Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-06 / 3. szám
z élelmiszerbolt eladója szusszanásnyi szünethez jut, megtörli homlokát, aztán felsóhajt: — Márcsak a maga kíváncsiskodása hiányzott a mai napra — kezdi, aztán megenyhül. — Nem bánom, essünk túl a beszélgetésen. Ha maga arra kíváncsi, hogy januártól mivel töltöm azt a plusz egy szabadnapot, akkor jól figyeljen. És ujjhegyeit ütögetve sorolja a tennivalóit. — Mivel a második szabadnapot a hét közepén vehetjük ki, amikor nincs otthon a család, így majd ezeken a napokon végzem a nagytakarítást, ha igyekszem, talán mosásra is jut idő, ha pedig jól gazdálkodom az idővel, nem szombaton kell majd fodrászhoz járnom. De mivel a háztartásban mindig akad tennivaló, nem unatkozom majd, ebben biztos lehet. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezentúl több időt kell majd fordítani a pihenésre, hiszen fárasztóbb lesz a munka, mert a mi boltunkban a hét minden napján szabadnapos lesz valaki. Márpedig a ő munkáját is el kell végeznünk. De azt hiszem, mégiscsak jobb lesz így mert nem szombat délutánra és vasárnapra maradnak a háziasszonyi teendők, tehát több idő jut majd a családra. Ezt pedig már alig várom, mert bizony sokszor megesik a szívem a kislányomon, aki gyakran panaszolja, hogy nekem soha nincs elég időm elmenni vele kirándulni, de még a vasárnapi sétákat is alaposan meg kell fontolnom. További beszélgetésre nincs idő, mert már többen sorakoznak a pult előtt. Januártól csaknem minden vállalatnál és hivatalban ötnapos munkarendben dolgoznak az emberek. S mindenki tudja, az átállás nem mentes a zökkenőktől. Egyesek szerint az ötnapos munkarend a kereskedelemben dolgozókat érinti a leginkább kedvezőtlenül. Megkérdeztük Thén Rudolfot, az ÁPISZ (papír- és írószer) Kiskereskedelmi Vállalat szakszervezeti bizottságának titkárát, miként fogadták a kereskedelmi dolgozók az ötnapos munkahét bevezetését. — Az ötnapos munkahét irányelvei lehetőséget adtak minden vállalatnak arra, hogy most januárban, vagy később térjenek át az ötnapos munkarendre. Mi végül is a januári átállás mellett döntöttünk. Megoszlottak a vélemények. Munkatársaink ötvenöt százaléka az átállásra szavazott, 37 százalék ellenezte az új munkarendet, a többiek pedig tartózkodtak a véleménynyilvánítástól A vélemények azért különböztek, mert a mi szakmánkban az új munkarend nem állandó szabad szombatot jelent, hanem hét közben egy többlet szabadnapot. Így aztán azokban a családokban, ahol a férj és a feleség egyaránt kereskedő, nehéz, szinte lehetetlen összeegyeztetni mindkettőjük szabadnapját. Ahol a férj üzemi munkás, a feleség pedig a mi munkatársunk — és ez a gyakoribb —, a férjek általában nem veszik jó néven, ha szombaton egyedül maradnak az otthoni tennivalókkal. Sokhelyütt tetézi a gondokat, hogy a gyermekintézmények nyitva tartása nem igazodik az üzletek nyitásához. Igaz, januártól minden kerületben szombatonként is nyitva tart egy-egy bölcsőde és óvoda, de sokan attól tartanak, hogy ha ez lakóhelyüktől távol esik, ennek hátrányait a gyereknek kell viselnie. Meg kell majd oldanunk a folyamatos áruellátást is. Pillanatnyilag ezek a legfőbb gondjaink, de mégis úgy vélem, hiba lett volna elhalasztani az új munkarendre való áttérést, hiszen ezekkel a gondokkal rövid időn belül egyébként is szembe kellett volna néznünk. Beszélgetésünk idején a szegedi 10-es számú Volán Vállalat szakszervezeti