Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-11-27 / 24. szám
Mészáros József véleménye A lelátóról jelentjük A sport szórakoztat, a játék örömet szerez még a rokkantaknak, a mozgásukban korlátozott embereknek is. A Halassy Olivér Sport Club nemzetközi ülő-röplabdatornájára öt országból érkeztek vendégek és a magyar résztvevőkkel nagyszerű küzdelmet vívtak a Körcsarnokban. % A Vasas vízilabda együttese a bajnokcsapatok isztambuli, az Orvostudományi Egyetem Sport Clubjának gárdája pedig a kupagyőztesek tornájának innsbrucki selejtezőjéből továbbjutott. * A karate Magyarországon is egyre népszerűbb. A Budapest Sportcsarnokban 11 ország tizenhét csapata szerepelt a Hunyadi Expressz Kupáért kiirt versenyen — telt ház, azaz tízezer néző előtt. * A legutóbbi külföldi versenyeken, elsősorban a Világ Kupa döntőjében nagyszerűen szereplő, s fáradtan hazaérkezett Jónyer István. Gergely Gábor, Szabó Gabriella összeállítású magyar asztalitenisz-csapat 7:0 arányú vereséget szenvedett a csehszlovák együttestől az európai válogatottak Szuper Liga tornáján. Palotai Károly, a nemzetközi játékvezető már harmadszor fújta a sípot a londoni Wembley stadionban. Ezúttal a 2:l-es vendéggyőzelemmel végződött Anglia— Német Szövetségi Köztársaság mérkőzésen bíráskodott — közmegelégedésre. Temesvári Andrea, az ifjú teniszbajnoknő könnyebb lábműtéte után Stuttgartban indult újabb nemzetközi versenyen. Brüsszelben, az Amerika—Európa válogatott mérkőzésen is játszott. Jelenleg a harminckettedik a világranglistán. * A windsurf, azaz a széllovaglás legjobb magyar versenyzője, a tizennyolc éves Kecséry László szerepelt a Kanári-szigetek mellett rendezett világbajnokságon. „A gyermek és serdülő korú sport kérdései” címmel rendezte meg újabb előadássorozatát a Magyar Sportorvos Társaság. A hetvenhat magyar és tizenhét külföldi előadás komoly elméleti segítséget nyújtott a sport gyakorlati kérdéseinek megoldásában. Cservenyák Tibor, a montreali olimpia után a válogatottságról lemondó vízilabdakapus Nigériába utazott, ahol négyéves szerződésének eleget téve mérnökként dolgozik majd. Zuzu válogatott Apró termetű, vékonyka kislány. Olyan természetességgel tornázik a gerendán, olyan súlytalanul pörög a felemás korláton olyan szép tartással úszik a tornaszer és a föld között, mintha a súlytalanság állapotában élne, mint akinek természetes közege a levegő. Mindössze 13 éves, hét éve tornázik. Biztosan sokszor érezte, hogy milyen kemény a föld. Mégsem hagyta abba. Még egészen pici korában egyszer tévét nézve azt mondta a szüleinek. „Himnusz akarok lenni a dobogón”. Azóta csak ez a cél vezérli. Kamarics István, az edzője így jellemezte: „Százévenként születik ilyen tehetség. Minden adottság megvan benne, hogy nagy versenyző legyen, hogy a világ megismerje a nevét.” Tavasz óta a válogatott keret tagja. A „nagyokkal” edz. A foglalkozásokat Zalka Andrásné Kertész Aliz olimpiai bajnoknő irányítja, aki ugyancsak elégedett fejlődésével. Naponta három és fél óra intenzív edzés, igen megterhelő egy gyerek számára. Mégis kiváló tanuló, példás magaviseletű, aki otthon is sokat segít a szüleinek. Az édesapja kíséri iskolába, onnan edzésre, majd haza — ötéves kora óta. Most, hogy válogatott lett, most már „nagy lány” a kislány, egyedül is közlekedhet. Egyszer már a Himnuszt is eljátszották a tiszteletére, Leverkusenben tavaly aranyérmet nyert a KSI csapatával. Korda—Kovács István 1978-ban magyar—norvég koprodukciós filmet forgatott róla. Azóta is mindenki Zuzunak ismeri, így szólítják, és aki jártas a sportolók világában, tudja, a becenév a tehetség elismerése is. Egyébként Csisztu Zsuzsi a becsületes neve, de így csak az iskolában és eredményhirdetéskor szólítják. I. FOTO: REZES MOLNÁR ESZTER Mészáros József, az egyik legismertebb magyar futballszakember, hatvanéves. Joggal formálhat véleményt a nemzetközi és a hazai