Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-06 / 3. szám

HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL

A Kortárs című folyóirat a legutóbb három olyan írást jelentetett meg, amelynek szerzőjeként vagy szereplőjeként honfitársaink neveit olvashattuk. Az egyik szerzője a nemrégiben Olaszországban elhunyt Tolnay Károly, azaz Charles de Tolnay; a folyóirat Galileo Galilei „utolsó arcképe” cimű tanulmányát közli, a Neue Zürcher Zeitung-ból átvett rövidített szöveg alapján Kulcsár Szabó Ernő fordításában. Egy másik írás végén — ugyancsak szerzőként — Perczel Zita sajátkezű névaláírására figyeltünk fel. A budapesti Nemzeti Színház egykori művésznője, aki Rómában él, Komédia 365 felvonásban címmel, naplójegyzetek formájában emlékiratait írta meg. A folyóirat ennek első fejezetét közli. A harmadik írásban Szobotka Tibor életének, pályafutásának néhány epizódját eleveníti fel. Ebben Földes Jolán nevére bukkantunk. Földes Jolán a harmincas években A halászó macska utcája című regényével, amelyben a Párizsban élő magyar emigránsok küzdelmes életét ábrázolja, első díjat nyert egy jelentős nemzetközi regénypályázaton. Szobotka Tibor azt meséli el, hogy diákként csak dolgozni látta Földes Jolánt, a Körút és a Wesselényi utca sarkán álló Bucsinszky kávéház tükörablaka mögött, később aztán meg is ismerkedett vele, Londonban.

*

Molnár Ferenc neve a legutóbb több újságban is szerepelt, abból az alkalomból, hogy A farkas című, 1912-ben írt vígjátékából a televízió előadást csinált. Erről a Film-Színház-Muzsilcában Szász Péter a népszerű hetilap szellemes tévékrónikása a többi között ezeket írta: Végre, végre egy nagyszerű előadás! Horváth Ádám, a rendező nem tette idézőjelbe a darabot, nem értelmezte, nem fejtette meg, nem véleményezte. Olyan jó színész az a Molnár, gondolta, hadd játssza ki magát. Molnár persze be se jött, mert rögtön ott volt!

*

Az Élet és Irodalomban Mezei András hollandiai útijegyzetében szói a kint élő magyarokról. A hágai Holland—Magyar Baráti Társaság kuturális estjén — írja beszámolójában a többi között — a magyar küldöttséget dr. Szivirszky Antal, irodalmunk nagyszerű műfordítója és kritikusa mutatta be a közönségnek, Weöres Sándor versét pedig — Dedinszky Erika fordításában — Csonka Zsuzsa énekesnő adta elő művészien.

*

Az Új Tükör — B. J. szignóval megjelent — rövid híradásában

olvastuk a következőket... Meglepő magyar vonatkozással találkoztunk az Arbitare című, közismerten magas színvonalú olasz építészeti és lakberendezési folyóirat hasábjain. A lap hat oldalt szentel a budapesti Gellértfürdő ismertetésének, a Finnországban élő Bálint Julianna tanulmányának, amelyet az idehaza dolgozó Lelkes László belsőépítész-fotóművész kiváló színes felvételeivel illusztrál.

*. .

Egy név a Nők Lapjában: Katherina Gyalókay, Wien. A népszerű hetilap ausztriai olvasója az újság hónapok óta tartó, nagy visszhangra talált vitájában mondja el véleményét. A vita témája: „Mikor jössz haza?” — a jelek szerint nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is gyakran okoz konfliktust a házastársak között.

*

Itthon és külföldön még ma is sokan és sokszor idézik fel Puskás, Hidegkúti, Bozsik, Grosics, Budai és a többiek egykori nagyszerű teljesítményét. Olyannyira, hogy ez a jelenlegi magyar játékosokra olykor talán már nyomasztólag hat. A problémát Molnár Károly veti fel az Üj Tükörben, megemlítve, hogy arról az egyik londoni újságban olvasott a legutóbbi angol—magyar labdarúgó-mérkőzés előtt. Eszerint az egyik magyar játékos a következőket nyilatkozta: Mindig csak a régieket emlegetik, Puskást és a többieket. Ebből elég, új hősök kellenek! Valóban — állítja a cikkíró —, de ilyenek egyelőre nincsenek. Bár az is elképzelhető, hogy csak az angol újságíró színezte ki a magyar játékos szavait.

*

A Reformátusok Lapjában dr. Kálmán Attila tollából cikksorozat jelent meg Magyar képzőművészek között Kaliforniában címmel. Felkereste Szentgály Géza festőművészt, a fiatal Chanky (Ungvári) Margitot, aki egy személyben festő, fotóművész, grafikus és fametsző. Méltatja Dómján Árpád szobrászművész hazai és külföldi munkásságát, s felhívja a figyelmünket arra, hogy Szófiától New Yorkig, a világ számos nagyvárosában állnak szobrai. Cikke második részében Ferencz Béla, Jankay Tibor, Tóth István és Silbenrhom Tibor munkásságát elemzi.

K. Gy.

*

Jósika Jenő (Ausztrália) olvasónk levelében, az óceánrepülőkről szóló cikkünket méltatta, amely fölidézte benne az ötven esztendővel ezelőtti eseményeket. Leveléhez mellékelte azokat a felvételeket, amelyeket Bicskén készített Endresz György és Magyar Sándor fogadtatásán. A képeket továbbítottuk a Budapesti Közlekedési Múzeumnak.

