Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-12-25 / 25-26. szám
seimet és beszélgetés közben egymás lemezeit hallgattuk. Mert számomra nincs szörnyűbb, elkeserítőbb látvány az üres étteremnél. Lassan megszokottá váltak a találkozások, az ismerősök újabb ismerősöket hoztak magukkal, s ebből a kis csapatból, kisebb-nagyobb kitérőkkel megalakult az értelmiségi klub. Többségük a harmincasok generációjához tartozik. Akad köztük mérnök, orvos, pedagógus, technikus, adminisztrátor. Közös jellemzőjük, hogy ragaszkodnak a társasági életnek ehhez a formájához, amit véleményük szerint másutt nem találnának meg. A kötetlen viták, eszmecserék közben ételt, italt rendelhetnek, de ha éppen lapos a pénztárcájuk, akár egy kávé mellett is végighallgathatják a meghívott, közismert személyiségeket, vagy kicserélhetik gondolataikat a közösen „bedobott” témáról. Lehet az az európai értelmiség helyzete, vagy a könnyűzenei élet legfrissebb pletykája. Egyre megy, mert a lényeg, hogy a mindennapok rohanásában Legyen egy lakótelepi lakásnál nagyobb tér, ahol az együttgondolkodó, lazítani tudó társak egymásra találnak. — Szinte valamennyi újításunk ugyanilyen spontán módon jött létre. 1978-ban, a nemzetközi gyermekévben szerveztünk néhány rendezvényt a kicsiknek. Hamarosan 4 híre kelt, hogy nálunk a gyerekek szabadon, önfeledten szórakoznak. Erdős Judit óvónő felügyelete mellett gyurmáznak, gyöngyöt fűznek, papírt ragasztanak, a székek között fogócskáznak és nem kell tartaniuk a felnőttek megrovó pillantásaitól. A szülők közben elmehetnek sétálni, kiülhetnek a teraszra napozni, társalogni, mert a személyzet, élükön a büféskislánnyal, örömmel foglalkozik az ifjú vendégekkel. Soha nem zsörtölődnek, pedig az apróságok csatateret hagynak maguk után. így lett a presszó vasárnap délutánonként az óvodások Cola-bárja. A házban ezen kívül még huszonhét féle rendezvényt jegyeznek. Működik a tizenévesek kuktaszakköre, diszkó-mozi, idegennyelvű- és nyugdíjas filmklub, napközis mozi, a középiskolások itt tartják az „osztálybulikat” és rendszeresek a premier előtti filmbemutatók és közönségtalálkozók. Közkedvelt a zenés-táncos amatőr varieté, és hetekkel korábban elfogynak a jegyek a politikai kabaré előadásaira. Színesítik még a kínálatot a nemzetiségi vacsoraestek, a kiállítások, a komolyzenét népszerűsítő bemutatók és még számos olyan szabadidős program, amit másutt, ha van művelődési ház, klubhelység, hivatásos népművelők irányítanak. Talán éppen ezért sokan hitetlenkedve, sanda szemmel figyelik a „Tokaj-jelenség”et. Akadnak, akik pusztán ügyes üzleti fogást vélnek felfedezni benne. Mások a szakértelem nélkül szervezett műsorok, délutánok veszélyétől tartanak, s hallani olyan véleményt is, hogy ebben a házban ellenőrizhetetlenül összemosódnak az igénytelen szórakozás és az igényes művelődés határvonalai. —< A legtöbb rendezvényünk ingyenes. A kiadásokat, a tiszteletdíjakat, a kellékeket saját nyereségünkből fedezzük. Az évi hárommillióból egymilliót erre költünk. A vállalatvezetés öt esztendeje néma érdeklődéssel tűri, hogy kísérletezzünk, játszadozzunk, de érthető okokból nem lelkesednek. Mert mondanom sem kell, hogy a nyereségből nekünk juttatott pénznek bőségesen volna helye máshol is. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a vállalati gazdálkodási eredmények értékelésekor a megszigorított közgazdasági szabályozók nincsenek tekintettel a mi különcségünkre. S nem kívánhatjuk, hogy esetleg a jövőben a vállalat többi dolgozója károsodjon miattunk. Én természetesen hiszek abban, amit csinálunk. A mindennapos teltházak minket igazolnak. Furcsa, ellentmondásos helyzetbe került tehát a Tokaj csapata. A siker és a bukás veszélyének szele egyaránt megérintette őket. Ez év tavaszán első díjat nyertek a Népművelők Országos Egyesületének pályázatán. Tapasztalataikat tovább adhatják, mert döntés született arra, hogy módszereiket az ország tíz városában, modellként bevezetik. Ott, ahol nincs pénz művelődési centrumok építésére, vagy az állagukban leromlottak felújítására, de az új lakónegyedekben az éttermek, a kisvendéglők már megnyitották kapuikat. Miközben a Tokajnak — és bizonyára követőiknek is — partnerekre, mecénásokra volna szüksége, hogy fenn tudják tartani az ingyenes gyermekfoglalkoztatót, az értelmiségi klubot, a filmankétot. Olyanokra, akik felismerik a vendéglátás és a kultúra életrevalóságát, közösségteremtő erejét és támogatni is képesek azt. Az elmúlt esztendőkben a Tokaj vendéglátóház Miskolc város kulturális életének részévé vált. Akik rendszeresen felkeresik, bizakodnak : így lesz ez a jövőben is. LÁSZLÓ ÁGNES 1. A vendéglátóház 2. Bábkészítés a Cola-bárban 3. Részlet az egyik esti műsorból 4. Barna György üzletvezető 5. ínyenc fogások, helybeli különlegességek FOTÓ: LACZÓ JÓZSEF 23