labdarúgásról, hiszen egész életét a futballpályákon, vagy azok környékén töltötte. Már 17 éves korában (szülői engedéllyel) professzionista szerződést kötött a Kispest csapatával 1941— 48 között volt tagja az együttesnek. Utána kölcsönjátékosként a Ferencvárossal Mexikóban turnézott Sárosi György társaságában, s 1948-tól már a zöld-fehéreknél szerepelt. Részese volt két nagyszerű Fradi futballévnek, amikor a legendás hírű Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor összetételű támadósor 139 gólt rúgott a tizennégy csapat alkotta bajnokságban, „kiszolgálója” volt az ötvenhat (!) gólt szerző Deáknak. Egészen 1957-ig játszott a Ferencvárosban (illetve a Kinizsi és az ÉDOSZ együttesében). Emlékezetes ausztrál portya zárta pályafutását, s nyomban edző lett. Volt a kölyök-, az ifjúsági-, a serdülő csapat trénere, a válogatottnál ifjúsági- és utánpótlás kapitány, edző a Ferencvárosnál, Salgótarjánban, Győrött és a Bp. Honvédnél. Ezután érszűkülete leparancsolta a pályáról, de azóta is, ha teheti, minden mérkőzést megnéz. Egyszer szerepelt az A-válogatottban, 27 alkalommal a B- válogatottban, s csak azért nem került még jobban reflektorfénybe, mert a középcsatár posztján ott volt Deák, majd Hidegkúti, balösszekötőben pedig Puskás. Már játékosként is szorgalmasan készült az edzői pályára, s szakértelmét mi sem bizonyítja jobban, hogy ötéves ferencvárosi edzősége idején kétszer nyert bajnokságot csapatával, sőt a Fradi 1965-ben, a Juventus legyőzésével elnyerte az UEFA Kupa elődjét, a Vásárvárosok Kupáját is. Hetente legalább öt-hat csapat találkozójának szemtanúja, igazán széles áttekintése van a futballvilágról. Amikor erről beszél, sohasem felejti el megemlíteni, hogy kritikus szemmel nézi a mai játékot, hiszen hajdan sokkal jobb játékosokhoz, küzdelmekhez és csapatokhoz szokott hozzá. A magyar futballt nemzetközi mércével minősíti. így aztán az első és legfontosabb megállapítása, hogy a világbajnokságok mindig hoztak valami újat a futball életében, a mostani spanyolországi VB például a nagy iram, a kitűnő erőnlét és az ehhez mérten is lenyűgöző technikai felkészültség mellett a kimagasló egyéniségek világbajnoksága is volt. A magyar csapat szereplését az egyéniségek hiánya döntötte el. Ügy véli, hiába akad két-három igazi klasszis, ha az illetők képtelenek formájukat időzíteni, rapszodikusak, mindez elsősorban magánéletben tanúsított magatartásuk következménye. Nem rendelik alá kedvteléseiket a játék követelte szigorú életmódnak. Így aztán a klaszszisjelöltek sem tudják konzerválni magukat, gyorsan szállnak felettük az évek, s természetesen még hazai pályán sem képesek tudásuk legjavát nyújtani. A nemzeti bajnokság is ennek a jegyében zajlik. Mivel nincsenek kellő számban egyéniségek, a tehetségek gyorsan tűnnek fel, és legalább olyan gyorsan szürkülnek el. A vidéki csapatok tartózkodva, óvatoskodva játszanak a fővárosban, a budapesti együttesek pedig tartanak a vidéki találkozóktól. Nincsen olyan húzó- és vonzóerejű játékosuk, aki minden mérkőzésen meghatározója lehetne a játéknak és csapata eredményességének. így van ez például a Rábánál és a Csepelnél a most folyó bajnokságban, hiszen egy-egy nagyszerű játékot kiábrándító teljesítmény követ. A magyar futballban nem történt változás a világbajnokság óta, a csapatok éppúgy játszanak, mint azt megelőzően, a szürkeség jellemzi az együttesek játékát nemzetközi és hazai összecsapásokon egyaránt. Ezt a bajnoki pontvadászat is igazolja, minden héten. Alapvető szemléletbeli változásokra van szükség ahhoz, hogy a magyar futball egykori hírnevéhez méltó módon szerepeljen vagy legalább is megközelítse a mai nemzetközi szintet. Ehhez pedig az is szükséges, hogy a jelenleginél gondosabb, szakszerűbb és hatékonyabb legyen a kiválasztás, a fiatalok nevelése, gondozása, a futballéletre való felkészítése — mondja Mészáros József. SZ. F. 27
