Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-19 / 4. szám
UJSZÁSZY KÁLMÁN NYOLCVAN ÉVES DR. UJSZÁSZY KALMAN ÚRNAK SÁROSPATAK Kedves Professzor Ür! Kedves Barátunk! Tisztelettel és szeretettel köszöntjük 80. születésnapja alkalmából Engedje meg, hogy a Magyarok Világszövetsége, az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége nagyrabecsülését és elismerését fejezzük ki a magyar nyelv és kultúra ápolása és megtartása, a fiatal generációk magyarságtudatának erősítése érdekében végzett sokoldalú munkájáért. Az Ön kezdeményező és ösztönző munkálkodásának jelentős része volt a Sárospataki Nyári Kollégium létrehozásában, mely a külföldön élő magyar fiatalok magyarságtudományi intézményévé vált. Mindnyájunk számára nagy Öröm, hogy a Nyári Kollégium védnökeként bátorító szavaival, vigyázó tekintetével továbbra is segíti a tanfolyam munkáját. Bízunk abban, hogy a magyar nyelv és kultúra megőrzéséért és ápolásáért, a határainkon kívül élő magyarokhoz fűződő kapcsolataink szélesítéséért végzett munkában továbbra is számíthatunk segítségére és támogatására. Munkájához nagyon jó egészséget kívánunk. Az Anyanyelvi Konferencia A Magyarok Világszövetsége Védnökségé Elnöksége ÉRTŐ SZERETETTEL, NEVELVE TANÍTANI A sárospataki népfőiskolások évenkénti találkozóinak egyik legjobban várt programja a már-már legendássá vált „nagy diófa alatti” összejövetel Ujszászy Kálmán vendégszerető házában. Sárospatak nevétől ma már elválaszthatatlan a tiszáninneni egyházkerület főgondnokának, a tudományos gyűjtemény igazgatójának alakja. Aki ismeri szerteágazó munkáját, derűs, friss szellemiségét, nehezen hiszi el, hogy a napokban ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Nem szereti az ünneplést, elhárít maga mellől minden hírverést. Most az egyszer nem fogadok szót neki. A sárospataki kollégium haladó szellemét bizonyítja, hogy 1936-ban itt kezdte meg működését — szinte századunk reformmozgalmaként, a népi írók mozgalmával párhuzamosan, a Népfőiskola. Tehetséges parasztfiatalok tanulhattak itt azzal a feltétellel, hogy falujukba visszatérve szellemi vezetői, hangadói lesznek közösségüknek. A népfőiskola a Tiszáninneni Református Egyházkerület hatáskörében működött, és olyan tanárok adtak elő, mint Ujszászy Kálmán, Túri Sándor, Harsányi István, Jócsik Lajos, az írók közül Móricz Zsigmond, Veres Péter, Illyés Gyula. Jelszavuk a három „ö”: önművelés, önfegyelem, önnevelés volt. Maradandó útravalót adott tanítványainak, akik nem hoztak szégyent iskolájukra. A régi népfőiskolások első találkozóját, Harsányi István, a Sárospataki öreg Diákok Körének „mindenese” szervezte meg 1974-ben. Azóta minden évben összejönnek az ország legtávolabbi vidékeiről, sőt külföldről is. Közösségi szellemük kialakulásának és fennmaradásának legfőbb bázisa Ujszászy Kálmánék otthona. Tanítványok, barátok adják itt egymásnak a kilincset szaktanácsért, eligazításért vagy egyszerűen csak emberi szóért. Mennyire hiányoznak másutt az ilyen emberformáló, szelíd határozottsággal számonkérő zarándokhelyek ! * Ujszászy Kálmán Budapesten született és lakott, édesapja postás volt. A gimnáziumi évek után került a pataki teológiára, majd külföldi tanulmányutak következtek. A sárospataki tanítóképző kezdő vallástanáraként szerezte meg a teológiai magántanári képesítést — 1931-ben választották teológiai tanárrá. Debrecenben doktorált, Szegeden egyetemi magántanári minősítést szerzett, de már semmilyen címért, rangért nem hagyta el Sárospatakot. A budapesti aszfalton nevelkedett Ujszászi Kálmán — nyilván a „pataki szellem” hatása alatt — a leghűségesebb pataki diák, a magyar falu és a falusi parasztság szellemi-lelki fölemelkedésének, művelődésének igazi apostola, a faluszeminárium megszervezője, a Népfőiskola egyik irányítója, és a tiszáninneni református gyűjtemények gondos őre és gyarapítója lett. * Ujszászy Kálmán korát meghazudtoló fiatalos lendülettel dolgozik még ma is. Mint gyűjteményi igazgatónak, gondja van a nagy könyvtárra, múzeumra, s az általa alapított adattárra. Neki köszönhető a szétszórtságban