Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-08 / 1. szám

[Miflfei

nár József, az MVSZ elnöke

1983

n

Az új esztendő első napját néhány évtizede a „szárnyas idő” (Berzsenyi Dániel szép kifejezése) születésnapjának érzem. Az emberek is csak születésnapjukon szekták ennyire átérezni és átélni az idő könyörtelen múlását. Ezen a napon, akár fájdalmas magányban, akár szeretteink körében töltjük azt, sajgó szívvel gondolunk vissza a mögöttünk elmaradó évekre, aggódva fürkésszük a jövő bizonytalanságait és a múlt és jövő drámai konfliktusában igyekszünk megragadni életünk értelmét. A múltról történő elmélkedés és a jövő fürkészése különösen indokolt napjainkban, midőn az idősebb generációk képviselői úgy érezhetik, hogy a jelenleginél sokkal nehezebb és szomorúbb időket is megértek, de bizonytalanabbakat és kockázatosabbakat aligha.

Kétségtelen, hogy az emberiség a 20. század utolsó évtizedeiben súlyos fejlődési krízist él át. Nemcsak világgazdasági válságról van szó, noha az ezzel kapcsolatos jelenségek és folyamatok a legdrámaibbak és legközvetlenebbről érzékelhetők. Az igazi válság abban a konfliktusban rejlik, amely az emberiség további fejlődését biztosító racionális cselekvési szükségletek és azon érdekek, erőviszonyok, struktúrák és gondolkodási rendszerék között keletkezett, amelyek mai életünk alapját jelentik. E krízis összetevői egy-két esztendőn belül aligha változtathatók meg; ezért számottevő javulást a közeljövőben nem várhatunk.

Stagnálnak a nemzeti,gazdaságok, nem nő a nemzetközi kereskedelem — ami a korábbi időszak fejlődésének egyik motorja volt —, súlyos pénzügyi válság van kibontakozóban, és közben emelkedik a munkanélküliség, deficitek keletkeznek a fizetési mérlegekben és a költségvetésekben, és továbbra is bomlasztja a gazdaságokat az infláció. Folytatódik, sőt fokozódik a fegyverkezési verseny; a nemzetközi feszültség és a kölcsönös bizalmatlanság megakadályozza azon együttműködés létrejöttét, amely e gazdasági válságjelenségek szelídítéséhez, majd visszaszorításához nélkülözhetetlen lenne.

Ez a súlyos és egyre több területre kiterjedő gazdasági krízis természetesen azt a magyar társadalmat és gazdaságot is sújtja, amely az elmúlt évtizedekben a politikai stabilitást szerencsés módon egyesítette a gazdasági és társadalmi reformokkal. A világgazdasági feltételek drámai romlása, a cserearányok megváltozása következtében elszenvedett veszteségek, az export megnehezülése, valamint a magas kamatlábak a dolog természeténél fogva veszélyeztetik egy olyan kis ország érzékeny gazdaságát, amelynek folyamatai és törekvései elválaszthatatlanul összefonódnak a világgazdasággal. Nyilvánvaló, hogy képességeink és a kialakult helyzet körültekintő mérlegelése alapján alkalmazkodnunk kell az értékviszonyok, a strukturális és gazdasági-népesedési erővonalak azon tendenciáihoz és eltolódásaihoz, amelyek a mai nemzetközi gazdaságban időállónak látszanak. Ez természetesen rendkívül néhéz feladat a

jelenlegi gazdasági világkrízis körülményei között, midőn a gazdasági egyensúly konszolidálása végett egyre többet kellene exportálni, de a nemzetközi kereskedelem és a nemzetgazdaságok stagnálása következtében ez szinte lehetetlenné válik. A magyar vezetés mindent megtesz e nagyon bonyolult követelmények megvalósítására, hiszen már eddig is egy új gazdasági reform kereteit jelentő, egymást erősítő döntéseket hozott és intézkedéseket tett a gazdaság egyensúlyának megteremtése és működésének megjavítása végett. Az ország politikai és gazdasági vezetése pedig el van szánva arra, hogy a jövőben is a reformok és a nemzetközi gazdasági együttműködés útját járja.

