Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-10-30 / 22. szám

A lelátóról jelentjük

Buda István államtitkárnak, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének vezetésével magyar küldöttség járt Dániában és Svédországban.

*

A Tokaj expressz párbajtőr viadalt, a vasutasok hagyományos Világ Kupa pontszerző versenyét idén az Intercontinental szálló báltermében rendezik. Nedeczky László, a vasutas vívók vezetője javában dolgozik a verseny előkészítésén.

*

Jónyer István asztalitenisz-világbajnok újra kiváló formában van. A magyar csapat így az eltiltott Klampár Tibor hiányát sem érezve, 5:2-re nyerte az angolok elleni első, Szuper-liga mérkőzést. (A világbajnok a közelmúltban sportszerüzletet nyitotta a Belvárosban.)

*

Gyengén szerepeltek a magyar súlyemelők a Ljubljanában rendezett világbajnokságon. A 82,5 kilós kategóriában induló Mandzák Bertalan, a csepeliek 26 éves versenyzője nyerte a csapat egyetlen érmét, harmadik helyezésével, összetett teljesítménye azonban 50 kilóval maradt el a győztesétől. A közeljövőben nagyobb fiatalítás várható, hiszen az augusztusban Säe Paulóban rendezett junior világbajnokságon a magyar fiatalok több számban értékes helyezést értek el.

*

Sax Gyula, a világbajnokjelöltek moszkvai tornáján részt vevő negyedik magyar sakkozó győzelemmel fejezte be a versenyt. Hat pontos teljesítményével azonban csak a középmezőnyben végzett. Mint már jelentettük, Poetisch Lajos és Ribli Zoltán jutott be a világbajnokjelöltek nyolcas döntőjébe.

*

Székely Éva olimpiai bajnok úszónő könyve, a „Sírni csak a győztesnek szabad” változatlanul a hazai sportkönyvpiac keresett műve. A bajnoknő — az ugyancsak kiváló eredményeket elért Gyarmati Andrea édesanyja — hétről hétre élménybeszámolókat tart, író-olvasó találkozókon vesz részt.

*

Közel egy évtizedes szünet után újabb gyorsasági motorversenyt rendeztek Budapesten. A Ferihegyi repülőtéren épült 2. számú leszállópályán ideális körülmények várták a kilenc országból érkezett száz motorost. A külföldön is sikerrel szereplő Drapál János két kategóriában is győzött a negyvenezer néző nagy örömére.

*

Dr. Apor Péter, a magyar női röplabdaválogatott orvosa, a Testnevelési Főiskola kutató intézetének osztályvezetője Fulbright ösztöndíjjal fél évet tölt el Los Angelesben, az UCLA egyetemen.

*

Milánó mellett rendezték meg a 350 köbcentis siklóhajók Európa-bajnokságát. Csepregi György második helyezést szerzett.

Vendég

Pittsburghből

Koltai Jenő

Az idei magyar ökölvívó-bajnokságnak kedves vendége volt a minden kétséget kizáróan világhírnévnek örvendő Steve Klaus.

— A századforduló után, 1904-ben láttam meg a napvilágot, magyarnak születtem Pittsburghben. Négyéves voltam, amikor apám meghalt, s édesanyámmal és testvéreimmel a Győr- Sopron megyei Gyarmatra költöztünk vissza. Anyám később újra tengerentúlra menít, de mi gyerekek csak az első világháború után tudtuk követni — mondta tökéletes magyarsággal Steve Klaus, aki az elmúlt évtizedekben is szoros kapcsolatban maradt a magyar sporttal, elsősorban az ökölvívással.

Sikeres versenyzői, majd edzői pályafutását az Egyesült Államokban megszakítva először 1930-ban csak az Üllői úti Fradi pályán rendezett profi mérkőzésre kísérte haza Kocsis Antalt, az Amszterdamban olimpiai bajnoksá-Steve Klaus - újra Budapesten

fotö:

ZÁHONYI IVAN

got nyert ökölvívót, akit odakinn patronált. Steve Klaus azonban itthon maradt. Kankovszky Artúrnak, a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség (AIBA) magyar főtitkárának felkérése és rábeszélése nyomán két olimpiára készítette fel a magyar ökölvívókat. Tanítványai közül Énekes István Los Angelesben, Harangi Imre pedig Berlinben nyert olimpiai bajnokságot.

