Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-12-25 / 25-26. szám
SZERETET, ÖRÖM, KÉSZÜLŐDÉS Luther Márton (1483-1546) dél-németországi bányászcsalád fia. Tanulmányai után ágostonrendi szerzetes lesz. 1512-ben a szász választófejedelem meghívja a wittenbergi egyetemre a teológia tanárának. 1517. október 31-én kifüggeszti a wittenbergi templom kapujára 95 tételét, amelyekben kifejti a katolikus dogmáktól eltérő elveit. 1521-ben a wormsi birodalmi gyűlés elé idézik és felszólítják: vonja vissza tanításait. Ezt megtagadja. Hazafelé utaztában Bölcs Frigyes pfalzi választófejedelem szinleg elfogatja és Wartburg várában tíz hónapig biztonságban tartja. Itt fordítja le németre az Újszövetséget. 1522-ben visszatér Wittenbergbe. Életének utolsó éveiben lefordítja az Ószövetséget is. Karácsony legbelső lényege szerint a szeretet és öröm ünnepe. Azt valljuk, hogy a szeretet nem a „földből nőtt ki”, hanem a „mennyből szállt alá”, amikor Betlehemben Jézus megszületett. Az Ö életén és magatartásán lett nyilvánvalóvá, hogy tulajdonképpen mi is az igazi szeretet. Az Ö szeretetének a legfőbb sajátossága, hogy az nem önszeretet, hanem a másik ember szeretete. Nem a maga érdekeit hajhássza, hanem a másik embert akarja segíteni és boldogítani. Ilyen szeretetet az emberi szív nem tud kitermelni. Ezt csak kapni lehet. Mi azt valljuk, hogy a betlehemi gyermek az élet odaáldozásával lett kiapadhatatlan forrása ennek a szeretetnek. Máskor is, de karácsonykor különösen is éhesek az emberek a szeretetre. Olyan az „alkatunk”, hogy nem bírjuk el az életet szeretet nélkül. Számos emberi tragédia legmélyén ez a hiányérzet húzódik meg. Ugyanakkor a kiegyensúlyozott és boldog élet táplálója és ihletője a kapott és adott szeretet. Ez a „szeretet ünnepén" félretolhatatlanul az első helyet igényli magának, elsősorban a családban. Manapság szerte a világon szociológusok és egyházi emberek sokat beszélnek a család válságáról, széthullásáról és arról, hogy „valami más életforma váltja fel” a család szerepét. Mi, ennek éppen az ellenkezőjét gondoljuk. Azt, hogy a család minden emberi közösségnek olyan sejtje, amely ha megbetegszik, az egész testnek, az egész társadalomnak megbetegedését idézi elő. Mi ezt úgy mondjuk, hogy a „terem tettségünk”höz úgy hozzátartozik, mint a Naphoz a meleg. Az emberi szabadsághoz pedig nem tartozik hozzá a család felszámolása és szétrobbantása. A szabadosság, a szabadsággal való visszaélés útját járja, aki a családot rombolja. Ha az emberek a családban nem tanulják meg a másikért való élést és áldozatvállalást, nem fogják azt gyakorolni a társadalomban sem. Ezen túlmenően kivész a felelősségük nemcsak a társadalom, hanem a „világközösség”, az emberiség nagy családja iránt. Az ilyen embereket nehéz mozgósítani a világ békéjéért, egy igazságosabb nemzetközi gazdasági rendért, a népek közötti megértésért folyó szolgálatra. Legyen a karácsony a család pótolhatatlan értékének újrafélfedezése, a szeretet kötelékeinek megerősödése, az egymásért élés boldogságának megtapasztalása. A szeretet azonban nem állhat meg sem karácsonykor, sem máskor a család „határainál”. Át kell lépnie ezt a határt. Hiszen nem szeretet az, amelynek határa van. Azt a szeretetet hirdetjük — és szeretnénk megélni —, amely belevonja hatókörébe a közel- és távollevőt, hazánkban és hazánkon kívül élő