Természetesen a reformok bevezetése során mindent el kell követnünk a politikai-társadalmi stabilitás és a nemzeti egység megőrzésére, hiszen az egység felbomlása társadalmi, gazdasági és nemzetközi szempontból egyaránt végzetes lenne. A magyar társadalom politikai érettségét és a vezetés körültekintését bizonyítja az a körülmény, hogy ezt a cselekvésben realizálódó egységet eddig sikerült megőrizni.

Ezekben a nemzeteket próbáló, a gazdaságokat földrengésszerűén megrázó és a kialakult értékrendszereket önvizsgálatra és megújulásra késztető esztendőkben is úgy érezzük, hogy a határainkon kívül élő magyarokkal a kölcsönös bizalom és megbecsülés jegyében kialakult kapcsolataink különleges értékűek. E nyeivi, kulturális, művészeti, tudományos, pedagógiai és személyi kapcsolatok ma már szerves részét jelentik a hazai közgondolkodásnak és a jobbítás érdekében cselekvő nemzeti egységnek. Átalakuló és a nemzetközi együttműködésre szomjazó világunkban pedig a különféle etnikai csoportok jelentős szerepet játszhatnak a kultúra, a tudás, valamint a nemzeti közösségek eltérő szándékainak és törekvéseinek közvetítésében. Segíthetnek bennünket abban, hogy a világ jobban megismerjen bennünket és mi is jobban megismerjük a világot a maga teljességében és páratlan gazdagságában.

A hazánk határain kívül élő magyarokkal kialakult kapcsolataink az elmúlt esztendőkben tartalmukban és formájukban egyaránt gazdagodtak. Rendszeresen tartott anyanyelvi konferenciák, közös pedagógiai erőfeszítések, gazdag szakmai találkozók, nyári egyetemek, közös tudományos kutatások és publikációk kötnek ma már össze bennünket.

Néhány nappal ezelőtt nyílt meg a Műcsarnokban a „Tisztelet a szülőföldnek” című képzőművészeti kiállítás, amelynek — a nagy tekintélyű szakmai zsűri döntése alapján — 282 résztvevője van, akik 23 különböző országban tevékenykednek. A kiállítók fele festő, a többiek szobrászok, grafikusok, fotósok és építészek, az egymást követő művészi nemzedékek képviselői. (98 évestől a huszonévesekig.)

Egyre több hazai képzőművészeti gyűjteményt, vidéki várost és könyvtárat gazdagítanak a hazánk

határain kívül élő művészek alkotásai és ajándékai.

1982-iben vitattuk meg először együtt a Magyarok Világszövetsége elnökségének ülésén feladatainkat és törekvéseinket a külföldi magyar egyesületek vezetőivel. A Magyar Hírek hasábjain egyre gyakrabban találkozunk a külföldi magyar egyesületek életéről szóló színes híradásokkal.

A Magyarok Világszövetsége munkájának gazdagításához és sikeréhez egyre nagyobb mértékben járulnak hozzá a külföldi magyar kolóniák, új és új ötletekkel és elgondolásokkal. A továbbiakban is az lesz a törekvésünk, hogy — lehetőségeinkhez képest — az invenciózus kezdeményezéseknek mindig helyt adjunk.

Az új esztendő elején a jövőt fürkészve jól tudjuk, hogy — nekünk, akik e kapcsolatok építésére vállalkoztunk — többet kell magunkra vállalnunk azokból a kockázatokból, amelyekkel ma veszélyes világunk minden polgárának akarva, nem akarva szembe kell néznie.

Szellemi-erkölcsi erőnkből és közös történelmi-kuUurális örökségünkből eredően azonban vállalnunk kell a cselekvés és állásfoglalás felelősségét a közömbösséggel, a passzivitással és az ellenségességgel szemben. Egy megújulást kereső és veszélyekkel terhes világban csak ez lehet a jövő útja.