titkárának, Forráskuti Tibornak viszont már fél esztendő tapasztalatai állnak rendelkezésére. A közlekedési vállalatnál viszonylag egyszerűbb volt az átállás: mindössze annyi történt, hogy a személy- és teherszállításban dolgozókat 192 óra helyett 182 órás munkaidőre osztották be. — Sajnos a 182 órás munkaidőt nem minden esetben tudjuk megtartani — mondja Forráskuti Tibor —, hiszen a folyamatos munkarendből és a munkaerőhiányból adódó gondok miatt munkatársaink ma még gyakran túlóráznak. Erre azonban hosszú időn át nem alapozhatunk, mert a túlmunka a fejlesztés rovására megy. Ezért tehát még akkor is törekedni kell e gyakorlat megszüntetésére, ha dolgozóink örülnek a többletkeresetnek. A Volán Vállalatnál az ötnapos munkarend többféle módozatát alkalmazzák. A nem fizikai állományban a havi két többlet szabadnapért naponta háromnegyed órával többet dolgoznak, de az irodákban a rugalmas munkarendet vezették be. A műszakiak pedig — alkalmazkodva a teher- és személyszállításban dolgozók igényeihez — minden negyedik szombaton ügyeletet tartanak. — A tapasztalatok egyértelműen azt igazolják — folytatja az szb-titkár —, hogy az ötnapos munkarend szervezettebb munkát kíván mindenkitől. Arra törekszünk, hogy partnervállalatainkkal egyeztessük a munkánkat, igazodjunk az igényekhez. Az ötnapos munkahét jelentős szociális vívmány, de ma még nem mindenki fordítja pihenésre, művelődésre a megnövekedett szabad időt. Mint például az a fiatalember sem. akit egyik nagyüzemünk kapujában szólítok meg: — Kovács vagyok — mutatkozik be szűkszavúan. — Ma még nem tudom pontosan, miként osztom majd be a szabad időmet. Bizonyára többet járok majd moziba, talán kirándulásra is futja az időmből. De annyi bizonyos, hogy rövidesen mellékmunka után nézek, mert az embernek gondolnia kell a jövőjére is. Még nincs lakásom, és előbbutóbb szeretnék venni egy autót is. A szabad idő hasznos eltöltésében jelentős feladat hárul majd a művelődési házakra, és a munkáltatók sem zárkózhatnak el e feladat elől. Thén Rudolf például beszámol arról a kezdeményezésről, amely szerint igyekeznek különféle programokat szervezni dolgozóiknak. Vállalatuknál már rendeztek szavalóversenyeket is, amelyeken a dolgozóik művelődve szórakoztatták önmagukat. Forráskuti Tibor kész programot mutat. Vállalatuk évente 600 ezer forinttal segíti dolgozói hasznos időtöltését. — Kedveltek a klubműsoraink, és bennünket is meglepett, hogy a szülők százhetvennégy gyereket Írattak be társastánc tanfolyamunkra. Rendszeresen szervezünk műsort nyugdíjasainknak, találkozhatnak a filmbarátok, a természettudományi ismeretek iránt érdeklődők. Vagy hetven színházbérletet vásároltunk, színházi buszokat indítunk a környező településeken dolgozó munkatársainknak, a fiatalok pedig rendszeresen találkoznak a diszkóban, amelyeket jól szervezett, rövid kulturális programokkal bővítünk ki. Más vállalatokkal is együttműködünk, munkatársaink látogathatják a náluk szervezett műsorokat, és mi is szívesen látjuk a mi programunk iránt érdeklődő dolgozóikat. Igaz, nekünk szerencsénk volt, hiszen kitűnő klubvezetőt találunk, aki éppúgy szót ért a fiatalokkal, mint a nyugdíjasokkal. CSÁSZÁR NAGY LÁSZLÓ 1. Több idő jut a sétára... FOTO: GESZTI ANNA 2. Szombat délelőtt a fodrász mellett... 3. ... még kozmetikára is marad idő 4. Alkalmi „fodrászmühelyt" rendezhet be a kislány is ... 5. ... ám az se árt, ha átismételjük a heti leckét FOTO: MTI 7
