Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-12 / 5. szám
AZ ELSŐ HAZAI MÁJÁTÜLTETÉS A Semmelweis Orvostudományi Egyetem 1. számú sebészeti klinikáján dr. Szécsény Andor egyetemi tanár vezetésével egy munkacsoport végrehajtotta a hazánkban első emberi májátültetést. Az új szervet fogadó beteg egy 12 éves kislány, a donor pedig egy 40 év körüli balesetben meghalt férfi. A sikeres műtét után a kislány változatlanul jól van, táplálkozik, olvas, már járni is tud. A klinika 1969 óta foglalkozik máj-, hasnyálmirigy- és veseátültetéssel. 1973-tól napjainkig 176 veseátültetést végeztek ezen a klinikán és ezek a tapasztalatok rendkívül jól hasznosíthatók a májtranszplantációnál is. A májátültetést az orvosi gyakorlatban általában csak akkor javasolják, ha a beteg a májelégtelenség végső stádiumába kerül. életkilátásai csekélyek, és más módszer nem áll rendelkezésre megmentéséhez. A műtét kockázata technikai és biológiai okok miatt nagy, de legfőképpen azért, mert a máj működését helyettesítő — a műveséhez hasonló — készülékkel nem rendelkezik még az orvostudomány. Tartós sikerre a májátültetésen átesett betegnek 50, vagy annál valamivel nagyobb százalékánál lehet számítani. A gyermek a májbetegség végső szakaszában került műtétre. Szüleivel előre megbeszélték a műtét elkerülhetetlenségét, kockázatát, a tartós siker esélyeit. A műtét éjjel történt és hat és fél órán át tartott ... Az első hazai májátültetés — a professzor elmondása szerint viszonylag simán ment, nem következtek be azok a drámai pillanatok, amelyekre a szakirodalom alapján felkészültek. A világon kevés intézmény alkalmas májátültetésre. A professzor hangsúlyozta, hogy a műtét során közvetlenül közreműködő munkatársain kívül további húsz orvos folyamatos együttműködését igényelte és igényli ma is a siker. Miután ennek a műtétnek rendkívül nagy a vérigénye, hogy segítsék — legalábbis . a vérszolgáltatással biztosítsák — a műtét zavartalanságát, véradók százai jelentkeztek. Az átültetés után a negyedik napon a máj működési zavarára utaló jeleket észleltek az orvosok, és szükségessé vált egy kilöködésgátló gyógyszer adagolása. A svájci Sandoz gyárból repülőgépen érkezett meg az orvosság, amely egyébként még nincs kereskedelmi forgalomban. Ezt a Sandoz cég díjmentesen bocsátotta a klinika rendelkezésére. A Kis-Balaton 1:2000 arányú makettjén végeznek áramlástani vizsgálatokat a Budapesti Műszaki Egyetemen, hogy a víztisztítás szempontjából legkedvezőbb áramlási állapotot megtalálják FOTO: E. VARKONYI PÉTER — MTI Az egyházak életéből Január végén Rómában járt dr. Lékai László bíboros prímás és dr. Bánk József váci érsek-püspök. Az új egyházjogi kódex ünnepélyes kihirdetésén vettek részt. A Reformátusok Lapja már hoszszabb ideje közli folytatásokban a Montreálban élő dr. Komjáthy Aladár visszaemlékezéseit a kanadai magyar református egyház történetéről. A Magyar Püspöki Kar körlevelet adott ki a katolikus iskolákról. A legfőbb teendők — állapítják meg a püspökök — a katolikus iskolák és diákotthonok korszerűsítése. A múlt évi gyűjtés majdnem ötmillió forintot hozott. * Január 25-én a budapesti római katolikus hitoktatók gyűlést tartottak a Központi Szemináriumban, hogy megbeszéljék a hittanítás aktuális kérdéseit. ÚJRA SZÖKÉSBEN A négyes gyermekrablás fejleményei Szabó Kinga (1977) Szabó Márk (1974) Nádorvölgyi Zoltán (1970) Nádorvölgyi Zoltán és Zsolt (1978) A Magyar Hírek idei második számában már hírt adtunk egy példa nélkül álló négyes gyermekrablásról. Nádorvölgyi Mihály és Szabó Mihályné (mindketten elváltak) csalárd módon külföldre vitték a volt házastársuknak ítélt gyermekeiket és Ausztriában megtagadták a gyermekek visszaadását. 1982-ben az osztrák bíróságok első- és másodfokon egyaránt — jogerősen — a Magyarországon élő szülőknek ítélték vissza a gyermekeket, tekintettel a gyermekek ellopásának körülményeire és Nádorvölgyi Mihály köztörvényes büntetett előéletére. Az ítélet után Nádorvölgyiék újra elszöktették a gyermekeket az értük ment itthoni szülők elöl és titokban elhagyták Ausztriát. Mivel tartózkodási helyük ismeretlen volt, olvasóinkhoz fordultunk a kéréssel: segítsenek a szülőknek gyermekeik felkutatásában. * Felhívásunkra olvasóink közül többen jelentkeztek. A bejelentésekből megtudhattuk, hogy Nádorvölgyi Mihály és Szabó Mihályné a Német Szövetségi Köztársaság johanesbrunni menekülttáborában húzódtak meg. A gyermekeknek megtiltották, hogy bárkivel is szóba álljanak, még iskolába sem engedték őket hónapokig. Végül a német hatóságok büntetés terhe mellett kötelezték a gyermekeket iskolába járásra, de Nádorvölgyi — szemtanúk állítása szerint — akkor is csak úgy engedte el őket, hogy az utcán libasorban kellett járniuk. Olvasóink nagy felháborodással fogadták, hogy „a huszadik században léteznek olyan szülők, akik túszul tartják saját gyermekeiket”. * Sajnos a bejelentések elkéstek, Nádorvölgyiék újra repülőgépre ültek. Űticéljuk ezúttal valószínűleg Ausztrália volt. Azt, hogy tulajdonképpen hol szálltak ki (Ausztrália melyik városában), nem tudjuk. Továbbra is olvasóink segítségét várjuk tehát: ezúttal Ausztráliából. Kérjük, ha bárhol felismerik a négy gyermeket, vagy tudomást szereznek Nádorvölgyiék tartózkodási helyéről, haladéktalanul értesítsék szerkesztőségünket, sürgős esetben a Canberrái magyar nagykövetséget vagy a sidney-i konzulátust. Kérjük, gondolják el a szülők helyzetét, akik hosszú hónapok után egy napra úgy érezhették, hogy megtalálták gyermekeiket és estére bele kellett nyugodniuk, hogy szeretteik újra eltűntek egy távoli kontinensen. Ezúton szeretnénk tolmácsolni a szülők személyes köszönetét mindazoknak, akik értesítéseikkel segítséget nyújtottak. Talán ugyanilyen segítőkészség nyilvánul majd meg ausztráliai olvasóink részéről is, — és ez a szomorú történet egyszer majd szerencsés véget ér. SÓS PÉTER JÁNOS 4