élő, elsősorban tengerentúli magyar, illetve magyar származású egyházközségek életére vonatkozó dokumentumok összegyűjtése. Mint főgondnoknak az is feladata, hogy erősítse a gyűjtemények és az egyházközségek kapcsolatát. Megszámlálhatatlan értékes kiállítás fűződik a nevéhez, no, és nem feledkezhetünk meg szerteágazó közéleti tevékenységéről sem, országos, megyei, helyi-városi tisztségeiről. Ma is az ő íróasztalára futnak be volt tanítványainak levelei a világ minden részéből, s az ő országos tekintélye következtében gyarapodik egyre a nagy könyvtár. Kiváló könyvtártulajdonosok rendelkeznek úgy, hogy haláluk után Patakra kerüljön a könyvtáruk. A város vezetőinek kezdeményezésére a közeljövőben megalakul a Sárospataki öreg Diákok Körének sárospataki tagozata — múltbeli szolgálatai alapján Ujszászy Kálmánt kérték fel az elnöki tisztségre. A társaság céljai között szerepel a helyben és közvetlen környéken élő valamikor pataki diákok összetartása, az iskolához és a városhoz jobban hozzákötni azokat, akik pataki diáknak tudják magukat. Ujszászy Kálmán otthonában a teljességre való törekvést érezhetjük — családi és közösségi élet harmóniáját, amelyet az „egy fészekaljba” tartozók összetartó ereje is segít, erősít. ZIKA KLÁRA EGY AMERIKAI KÉPVISELŐ PORTRÉJA Ted Weiss, az amerikai szövetségi törvényhozás Képviselőházának tagja, harmadszor nyervén el a kétéves mandátumot, liberális demokrataként New York City egyik — mind gazdasági, mind származási értelemben — meglehetősen vegyes összetételű választókerületét képviseli. Foglakozása jogász. A Magyarországon 1927-ben született Ted Weiss az egyik a nagyon kevés képviselő közül, akik nem Amerika földjén látták meg a napvilágot. Édesanyjával és húgával együtt 1938-ban vándorolt be az Egyesült Államokba. Ted Weiss jó kifejezőképességű, csendes szavú ember; úgy ismerik, mint aki határozottan foglal állást még a legellentmondásosabb kérdésekben is és nézeteit sohasem rejti véka alá. — öriz-e még magyar hagyományokat? — Hogy őszinte legyek, alig. Épphogy fölismerem, ha magyarul beszélnek, vagy valakinek magyaros az akcentusa. Azért tudok csak olyan rettentően keveset magyarul, mert amikor Amerikába érkeztem, eltökéltem magam, hogy minél gyorsabban és jobban megtanulok angolul. Ügy négy-öt hónap múlva már folyékonyan beszéltem is a nyelvet. Csakhogy ennek meg kellett adnom az árát: szinte elfojtottam magamban a magyar nyelvet. Aztán persze mindent megtettem, hogy előbányásszam magamból a magyar szót —. de kudarcot vallottam. — Járt-e Magyarországon azóta? — Igen, először 1970-ben — ez nagyon megrázó látogatás volt —, majd 1978-ban, amikor tagja voltam a magyar koronát átnyújtó hivatalos delegációnak. — És az első látogatása miért volt megrázó? — Nos, mert 32 év után először tértem vissza Magyarországra. Elvesztettem a kapcsolatot mindenkivel, még azt sem tudtam, élnek-e ott rokonaim. Először is Hajdúhadházra mentem, abba a kisvárosba, ahonnan apám származott. Amikor még mi ott laktunk, jelentős zsidó közösség volt a városkában — lehetett vagy négy-ötszáz család is. Ügy gondoltam először is megtudakolom, hol állt hajdan a zsinagóga: azután érdeklődöm a megmaradt zsidó családok után. Amikor úgy véltem, eljutottam a zsinagóga helyére, megállítottam két idősebb magyar embert, akik már jócskán benne lehettek a hetedik évtizedben. Bemutatkoztam, és megkérdeztem, vajon ismerték-e apámat. Igennel feleltek. Azután arról érdeklődtem, hogy hány zsidó család él még a városkában, megtudtam, hogy összesen kettő. Kiderült, közülük az egyik a nagybátyámé. Persze, találkoztunk, s ez mindkettőnk számára nagyon megrendítenek és egyben felemelőnek bizonyult. A második látogatásom alkalmával nagyon jól éreztem magam, megindító történelmi események tanúja voltam, de személyes értelemben ez már egészen más jellegű volt. CAROLYN MARINO Az USA című magyar nyelvű folyóiratban megjelent cikk nyomán Raáb György fordításában. A 80 éves Ujszászy Kálmán professzornak Szüts Pál főtitkárhelyettes adta át a Magyarok Világszövetségének köszöntő levelét és ajándékát 6
