Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-02 / 6-7. szám
a jávorfácska" emlékezete AZ IDL BUDAPESTEN Körkép „Testben-lélekben olyan fiatal maradt, hogy akt hittük, örökké fog élni. És most szíven üt a kegyetlen hír: Megyery Sári február 5-én Párizsban hirtelen meghalt.” E sorokkal kezdi a párizsi írónőről szóló búcsúcikkét Vezér Erzsébet az Élet és Irodalom 1983. február 11-i számában. Igen, Megyery Sári is eltávozott közülünk, s aki nekrológot akar írni e kivételes egyéniségről, az már az első pillanatban zavarba jön. Ki is volt tulaj donképpen Megyery Sári? Mi minden volt ő, a beskatulyázhatatlan tehetségű ember? Volt filmszínésznő, s nem is akármilyen: filmsztár. A huszas években rövid idő alatt 49 filmben játszott Sacy von Blondel néven. A legenda szerint gyermekkorában az őt rajongva szerető német nevelőnőjétől kapta a Sacy nevet a Schatz (kincs) szó alapján, s aranyszőke haja miatt nem is lehetett találóbb művészneve: Sacy von Blondel. Egy sikerekben gazdag útról tért le hirtelen, hogy írónővé váljon. Kosztolányitól, Karinthytől, Szabó Lőrinctől kapott bíztatást pályája kezdetén. Könyveit Molnár C. Pál és Szőnyi István illusztrálta. Irt szerelmes regényeket, verseket és elbeszéléseket, a Megyery Sári név hamarosan ugyanolyan ismertté válik az írók és az olvasók körében, mint korábban a Sacy von Blondel a filmrendezők és a mozinézők között. írói sikerei csúcsán egy újabb, váratlan vargabetű: 1938-ban Párizsba utazik és ott települ le. Váratlan lépés? Inkább előrelátó és logikus. Jól érezte, hogy ami jön, az nem értelmes embernek való, kegyetlen időszak lesz. Haláláig Párizsban élt, most mégis magyarként búcsúztatjuk. Magyarként, mert hazájától sohasem szakadt el. önéletrajzában olvashatjuk: „Saint-Éxupéry gyermekkorát vallotta hazájának — én a magyar nyelvet. A magyar irodalmat.” Egyik legszorgalmasabb vásárlója volt a párizsi magyar könyvesboltnak. Ereklyeként, féltve őrizte Kosztolányi, Szabó Lőrinc, Márai Sándor, Lesznai Anna és József Attila dedikált köteteit, leveleit. S a Párizsban élő, ott tanuló vagy oda látogató magyarokat, irodalmi tehetségeket mindig támogatta, segitette. Levelezett a hazai írókkal, benne „élt1’ irodalmi közéletükben. A magyar olvasók Megyery Sárit önéletrajzi regényéből, a néhány éve itthon is kiadott „Én is voltam jávorfácska” című könyvéből ismerhették meg. Több ez az írás egyszerű önéletrajznál. Lőcsei Gabriella a Magyar Nemzet nekrológjában úgy fogalmaz, hogy „történelmi körkép es irodalomtörténeti arcképcsarnok... felvonul benne a századelő dzsentrivilága, nagypolgári rétege, megismerhetők belőle a korabeli bohémek. És megismerhetők belőle Kosztolányi Dezsőnek, Karinthy Frigyesnek, József Attilának, Márai Sándornak élethű arcképe.” Magyarként búcsúztatjuk és most mindenkiben felvetődik a kérdés, mi volt az az értéke, amiért a párizsi és az itthoni magyarok egyaránt Jókai Mire megvénülünk cimű regényéből készült film Melanie-ja 1916-ban nagy veszteségnek érzik halálát? Ez a titok személyiségében rejlett. Tiszta emberségében, őszinteségében, nyílt természetében, segítőkészségében. Dénes Zsófia így búcsúzik tőle a Magyar Nemzetben: „ő maradt meg utolsónak Párizsban, akit