Az ökölvívás nemzetközileg elismert szaktekintélye a második világháború után Olaszországban telepedett le. Az olasz sport, az ökölvívás újjászervezésével bízták meg, jelenleg az AIBA edzőbizottságának vezetője. Annak idején Berlinben oroszlánrésze volt Harangi Imre győzelmében, aki néhány éve hunyt el. Harangi a berlini elődöntőben súlyos sérülést szenvedett. A dán Kops belefejelt arcába s bal szemöldöke alaposan felrepedt. A döntőre azután a tapasztalt Steve Klaus tanácsára nemcsak a bal, hanem a jobb szemöldökét is nagy tapasszal ragasztották le, hogy az észt Stepulovot megtévesszék. A seb így csak később kezdett vérezni és Harangi Imre végig bírta a három menetet. A magyar sport tizedik olimpiai aranyérmét nyerte Berlinben.

— Néhány jó mérkőzést, néhány tehetséges fiút is láttam. A magyar ökölvívás utánpótlása a jelek szerint kimeríthetetlen ... Jó volt idehaza, s alig várom az alkalmat a következő látogatásra — búcsúzott a 78 évesen is jó egészségnek örvendő Steve Klaus régi és új barátaitól.

„A Görög Atlétikai Szövetség rendkívül nagyra értékeli azt a segítséget, amelyet Koltai Jenő a dobóatlétáknak, elsősorban a női gerelyhajítóknak nyújtott. S hálásak vagyunk a magyar szövetségnek, hogy lehetővé tették ezt az együttműködést” — írta egyebek között a levelében Antal Gyula, a Görög Atlétikai Szövetség magyar szakfelügyelője, az egykori, budai középtávfutó. A levelet a gerelyhajítónők értékes kettős sikere után adta postára, hiszen úgyszólván az ismeretlenség homályából előlépett Anna Verouli Athénban megnyerte az Európa-bajnokságot, Szófia Szakorafa pedig harmadik lett. Majd szeptember utolsó hét végén Szófia nagy álmát megvalósítva szenzációs világrekordot állított fel 74,20. méteres teljesítménnyel.

— Májusban kéthetes szemináriumot tartottam Szalonikiben a görög dobóedzőknek — mesélte Koltai Jenő. — Ennek során az ott edzőtáborozó versenyzőknek is adtam szakmai tanácsokat, akik edzőjükkel együtt megkerestek és ezt igényelték. Az első, több napos közös gyakorlás után edzője és vőlegénye, Dimitriasz Kosztavelisz társaságában Szakorafa ellátogatott Budapestre. Még jobb kapcsolat alakult ki közöttünk. S én örülök a legjobban, hogy néhány apróságnak tűnő teohnikai csiszolással és jól felépített edzésmunkával ilyen jelentős javulást tudott elérni. Az elmúlt idényhez képest ugyanis több mint tíz métert(ü) javított legjobb eredményén. Tavaly ősszel még csak 63,46 méter volt rekordja.

Koltai Jenő a gerelyhajítás professzora, Pápán végezte a középiskolát, a Testnevelési Főiskolán szerzett diplomájával a főiskolán maradt tanítani. Már 1949-ben megbízták a dobóatléták szakcsoportjának vezetésével, majd 1965-ben a válogatott csapat kapitánya lett. Megbízatásáról az egyetemi rangra emelkedett Testnevelési Főiskolán kapott felelős feladat után mondott le. Három éve a főiskola rektoraként vonult nyugdíjba.

— Mit csinál, hogyan él ma? — folytattuk a beszélgetést.

— Változatlanul rengeteg a dolgom, nagyon sok a megbízatásom. A legnagyobb örömmel maradtam például a főiskolán, ahol elsősorban a szakedzőképzésben veszek részt, csaknem naponta tartok előadásokat — hangzott a válasz.

— S az edzősködés?

— Sajnos már közelebb állok a hetedik X-hez, s úgy érzem, hogy a mindennapos edzések vezetésével együttjáró stresszhatásokat már nem bírná el egészségem. Ezért bár itthon is több klub megkeresett, s négy külföldi országból kaptam nagyon megtisztelő ajánlatot, egyiket sem fogadtam el. Ilyen rövidebb segítségnyújtásra, tanácsadásra azonban, mint Görögországban, szívesen vállalkozom.

— Mit tartott edzői hitvallásának?

— Az edző és a versenyző közötti tökéletes, harmonikus kapcsolatot. Mindig azt tartottam szemem előtt, hogy a versenyző fejlesztésében ne csaik a centiméterekkel, a minden áron való eredményességgel törődjünk. Igyekeztem sokoldalúan, minden területen hatni rájuk. Azt tartottam, hogy a sportoló eredményes szereplése szorosan összefügg a versenyzők személyiségének, egyéniségének fejlődésével. S erről ma egyrészt sajnos sokan elfeledkeznek, másrészt túl sok intézkedéssel, utasítással korlátozzuk edzőinket az igazi alkotó munkában. Jórészt ezzel a két körülménnyel magyarázható a magyar sport néhány ágában manapság tapasztalható visszaesés, illetve eredménytelenség!

V. D.

27