Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-11-27 / 24. szám

KODÁLY SZELLEMÉBEN Beszélgetés Bartalus Ilona zenepedagógussal ■— Kodály zenetanítási módszerének több „változata” is ismert. De valójában mi az igazi „Kodály-módszer” ? — Ahogyan minden gyermek az anyanyel­vén tanul meg írni és olvasni, úgy a zenét is anyanyelvén tanulja meg! Ez Kodály gondo­latának leglényege és ezért a magyar népze­nét Kodály igen magas rangra emelte. Gon­doljunk csak arra, hogy a századforduló tá­ján a germán hatás milyen erős volt a magyar zenei életben. Az ének- és zenetanítás metó­dusával nem volt különösebb baj, hiszen ki­tűnő magyar muzsikusokat képeztek már ak­koriban is a Zeneakadémián. De az elemi is­kolában hiányzott a magyar népzeneoktatás, a zeneértés megkönnyítése, a közös éneklés öröme. Nem volt erre a célra megfelelő tan­könyv és az énektanárok is képzetlenek vol­tak. Kodály gondolatkörében —■ meglehet, kissé patétikusan — a népdal minden gyer­mek számára tananyaggá magasztosult! Ez minden nép népzenéjére vonatkozik: Japán­ban a japán, Hollandiában a holland, Kanadá­ban a bevándorolt népek népzenéjével kell kezdeni a zenei alapismeretek oktatását. Te­hát nem Beethovennel, és ebben ma már egyetért a világ. Persze a népzene tanulásá­nak esztétikai okai is vannak: Bartók ezt úgy fogalmazta meg, hogy egy szép népdal egyenértékű egy Beethoven-szonátával, mert a legkisebb formában a legtökéletesebben ké­pes kifejezni egy zenei gondolatot. Pedagó­giai szempontból is igen alkalmas a zene ta­nítására, mert könnyen elemekre bontható, modellálható, ezért könnyen értelmezhető is. A népdal a népi bölcsesség hordozója, egyes népek zenei világának esszenciája. így vezet­het el a népdal a komolyabb, bonyolultabb ze­neművek megértéséhez. — Sokan a szolmizációt tartják ma is a Kodály-módszer lényegének. — Ez tévedés, mert a szolmizálás pusztán csak eszköz, de ugyanakkor kitűnő eszköz „a zeneolvasáshoz”, hogy könnyebben tanulja­nak a gyerekek lapról énekelni. Amikor ezt már megtanulták, akkor ezt a „mankót” el lehet dobni, hiszen a kottaolvasási készséget már elsajátították. Minél előbb át kell térni a szöveges dalolásra, illetve a hangszeres mű esetén a dúdolásra! Az élményszerzés az énekórák igazi célja és a tanárnak kell gon­doskodnia arról, hogy a tanulással örömet Bartalus Ilona a Békéstarhosi Zeneiskola elvégzése után a Debreceni Konzervatóriumban tanult. 1963-ban végezte el a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola énektanárképző szakát. A Kanadai Kodály Intézet (Kodály Institute of Canada) Western Ontarió-i csoportjának tiszteletbeli elnöke. A Magyar Kodály Társaság alapító tagja. Hat évig vendégprofesszorként a kanadai Western Ontario Egyetem zenei fakultásán tanított. Nyári és hétvégi kurzusokat vezetett az Egyesült Államokban és Kanadában szerezzen a gyerekeknek. De ha fetisizálják a szolmizálást és a kézjelek állandó gyakor­lását, akkor elvész a zene „lelke”. Én igyek­szem a zene mélyebb értelme iránti érzékeny­séget, fogékonyságot is kifejleszteni hallgatói­ban, így nagyobb örömük telik a művekben, miközben ízlésük is fejlődik. Ha egy-egy dal, egy-egy mű köré felvázoljuk megszületésé­nek körülményeit, korát, akkor közben a ta­nulók elsajátíthatják a zenei műveltség alap­jait is. Nagyon hatásos módszer, ha fiatal elő­adóművészek interpretálják a műveket az órákon, mert akkor az élő zenehallgatás örö­mével is megajándékozzák a tanulókat. — Bevált-e a Magyarországon először kez­deményezett zenei általános iskola, mint is­kolatípus? — Előrebocsátom, hogy nemcsak az — esetleg elfogult — véleményemet mondom, ha azt állítom, hogy a zenei általános iskola a létező legjobb iskolatípus. Tanártársaim is bizonyíthatják, az ilyen iskolákban. jobb az általános tanulmányi eredmény, a szocioló­giai felmérések pedig azt igazolták, hogy a heti négy énekóra minden területen érezteti jótékony hatását. Fanatikusan hiszek a zene emberformáló erejében. Meggyőződésem: az éneklés, a közös éneklés boldogít. Mert ha sikerül a játék szenvedélyét a munka ko­molyságával ötvözni; ha nemcsak tanulnak a gyerekek, hanem közben jól is érzik magu­kat: akkor jut energiájuk mindenre. S ma­rad annyi hitük a zenélés boldogságában, hogy elegendő tartalékuk marad belőle fel­nőtt korukra is. — Vajon mennyire érdekli a világot a Ko­dály-módszer? — 1964-ben az ISME (International So­ciety of Music Educators) Budapesten tartot­ta kongresszusát és tanulmányozta Kodály zenepedagógiai módszerét a magyar iskolák­ban. Átütő sikert arattunk, melynek hatásá­ra javaslatot tettek, hogy a zenei általános is­kola típusát a világ valamennyi országában be kell vezetni. Az azóta eltelt csaknem húsz esztendő alatt fantasztikus eredmények szü­lettek. Jómagam is tapasztalhattam az Egye­sült Államokban, Kanadában, Japánban és Európa jó néhány országában, hogy meny­nyire komolyan vették Kodály intelmeit. Per­sze, néhol talán túlzottan szó szerint értelmez­ték mondanivalójának lényegét. De mondhat­juk, hogy a világ lassan már meg is előz ben­nünket Kodály módszerének hatásos elter­jesztésében. Kanadában a Western Ontario Egyetemen és a hétvégi kurzusokon csaknem 8 ezer leendő vagy már tanító énektanárral ismertettem meg e zenepedagógiai metódus lényegét. Azóta is sokakkal levelezésben ál­lok és ezen keresztül értesülök munkájuk eredményességéről. Talán számomra sem voltak minden haszon nélküliek az ott töltött évek, hiszen írtam egy könyvet a kanadai népzenéről, amelyet ma már tankönyvként használnak. — Persze önt Magyarországon is a Kodály­­módszer apostolaként ismerjük, ha máshon­nan nem, hát a televízióból. Kritikusai úgy méltatták eddigi munkásságát, hogy „Barta­lus Ilona zenetanítási módszere nem mester­ség, hanem művészet”. — Aki Kodály szellemében akar tanítani, annak nemcsak jól képzett muzsikusnak, ha­nem elkötelezett, megszállott pedagógusnak is kell lennie. Jó néhány esztendeje már, hogy harminc részes sorozatot írtam a televízió­nak Gyere pajtás énekelni! címmel, amelyért nívódíjat is kaptunk. Aztán, folytatva a meg­kezdett utat, Dúdoló címmel újabb sorozatot készítettünk gyerekek számára arról, hogyan lehet instrumentális darabokat énekléssel megközelíteni. Nemsokára befejeződik leg­újabb hatrészes tévésorozatom, „Legyen a zene mindenkié!” címmel, amelynek a kö­zeljövőben vesszük fel angol szinkronját. LINTNER SÁNDOR 12

Next

/
Thumbnails
Contents