minden magyart. De a magyarok „határait” is át kell lépnünk, minden néphez és nemzethez meg kell érkeznie szeretetünknek. A szeretetnek nincs szüksége „útlevélre és vízumra”. Az a világ, amely tele van feszültséggel, szembenállásokkal és egymás diszkriminálásával, valóban kiált ez után a cselekvő szeretet után, amely falakat dönt le Nyugat és Kelet, nép és nép, fajta és fajta között. E célok eléréséhez bizonyára szükség van politikai, gazdasági és kulturális erőfeszítésekre, de még ezeket az erőfeszítéseket is motiválnia kell a szeretetnek, az emberségnek, mert nem egyszerűen politikusok és közgazdászok, hanem emberek is vagyunk. Karácsony másik meghatározója: az öröm. A betlehemi éjszakában az angyal így köszönt a pásztorokra: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömöt, amely az egész nép öröme lesz, Üdvözítő született ma nektek, az Ür Jézus Krisztus, a Dávid városában.” Tehát a „nagy öröm” hozzátartozik a karácsonyhoz. Ebben a pillanatban nem zavar bennünket, hogy a „megváltás”-t másképpen értik a keresztyének és a nem keresztyének. Mindenesetre, a karácsonyi angyal azt hirdeti, hogy van megoldás és kiút. És éppen ez az öröm forrása. Ha karácsony felől nézünk a világra — különböző hitű és világnézetű emberek —, meg kell erősödnünk abban a „hitün'k’-ben és felfogásunkban, hogy a világban felhalmozódott rengeteg probléma, feszültség, ellenségeskedés, gazdasági, katonai és politikai tehertételek ellenére, mégis van kiút az emberiség számára. Nem nyugodhat bele az emberiség a „kiúttalanságba”. Azt nem szokhatja meg az emberiség. Akik pedig bíznak a kiutakban, azoknak egymásban is bízniuk kell, éljenek bár különböző társadalmi és politikai rendszerekben. A karácsonyi öröm bizalomra és bizalomépítésre hív „minden népet”. Ezzel a karácsonyi háttérrel készül a Magyarországi Evangélikus Egyház Luther Márton születése 500. évfordulójának megünneplésére 1983-ban. Az ő írásaiban szinte refrénszerűen térnek vissza a felebaráti szeretet és az öröm szavai. Még abba a szélsőségbe is el mert menni, hogy ezt hirdette: „Légy a másik Krisztusává”. Ami egyértelműen a segítő, a kiutakat és megoldásokat adó szeretet megélését jelenti. Ezzel együtt olyan reménységgel és a megoldásokban való hitben tudott a világra nézni, hogy mikor megkérdezték tőle, mit csinálna, ha holnap vége volna a világnak, ezt felelte: „Elültetnék egy almafát.” A Luther-jubileumot egyházunk szeretné felhasználni arra, hogy újabb kutatások által, még jobban megismerjük az igazi Luthert, aki nemcsak az egyház reformátora volt, hanem a reformációval együtt nagy társadalmi és kulturális változások elindítója lett. Bátran nyúlt a „felhalmozódott ügyek” felszámolásához, és új utak kereséséhez. örülünk annak, hogy hazánkban nemcsak egyházi, hanem világi tudósok is segítenek kutatásaikkal Luther jobb megismerésében. Ezt szolgálja az a konferencia is, amelyet majd az Evangélikus Teológiai Akadémián rendezünk. Annak is örülnénk, ha ebbe a kutatómunkába belekapcsolódnának külföldön élő magyar tudósok, lelkészek és világiak egyaránt. Reménységünk van arra is, hogy a Deák téri templomban rendezendő központi ünnepélyen megszólalhat majd Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző most készülő „Luther kantátája”. Bizonyára ez is szeretetre és örömre hív majd. DR. KÁLDY ZOLTÁN EVANGÉLIKUS PÜSPÖK 29