szerettem. Szerettem a távolban mindvégig. Nem a szépségéért, hanem a szellemmé átlényegült valójáért, amelylyel oly ritkán találkozunk . .. Időnként levelet küldött nekem... az utolsót múlt év december 9-én írta. Ezt nem kézzel, mint addig, hanem írógéppel. De aláírása és a reszkető kézzel írt levélboríték címzése sokat árul el. Amikor a levelet megkaptam, nem sejtettem, hogy halála ilyen közel van ... Jávorfa, jávorfácska, szépséges jávorfácskám. Utolsó akaratod is őszinteség. Magyar maradtál Párizsban is, és végakaratoddal kívánod,’ hogy hamvaidat szülőföldedre hozzák. Mert örök Hazád mégsem Párizs, hanem ez az ország, amely a miénk.” Most mindenki azt írja Megyery Sáriról, hogy boldog emberként élt. Ö maga mindig Somlyó György sorait emlegette: „nem, kit a végzet szeret. — de ki saját végzetét megszereti, az a boldog”. Ide kívánkoznak Vezér Erzsébet írásának zárósorai: „Szerette mindenki, mert ő is szerető, ragaszkodó jóbarát volt. Azt hiszem, a ritka boldog, megelégedett emberek közé tartozott. Talán azért is jutott osztályrészéül a «■jó halál« kegyelme. Nagyon szegény lesz nélküle a magyar Párizs.” — v — Az evangélikus egyházakat egybefogó világszervezet, a Lutheránus Világszövetség igen nagy súlyt helyez arra, hogy — főként — a keleteurópai országokban, kisebbségben élő tagégyházairól hiteles képet nyújtson a világszervezet többi lutheránusának. Erre a célra kidolgozott. programjában fontos helyet foglal el a kisebbségi egyházak közötti szélesebb információcsere megszervezése. így született meg az IDL (Informationsdienst für Lutherische Minderheitskirchen in Europa — Európai Lutheránus Kisebbségi Egyházak Sajtószemléje). S ennek a német nyelven havonta megjelenő lapnak a szerkesztősége Budapesten kezdte meg működését. A lap főszerkesztője, dr. Gottfried Mierau, aki korábban már hosszú éveken át dolgozott tekintélyes NSZK-beli evangélikus egyházi lapok szerkesztőjeként, és a Lutheránus Világszövetség Központi Sajtószolgálatának munkatársaként. Kérdésünkre elmondotta, hogy információs szolgálatukkal 23 európai kisebbségben élő egyház között kívánják a jobb megértést, a hitelesebb ismeretek cseréjét előmozdítani. Azért választották Budapestet a szerkesztőség székhelyéül, mert ez a főváros az európai szellemi- és geográfiai utak egyik metszőpontjában van. Itt kitűnő lehetőség nyílik a személyes kapcsolatok és a szabad, intenzív véleménycsere megteremtésére A lapot, egy nemzetközi, a kisebbségben élő evangélikus egyházakból kiküldött szerkesztő bizottság szerkeszti. Legfőbb céljuk az, hogy reális képet alkossanak a 23 kisebbségi egyház belső életéről, és saját társadalmukban elfoglalt helyéről. A lap szellemi arculatának kialakításában egyenlő mértékben vesznek részt a nyugati és a szocialista országokban élő egyházak képviselői. Bár az újság elsősorban az európai evangélikus kisebbségi helyzetben élű egyházakról szól, szélesebb felekezetközi célkitűzései is vannak. Olyan nyílt fórumnak tekintik ezt a lapot, amely az Európában élő, valamenynyi kisebbségi helyzetben lévő egyházi csoport kérdéseivel is foglalkozni kíván. Árnyaltan szeretnék bemutatni azokat a társadalompolitikai realitásokat, amelyekben ezek az