*

Beregi Tivadar (Franciaország) elküldte szerkesztőségünknek Kazinczy Ferenc és a francia irodalom című tanulmányát, amelyben egyebek között ezt írja: „Szembetűnő elsősorban Kazinczy Ferenc specifikus magyar világszemlélete és a francia forradalom közötti ideológiai összefüggés. Köztudomású, hogy Kazinczy szabadkőműves volt és ez a meggondolás is már felfedi előttünk a nagy magyar író forradalmi észjárását abban az értelemben, hogy a szabadság, a haladás, a testvériség és a jogegyenlőség francia princípiumainak volt egyik magyar letéteményese.”

*

Az Egyesült Államokban élő Faragó Ernő hegedűművész nagy sikerrel koncertezett Mexikóban az elmúlt esztendőben és 1982-ben több önálló estet ad majd a közép-amerikai országban.

*

Lukács Palkó (USA) festőművész januárban gyűjteményes kiállítást rendez Bécsben a Bazilisk galériában. A művész jelenleg önéletrajzi könyvén dolgozik, ezért márciusban szándékában áll hazalátogatni, hogy szülei dr. Lukács Hugó és Bemáth Urna, valamint Ady Endre kapcsolatát kutassa.

*

Világszerte reneszánszukat élik a szakácskönyvek. Szakái László soltvadkerti vendéglős is cserepartnereket keres a nagyvilágban!

*

A FOTÓ című budapesti szaklap közli Kamocsay Ildikó beszélgetését Almásy Pád Franciaországban élő fotóművésszel. A képekkel gazdagon illusztrált interjúban Almásy egyebek között ezt nyilatkozta: „Erkölcsi kötelességemnek tartom a magyar fotográfia propagálását. Bosszant, ha valahol nem ismerik legalább a nagy magyar fotósok nevét. (...) Nincs még egy nemzet, amely lélekszámához viszonyítva annyi kiemelkedő fotóst adott volna a világnak, mint a magyar. Vegyük csak, az abszolút élcsapatot: Moholy-Nagy, Kertész, Munkácsi, Capa, Kepes. Ez öt ember, vagyis minden kétmillió magyarra jut egy. Hát kérdem én: ki tud 26 világhírű francia fotóst megnevezni?”

*

A cikkből egyébként megtudtuk, hogy Almásy Pád szervezésében Nyugat-Európában, magyar fotótörténeti kiállítás vándorol, amely 1850-től reprezentálja a magyar fotográfia fejlődését.

A fényképen

látható ISTVÁN nevű édesapját — aki a negyvenes évek végén

Ausztriába ment ki, majd feleségével együtt Ausztráliában telepedett le — keresi Karin Niedermesser Kanadából.

BÍRÓ ZOLTÁN (Debrecenben született 1923—25 körül) keresi ismerőse Budai István az NSZK-ból. A keresett feltételezett tartózkodási helye: Cleveland (USA). Utoljára 1956- ban Bregensben és Riedben (Ausztria).

TOLNAI ENDRE (1909-ben született) 1937—38-ban került külföldre. 1939—40-ben írt utoljára a kerestető nek, ekkor- (Algírban) az idegenlégióban szolgált. Keresi ifjúkori ismerőse Baranyai Rozália Budapestről, aki 40 éve semmit sem tud róla.

KALAUZ JÓZSEF (Budapesten született 1936. április 14-én, anyja neve: Batta Gizella) 1956. november 24-én ment külföldre. Kanadában telepedett le, utolsó címe: Seaway Motel HWY 18, Amherst Burg, Ont. 1973 júliusa óta nem ad hírt magáról. Keresi édesanyja Dunaújvárosból.

KOZMA SÁNDOR (Budapesten született kb. 75 évvel ezelőtt, anyja neve: Tüköry Melitta) 1945 utáni években hagyta el Magyarországot, az NSZK-ban (München) telepedett le. Keresi unokahúga Bánky Kamilla (Gáti Tiborné) Budapestről.

GÉCZI MIKLÓS (Jászszentlászlón született, anyja neve: Szerencsés Anna) 1944-ben diákként került külföldre. 1957. április 27-én adott utoljára életjelt magáról, akkor Torontóban (Kanada) élt. Keresi testvére, József, Budapestről.

KRÄMER MIKLÓS (1933. április 24-én született Budapesten, anyja neve: Haar Friderika) gépésztechnikus 1956 novemberében külföldre távozott, az USA-ban (New York) telepedett le. 1962-ben írt utoljára. Keresi régi barátja Mészáros Ottó, Bu-H Ft rwagtrnl

IVANICH ISTVÁNT — aki Gyöngyösön a Deák Ferenc utcában lakott — keresi régi ismerőse, Tari Ilus. A keresett 1926-ban született (édesapja mérnök, édesanyja középiskolai tanárnő, két fiú és egy leánytestvére volt) 1951. június 31-től él külföldön, feltehetően Venezuelában.

PANETH FERENC (az erdélyi Marosvásárhelyen született 1922-ben, anyja neve: Paneth Eszter). 1942- ben Brassóból vándorolt ki Svédországba. Keresi testvére, Fényes Anna Izraelből, aki úgy tudja, hogy fivére Roess Franzra változtatta, a nevét s mint hajómérnök Svédországban (Stockholm) dolgozik. 1955 óta nem adott életjelt magáról.

Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE, BUDAPEST, H—1905.

22