E gondolatok alapján kívánok a Magyarok Világszövetsége, a magam és az egész magyar társadalom nevében hazánk határain kívül élő minden magyarnak: Boldog új esztendőt !

Közélet - diplomácia

Púja Frigyes külügyminiszter — Emilio Colombónak, az olasz diplomácia vezetőjének meghívására — hivatalos látogatást tett Olaszországban. Tárgyalásaik során a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését, továbbá nemzetközi kérdéseket vitattak meg. Leszögezték: a két ország kölcsönösen érintett a kelet—nyugati párbeszéd fenntartásában. Púja Frigyest fogadta Alessandro Pertini köztársasági elnök, Amintore Fanfani miniszterelnök is, és magánkihallgatáson II. János Pál pápa.

/lé

Helsinki, Belgrád, Bécs és Brüszszel után Budapesten rendezik meg az Interparlamentális Unió (IPU) ötödik európai biztonsági és együttműködési konferenciáját — jelentette be magyarországi látogatása során Pio-Ganlo Terenzio, az IPU főtitkára. Az értekezleten, amelyre május 30-a és június 5-e között kerül sor, a helsinki egyezményt aláíró 35 állam parlamenti képviselői vesznek részt.

A Francia Szocialista Párt meghívására Párizsban járt Horn Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága külügyi osztályának helyettes vezetője és a magyar—francia kapcsolatokról cserélt véleményt Jacques Huntzingerrel, Jean Pronteau-val és Didier Motchane-nal, az FSZP országos titkáraival.

AZ ORSZÁGGYŰLÉS TÉLI

ÜLÉSSZAKA

Hetényi István

Az országgyűlés téli ülésszakának a napirendjén a Magyar Népköztársaság 1983. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat szerepelt. Az expozét Hetényi István pénzügyminiszter terjesztette elő, aki többek között ezt mondta:

— Ez az év a gazdálkodás nemzetközi feltételeit tekintve egyáltalán nem kényeztetett el, sőt váratlan nehéz feladatok elé is állított bennünket. Kizárólag a folyamatos és a társadalom legszélesebb rétegeiben kifejtett erőfeszítéseknek köszönhető, hogy a körülményekhez mérten meg tudjuk valósítani a terv alapvető feladatait, és ez az összes gond ellenére nem kis eredmény.

— Gazdasági adottságaink nyomán ezért 1983-ban elsőbbséget kell adni annak, hogy nemzetközi fizetőképességünket fenntartsuk, külkereskedelmi egyenlegünket tovább javítsuk.

— A lakosság fogyasztása az idei színvonalhoz képest fél- egy százalékkal fog mérséklődni. A fogyasztás és a lakosság egy személyre jutó reáljövedelme 1983-han így is meghaladja, illetve eléri az 1980. évi színvonalat, a reálbér azonban nem éri el azt. Az életszínvonal tervezésékor figyelmet fordítunk a társadalmi rétegek eltérő gazdasági és szociális helyzetére. A fogyasztói árak színvonala várhatóan 7,5 százalékkal nő, a terv azonban az alapvető fogyasztási cikkekre vonatkozó árintézkedést nem tartalmaz, és az árszínvonal-növekedés nagyobb része az idén végrehajtott árintézkedések hatásából adódik. Az átlagbérek tervezett növekedése 3,5 —3,8 százalék, de ez semmiképpen sem lehet mindenkire kötelező egységes szabály. A vállalatok, egyének keresetalakulása a teljesítményektől függ; a kereset nagyobb teljesítmény mellett nagyobb, de kisebb teljesítmény, kisebb javulás esetén kisebb mértékben nőhet, kell növekedjék, mint az átlag.

— A népgazdasági terv szerint 1983-iban az ipari termelés egy-két százalékkal, a mezőgazdasági termelés pedig két-három százalékkal növekszik. A százalékszámok mögött nagyon nagy követelmények állnak.

Az expozé elhangzása után az országgyűlési képviselők hozzászólásai, interpellációi következtek. Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára beszédéből idézünk néhány részletet;

— Elsősorban gazdasági, de a po-2