egyházak élnek és tevékenykednek. A felelős szerkesztő azt is elmondotta, hogy a program megvalósításához igen nagy segítséget nyújtott a Magyarországi Evangélikus Egyház, különösen is dr. Káldy Zoltán püspökelnök úr. A genfi központtal működő Lutheránus Világszövetség és a Magyarországi Evangélikus Egyház, január 27-én, ünnepi keretek között indította el útjára az IDL-t (melyből azóta három szám jelent meg). Erre az alkalomra látogatott hazánkba Marc Chabron, a világszervezet Kommunikációs Osztályának vezetője, a nemzetközi összetételű szerkesztő bizottság, s az ünnepségen részt vettek az Állami Egyházügyi Hivatal, valamint a hazai egyházi- és világi sajtó képviselői is. SZENT IVÁNYI ILONA Az Amerikai Nyugdíjintézet főtisztviselője, Joseph I. lvany hasábjainkon kíván segítséget nyújtani azoknak, akik amerikai nyugdíjukat Magyarországon kívánják felvenni: Az amerikai állami nyugdíj {Social Security) Magyarországon is felvehető vagy fizethetendő bármely külföldi országban. Háromféle amerikai nyugdíjkategória van: 1. öregségi nyugdíj (retirement benefit) jár mindenkinek, aki hatvankettedik évét betöltötte és legalább 10 évet dolgozott Amerikában. 2. Rokkantsági (disability) nyugdíj jár annak, aki fiatalabb korban (62 előtt) munkaképtelenné vált. 3. özvegyi nyugdíj jár 60 éves kortól és árvasági nyugdíj fizetendő 18 éves kor alatt az elhunyt amerikai dolgozó után. Aki amerikai állampolgár, annak a nyugdíj minden további nélkül folyósítható, s kérelmezheti, hogy nyugdíját Magyarországon fizessék ki. Sőt még ha nem is lett amerikai állampolgár, sok esetben szintén kapja odahaza a nyugdíjat, ha pl. legalább 10 évet élt Amerikában 1968 előtt, stb. Jelenleg a hazatelepülés után nagyon sokan kapják nyugdíjukat a pesti Amerikai Konzulátuson keresztül. Ha valaki kérvényt akar nyugdíjra benyújtani, úgy azt megteheti közvetlen a konzulátus révén vagy levél útján bármelyik amerikai Social Security office-on keresztül, ha van egy ismerős, aki a kérvényt beviszi az egyik ilyen irodába, az USA-ban. További felvilágosítást az alulírott, aki az Amerikai Nyugdíjintézet főtisztviselője, szívesen ad, ha leveléhez mellékel egy nemzetközi válaszbélyeget: Joseph I. Ivany, Field Representative, U. S. Social Security Administration. A The Washington Post Joseph McLellan tollából Kodály’s Diverse Genius címmel méltatja a magyar zenetudós, zeneszerző munkásságát és ír az Amerika-szerte tartott megemlékezésekről. A cikkre dr. Claudius J. Mayer olvasónk hívta fel figyelmünket * A zürichi városházán bensőséges ünnepségen emlékeztek meg Kodály Zoltán születésének 100. évfordulójáról a 10 éves fennállását ünneplő. Erkel Eszter vezette Kodály Zeneiskola szervezésében. A mintegy 400 fős hallgatóság nagyszerű tolmácsolásban hallgatta Kodály műveit az iskola növendékei, tanárai és neves svájci, illetve külföldi művészek közreműködésével. * 1982. végén 69 éves korában baleset következtében elhunyt Egyedi Béla Kanadában élő festő, fotóművész, műfordító, aki lapunkat is rendszeresen tudósította. Egyedi Béla 1948-ban hagyta el Magyarországot. Egyedi még élő rokonai, vagy barátai Gál Jenő címén (155 Lapalme st. MONTREAL,/Quc. Canada H4N 2K3) tudakozódhatnak. 8
