Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-19 / 4. szám
felelevenítenek egy-egy darabot: ottjártunkkor az 1765-ös keltezésű „Kocsonya Mihály házassága” című iskoladrámát próbálták. Kőszegi diákok alapították a megye jónevű, ma már hivatásos néptánc együttesét, az Ungarescát. A gimnázium mai együttese, a Kőszeg Együttes lépett örökükbe, amely itthon is, külföldön is sikerrel képviseli a várost, olykor a megyét. A hatalmas iskolakert egyik pályáján öles felirat segíti a hangosan szurkolókat: „Hajrá JMG!” A pályarendszer — kosárlabdához, teniszhez, labdarúgáshoz, kézi- és röplabdához, atlétikához — összesen 1500 négyzetméter. Itt, meg a tornateremben kovácsolódnak az iskola sportsikerei, elsősorban az atléták és tornászok jóvoltából. „Sikk" jól tanulni... Persze, egy iskolában tanulnák is ... S itt, a Jurisichban nem is akárhogyan. Azt mondhatnánk, a jó tanulás is hagyomány. Dr. Tóth Sándor igazgató úrtól tudom, hogy az egyetemekre sikeresen felvételizők aránya sohasem volt rosszabb ötven százalékosnál. Biológiából, kémiából meg éppen hetven-kilencven százalék ugyanez az arány. Az pedig a német nyelv oktatásának színvonalát dicséri, hogy még érettségi előtt némelyek sikeres állami nyelvvizsgát tesznek. De mindezen adatoknál beszédesebb volt az a kép, amely a kollégiumi szobákba lépve fogadott. Szilencium idején érkeztünk — amely, mint tudvalevő az elmélyült tanulásé kell, hogy legyen —, s váratlanul, bejelentetlenül léptünk be a tanulást és pihenést egyaránt szolgáló szobákba. Csodák csodája, mindenki szorgalmasan tanult! Utóbb tudtam meg, a kollégisták tanulmányi átlaga jobb — Olykor nem is kevéssel — mint *a városban lakóké. Nyilván az is tanulásra ösztönöz, hogy a legjobbakat nem köti a szilencium. Ügy oszthatják be tanulásra szánt idejüket, ahogyan azt a legcélravezetőbbnek tartják. Ügy tűnik, a Jurisich-ban „sikk” jól tanulni. Évről évre díszjelvénnyel jutalmazzák az egyes osztályok legjobb tanulóit, s a volt diákok, akik igencsak ragaszkodnak régi alma materükhöz, különféle alapítványokat tűznek ki az élenjáróknak. Aki négy esztendőn keresztül példásan helytáll, elnyerheti a „Jurisich Miklós Gimnáziumért” emlékérmet, csakúgy, mint azok a felnőttek, akik valamiképpen elősegítették a sikeres oktató-nevelő munkát. ...vagy éppen tanítani Az iskola szép fekvése — közel a városközponthoz. s ugyanakkor a természethez is —, valamint a hagyományok nyilván együttesen magyarázzák, hogy a környezetvédelmet tanárok és diákok egyaránt a szivükön viselik. Dr. Tóth Sándor igazgató úr Kőszeg környezetvédelmének témájából doktorált, s az iskola diákjai tartják rendben azt a Mohás forrást, ahová évről évre elzarándokolnak a negyedévesek, hogy elbúcsúzzanak a kőszegi természettől. Bár e búcsú legtöbbször csak jelképes. Mert a kedves gimnázium emléke évtizedek múltán is ott él a volt diákokban, s vissza-vissza hozza őket látogatóba, érettségi találkozóra — vagy éppen tanítani. A mai tanári kar felét ugyanis volt kőszegi diákok alkotják. Biztos, hogy ez is éltetője annak a családias, fegyelmezett, de ugyanakkor kedélyes légkörnek, amelyet látogatásunk során tapasztaltunk. BALÁZS ISTVÁN FOTO: GABOR VIKTOR 9
