Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-11-13 / 23. szám
/ 7/n > i v i7tt7 Az Arany János-emlékmű története A címbeli idézet Szász Károly szoboravató beszédében hangzott el. Arany János 1882. október 22-én hunyt el. Az Akadémia Igazgatótanácsában Lónyay Menyhért elnök már másnap felvetette, hogy a nagy költőt a „testület nyilvánítsa saját halottjának”. Nem sok magyarnak adatott meg, hogy az utolsó út előtti végső búcsúnál egy egész ország hajtson fejet. Október 24-én az Akadémia aulájában a messze földről érkezett gyászolók hosszú sorokban tisztelegtek a ravatal előtt. A rendet önként jelentkezett katonák és egyetemi ifjak tartották fenn. Délután három órakor érkezett a család, a Nemzeti Színház énekkara gyászdalokat énekelt. Az Akadémia részéről Szász Károly, a Kisfaludy Társaság nevében Gyulai Pál mondott búcsúbeszédet. A temetés egyházi szertartásait Török Pál református püspök végezte. Bár az Akadémia alaposan kitett magáért a gyászünnepség külsőségei tekintetében, további kegyeletes kötelezettségeket is szívesen vállalt volna. így született meg az egész országot megmozgató ajánlat: készüljön szobor, amely méltó emléket állít a tiszteletbeli főtitkárnak. Jó akadémiai szokás szerint mindjárt bizottság is szerveződött. De szükség is volt az erők összefogására, hiszen a felhívás nyomán szinte azonnal megérkeztek az első adománylevelek. Az Első Hazai Takarékpénztár Egyesület 500 forintot, a Műegyetem 250 forintot utalt át az Arany János szoborbizottság rendelkezésére. A bizottság összetétele a magyar társadalom összefogását tükrözte. Elnöke az Akadémia elnöke, Lónyay Menyhért lett. Rajta kívül Szász Károly, Ipolyi Arnold, Steczek József, Fraknói Vilmos és Hunfalvy Pál képviselte a tudós testületet. A Kisfaludy Társaság négy tagot delegált, a főváros részéről a Tanácsot és a Közmunkatanácsot ketten-ketten képviselték. A bizottságban helyet kapott a Képzőművészeti Tanács két tagja is. Nagy létszámú, sokféle szempont szerint összeválogatott bizottság létesült, amely még akkor, november elsején a folyóiratokban, lapokban közzétett aláírási felhívással fordult a nagyközönséghez. „E bizottság nevében fordulunk a nemzet kegyeletéhez; hozza meg áldozatát a nagy költőnek, ki lánglelke minden kincsét nemzetének áldozta. A szoborra szánt adományok, ez ívekre jegyezve, a Magyar Földhitelintézethez küldendők, mely kezelésüket magára vállalni szíves volt. Meg vagyunk győződve róla, hogy e földhívást a nemzet nagyja és kicsinye áldozatkész lelkesedéssel várja és fogadja. Meg vagyunk győződve, hogy nemsokára állni fog Budapest valamelyik közterén az érc-szobor, késő nemzedékeknek is hirdetve azt ami Arany János lelkét eltöltötte: múltunk nagyságát, népünk erejét és a hitét jövőnkben.” A felhívás sikeresnek bizonyult: az adakozás öt éven át tartott. Mintegy 80 ezer forint gyűlt össze, amikor 1886-ban a bizottság elérkezettnek látta az időt a „lényeg”, a szoborminta megrendelésére. Mindenekelőtt a szobor számára helyet kellett találni, ez pedig a városatyák feladata volt. Budapest vezetői szívügyüknek tekintették az Arany-kultuszt. 1882. novemberében közgyűlésen számolt be a polgármester, Ráth Károly, a nemzetet ért veszteségről. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a közgyűlés határo-2. Karosszéke és heverője a Magyar Tudományos Akadémia épületében 3. Iskolai dolgozatfüzet Arany János saját kezű javításaival 4. Az Öszikék költője 5. Stróbl Alajos Arany-szobra a Nemzeti Múzeum előtt zatot hozott arról is, hogy valamelyik „előkelő” utca vagy tér Arany János nevét viselje, és persze, pénzbeli adományt is megszavaztak. A szobor helyét illetően már nem volt ilyen könnyű a döntés. Külön albizottságot szerveztek, amely a Magyar Nemzeti Múzeum előtti kertet ajánlotta az új köztéri szobor elhelyezésére. Azzal érveltek, hogy a költő már életében is visszahúzódó alkat volt, szobra se kerüljön zajos, forgalmas környezetbe. Többen azonban felvetették, hogy egyrészt a múzeum előtt álló szoborra nem nyílik megfelelő „rálátás”, másrészt a szobor zavarja a monumentális múzeumi homlokzat látványát, utóbbi viszont éppen ezért ..agyonnyomja” majd a szoborét. A főváros Képzőművészeti Bizottsága elutasította a múzeumkerti javaslatot. Ügy találták, hogy a görög stílusú oszlopcsarnok, a széles lépcsőzet erős ellenhatást mutatna a magyarruhás figurával. Ezután Gerlóczy alpolgármester a Népszínház előtti teret próbálta elfogadtatni. A városatyák hajlottak volna 1 1. Arany Jánosról készült metszet REPRODUKCIÓ ÉS FOTÓ: MTI 2 szavára, de az Arany-szobor bizottsága ezt a helyszínt is elutasította. Közben 1885 végére már 100 000 forintot jegyzett a Földhitelintézet pénztára. Nemcsak itthon, külföldön is lendületes hírverés folyt Arany János emlékének megörökítése ügyében. Jókora összeg gyűlt össze az amerikai magyarok jóvoltából. A párizsi magyar egylet Szilveszter-estélyének bevételét küldte el a szoborállítás céljára. Munkácsy Mihály vezetésével a Párizsban élő magyar festők mozgalmat szerveztek, mindegyikük egy-egy képet akart készíteni a szoboralap javára. A gondolat nem valósult meg. de — Arany nevének hatására — a hazájától távol élő magyarság egy időre rendkívül szoros kapcsolatba került Magyarországgal. A szoborbizottság nem töprenghetett tovább. Attól tartottak, hogy a mozgalom elveszti vonzerejét, hitelét, ha a szobornak még a helyét sem sikerül kijelölni. Inkább az idő sürgetésére, mint esztétikai meggyőződésből, hosszú, elkeseredett vitában végül megszületett a döntés: a szobor a Múzeumkertbe kerül. Megvolt tehát a helyszín, immár ki kellett írni a szobor elkészítésére vonatkozó pályázatot. A határidő — a helykijelölés fölötti SZOBOR MAGA ES EGÉSZ ÉLETE 18
