hogy a villamosenergia-igények mérsékelt ütemű — évi 3—4 százalékos — növekedése várható. Ez már figyelembe veszi, hogy továbbra is hatékony intézkedéseket teszünk az energiafelhasználás hatásfokának javítására. Ez egy folyamat, melyet egy erre a célra szánt tekintélyes hitelkeret is elősegít. Ám ez semmiképpen nem teszi elkerülhetővé azt, hogy új erőművet építsünk, amellyel egyébként a villamosenergia-termelés struktúráját is javítjuk. A meglévő, korábban épült szénhidrogén tüzelésű erőművek mellett ugyanis, egyre nagyobb arányban a nukleáris — illetve a szénerőművek termelik az energiát. Az új erőművek építését — többek között — a háztartások villamosenergia-igényének növekedése is indokolja. Ez évi 5—6 százalékot tesz ki, minthogy új lakások épülnek, igen sok háztartásban tervezik villamos háztartási gépek például automata mosógépek beszerelését, sok az — egyelőre még nem is teljesíthető — igény az elektromos fűtés bevezetésére is, azaz nálunk még lényegesen kisebb a háztartások energiafogyasztása, mint a hasonló népességszámú, nálunk fejlettebb nyugati országokban, s ezért hosszabb távon is a lakossági fogyasztás meglehetősen gyors emelkedése várható. — Az atomerőművek ellenzői környezet-ártalmaktól tartanak .,, — A világ különböző pontjain végzett Vizsgálatok teljesen egybevágnak a tekintetben, hogy a hétköznapi életben minket érő sugárterhelés — például röntgenvizsgálat vagy egy repülőút során — sokkal nagyobb lehet, mint egy atomerőmű közvetlen közelében. A Paksi Atomerőműről azt mondhatom, hogy az biztonsági szempontból a lehető legkorszerűbbet nyújtja. Többszörös „sorompórendszer” veszi körül a hasadóanyagot, minden ki- és bemeneteli hely sokszorosan ellenőrzött. Az erőmű harminc kilométeres körzetében rendszeresen és folyamatosan vizsgálják a földet, a vizet, a levegőt, növényeket, állatokat stb. a radioaktív sugárzás szempontjából. Az üzemi ellenőrző rendszer mellett egy attól teljesen függetlenül működő hatósági ellenőrző rendszer is a lehető legteljesebb biztonságot szolgálja. A kiégett fűtőelemeket néhány évi pihentetés után — egy kormányközi egyezmény alapján — visszaszállítják a Szovjetunióba. Az üzemelés során keletkező kisaktivitású és egyéb hulladékot — sűrítés, cementálás után — egy hulladéktemetőbe szállítják majd. Az atomerőmű helyének kiválasztásakor természetesen szemügyre vettük az ország földrengéstérképét is. Bár Pakson és környékén ezen a térképen fehér folt látható, a blokkokat úgy méreteztük, hogy annak hatos-, kritikus helyeken hetes erősségű földrengést is ki kell bírnia. S megjegyzem: ezeket a számításokat nagy „ráhagyással” végzik. — 5 vajon szempont volt-e a telepítésnél a mecseki uránérclelőhelyek közelsége? — Ez nem játszott szerepet, minthogy a reaktorba nem uránérc, hanem a Szovjetunióban dúsított és tüzelőanyagelem formában feldolgozott urán kerül, melynek szállítását a Szovjetunió kormányközi egyezményben attól függetlenül vállalta, hogy a mecseki lelőhelyet hogyan használjuk ki. — ön az imént meggyőzően ecsetelte az atomerőmű környezetkímélő voltát, nagy biztonságát. Ezért felmerült bennem az a kérdés is, miért ne alapozhatnánk a jövőben teljes mértékben az atomenergiára ? — A monokultúra a gazdaság egyetlen szférájában sem szerencsés. Energiaellátásunkat sem alapozhatjuk egyetlen energiahordozóra. A helyes megoldás az úgynevezett kombinatív energiapolitikai stratégia. Ennek az a célja, hogy a rendelkezésünkre álló valamennyi energia a lehető legkisebb ráfordítással, ugyanakkor a legnagyobb biztonsággal elégítse ki az ország energiaszükségletét. Ennek érdekében a kőolajat minél inkább ki kell vonni a közvetlen eltüzelésből és általában a szénhidrogéneket — olajat és földgázt — ott kell hasznosítani, ahol más nem jöhet számításba. Folytatni kell az atomerőmű építést: az első 440 megawattos atomerőművi blokk elkészülte után — hasonló teljesítménnyel — belép a kettes, a hármas, a négyes blokk is. 1985-ben már — terveink szerint — a Paksi Atomerőmű addig üzembehelyezett blokkjai elégítik ki az ország villamosenergia-igényének 15 százalékát 1990-re pedig 22 százalékát. Az évezredfordulóig ugyanitt 1000 megawattos blokkok építését is tervezzük. A villamoserőmű-építés másik fő vonalát szénvagyonunkra alapozzuk. Itt több alternatívával 18
